És akkor ezennel vége...

2010. július 8.

Indulok, utoljára ébredtem ebben a köralakú szobában. Kicsit szorongat a mellkasom, de ugyanúgy zajlik minden, mint minden másik reggel. Kivéve hogy minden cuccom a bőröndben van.

Iszonyatosan hamar eltelt, annyi élményt gyűjtöttem, annyi szépet láttam és annyit tanultam, mint sokan mások egy egész életben sem. Életem legjobb választása volt, és fájó szívvel hagyom itt ezt a családot.

KÖszönök mindent!

Telik/ Ürül

Bőrönd telik... POntosabban megtelt, szoba ürül :) POntosabban kiürült.

Ma egész nap pakolásztam, ezt azt, nyomtattam mindenfélét az utazáshoz. Fura volt, volt mit csinálni. Még az utolsó mosást berakni, ágyat húzni a stúdióban, aztán lassan vacsi főzés.

Apo egész nap segített, nagyon kis édes volt. Itt ugráltak még 10 perce Olympiával, ahogy én takarítottam a szobám. A bőröndöm jelenleg megtelt, még a töménytelen fehérneműt kéne bevarázsolnom valahova, a cipőimet külön viszem és imádkozom, hogy Barcelonában legyen elég hely Dóri bőröndjében :)

A falam totál üres, semmi sincs rajta. Még most, hogy szanaszéjjel vannak a bőröndök meg táskák, így okés, de holnap visszakukucskálni a teljesen üres szobába elég nehéz lesz...

Most meg ki hívott??? A francia nagymama, hogy megköszönje ezt az évet és hogy minden jót kívánjon...

(Délután ellenben megint hívtak munka ügyben, szóval tényleg egyiknek vége, másik kezdődik :)

Hmmm... az utolsó éjszakám. Még este filemtnézünk a libuskákkal :)

Pakolás, utolsó teljes nap

A tegnapi esti sörözés nem nagyon viselt meg, mosolyogva tudtam elbúcsúzni... De furcsa volt, hogy most ülünk ott együtt utoljára.

A szobám egy csatatér, a ruhák nagyja már a bőröndben, most kezdem szortírozni az apróságokat.

Amitől tegnap lehidaltam, hogy megtaláltam a lakáskulcsom, és hirtelensében lövésem sem volt, hogy melyik kulcs mit nyit. :S

Most meg megtaláltam anyu levelét, amit annó a bőröndbe csempészet...

"Remélem amit vársz ettől az utazástól az sikerül és élményekkel gazdagodsz, no meg egy kis pénzzel is ..." :)

Igen... így történt :) Felejthetetlen volt ez az év, és ha összejön a munkakeresés is, akkor azt is ennek a döntésnek köszönhetem. :)

A ma reggeli első sírás már megvolt. Apo a szobámba csempészett egy kis levélkét.

"Drága Dora Bado

Hiányozni fogsz, mert te vagy a legszebb, legkedvesebb, legokosabb au pair a világon és mindig megosztottad a szíved velünk.

És most hogy megszoktalak, elmész.

Gigantikus puszi <3

Aurevoir Apollonia részéről".

A szívem szakad meg.... :( Kis tücsök. És még hozzátette a tévét bámulva, szuperkomoly hangon, hogy tegnap amikor írta jól elkezdett sírni :( Nyuszifül

Végefelé

Az utóbbi napok is olyan hihetetlen gyorsasággal teltek. Vasárnap Cristinával és Gyommal, hétfőn meg a lánykáimmal strandoltunk La Ciotat partján. Jó volt nagyon.

Picike nagyon kis cuki volt, viccelődött folyamatosan. Khmm, elég érdekeseket mondott, ha ezeket magamra venném nonstop sírás :DDD De csak röhögök rajta.

Most kéne elkezdenem pakolni, de nem tudom hol kezdjem és félek, hogy tök hamar mindent összerakok pillanatok alatt... A képeket biztos csak holnap szedem le, az bizti...

Apo most is itt sündörög, folyamatosan dumál :)

Szóval most... belevágok, induljon a bőröndözés...

(Nagyon nem könnyű, ma Annánál aludtam és gyomorgörccsel keltem... és ez egész nap hellyel közzel maradt is... Néhány sírhatnékos pillanattal kombinálva, ahogy a városban most nappal sétálgattunk...)

