Megérkeztünk Nizzába, ami az Angyalpartról, a pláááááázs-ról híres. Kocsit a Nemzeti Színháznál raktuk be, de kb. egyből meg is álltunk. Fiúk kitalálták, hogy meg kell kóstolni az osztrigát, úgyhogy ők azt reggeliztek. Én tök imádom, de reggelire, ööööö, inkább nem. Mindenesetre vicces volt őket nézni :) Bálintot anyira nem hatotta meg a történet :)
Végre elindultunk, az óvárosban sétálgattunk a szokásos sikátoros bazáros utcákon. Már kezdem megszokni ezeket, úgyhogy már annyira nem nyűgözött le. Kiértünk egy régiségpiacra. Hihetetlen, hogy mennyit kaszálnak az emberek a nagyszülők kecójából összeszedett kacatokkal. Régi láncok, tárcák, sztk keretes szemüvegek. Nyáron megyek is nagyihoz gyűjtögetni :D
Kiértünk a tengerpartra. Háááááááááááát... Valóban nem volt rossz. Már így is egy rakat ember volt, mert így az utolsó napra végre kisütött a nap. Gyönyörű kék volt a tenger, csomó ember a parton futott, görkorizott vagy csak napozott egy könyvvel. Nyáron el sem tudom képzelni, mennyire heringesdoboz lehet...
Felmásztunk egy kilátóféleséghez, onnan készült a sok sok tengeres kép. Fergeteg volt. Olyan színek... De aztán a többiek nagyon nem tudtak mit kezdeni magukkal, én még körbenéztem volna, mert kimaradt a főtér, amit később a kocsiból láttunk. Mentünk visszafelé, fiúk lőttek kebabot, én meg megkóstoltam a provence-i pizzát meg ettünk Annával a helyi jellegzetességből, ami egy Socca nevezetű sós palacsinta/lepény féleség. Elég nehéz kaja. Kicsit olyan, mint egy olajos nagyon vékony lisztes omlett. És durván laktató.
Indultunk tovább kisebb dugó után a tengerparton, de lehetett bámulni a csodaszép tengert, aminek épp akkor 3 féle színe volt :) Az autóútról meg olyan panoráma nyílt visszafelé. Látni lehetett az egész várost, a nemtommilyen műemlékkel, világítótoronnyal... :)
ebbe a képbe szerelmes vagyok!!! annyira szép!
VálaszTörlésmost olyan jó lenne ott lenni! :D
Al