De ez van :) Még visszajövök, az tuti :)

ça déchire sa race!!!!

MiNCEEEE!

Hát a mai nap az felért egy komplett csodával. Nem viccelek. Annyira, hogy így hajnali 3 felé muszáj vagyok szavakba önteni, mielőtt elveszik a varázs és az intenzitás.

Reggel keltem, kisebb zavargás után végül csak édes kettesben indultunk el.

(Előző este is csak ketten mentünk moziba, megnéztük a The Babies c. filmet, ami 4 pici baba dokumentum filmje, akik a világ 4 pontján növekednek szépen - Japán, Amerika, Afrika és Tibet azt hiszem - és mégis a teljesen különböző körülményekhez képest mind a 4 ugyanúgy fejlődik. Hmm voltak benne érdekes képek, asszem félek a terhességtől és a szoptatástól :S)

Aztán kocsiba be, ablakot le. Na jó nem, mert nagyon meleg volt. És Gyom javaslatára elindultunk a Lac d'Esparronhoz. Lényeg a változatosság. Nem tudtam mire is számítsak, nyitott vagyok egyébként is mondenre :D

A tájat egyébként is imádom, de egyszer csak voilá levendulamező. Most tényleg már egészen lila volt és illatozott is :) Két hete még elég lagymatag volt a termés. Csináltunk pár fotót, aztán irány tovább, megyünk és megyünk és megyünk és egyszer csak... BUMMMMMMM

Lenézel az autóút mellett, és olyan türkizkék víz, amilyet a tengereknél is ritkán lát a tenger. De valami beszarás komolyan. Így érkeztünk meg a Lac d'Esparonjoz. Valami istentelenül szép volt fentről a völgyre lenézve.

Megyünk le, leparkoltuk a kocsit és átmeásztunk néhány emberen, hogy olyan helyre jussunk, ahol még kevesebben vannak.

ráláttunk a tó egy egész nagy részére. Lepakoltuk a sziklákra a cuccokat és irány a víz. Lépcsős mélyedéseken bukdácsoltunk be a vízbe.

Nekem még ilyen élményem nem volt. Mivel eddig csak a Balatonban meg Velencei-tóban úszkáltam, fogalmam sem volt, hogy milyen egy ilyen hatalmas tó...

FERGETEGES.

Bementem a vízbe és vártam már azt a furcsa bizsergős érzést, ahogy a ső marja a bőröd, csípi a szemed (és nekem a kontaklencém)... és nem. Csak a kék lágy vyz körülötted, csodálatosan tiszta és kellemesen hűs.

Hihetetlen érzés volt. Leírhatatlan. Nyugalom, napsütés, lágy szellő, és ha lehet még jobban éreztem magam ebben a környezetben, látva a túloldalt a szép zöld növényzetet mint a végtelen kék tengernél. Nem tudom, lenyűgöző volt....

Cirka 3 órát töltöttünk ott, rengeteget napoztunk, fürdötünk és persze egész nap ment azh agyatlankodás. Én vagyok gogol (nem tudom mi lehet a magyar fordítás, de gyanítom furcsát jelent :)) Gyom meg Chaton (kismacska - nyávog... de tényleg, tök hülye :))

Ezután meggyőzött, hogy úgy nem mehetek haza, hogy nem láttam a Gorge du Verdon-t és hogy mndjak le a levendulamezőről (amiből még útközben egyébként láttunk párat) és higgyem el hogy szép.

Hát... igaza volt. Továbbmentünk, és elhaladtunk a Lac de St. Croix mellett, ami az előző tó cirka 10x-ese. Hatalmas, strandokkal körülvéve, és olyan színtiszta kék vízzel..... Ebbe a tóba ömlik a Verdon folyó, ami a Gorge (torok azt hiszem) du Verdon-on keresztül folyik le. Nah hát ez volt még a nem semmi. Autóval lehet rajta végig menni, ami végigvezet teljesen a folyón, de a folyómeder tényleg két hatalmas hegylány között halad, olyan látványt alakítva, hogy tényleg nincs kedved hazamenni....

Aztán sajnos mégiscsak kellett.

Egész nap tök jó zenéket hallgattunk. pixies, muse, santana, reneaud, mickey 3d :)

Végül megérkeztünk, egész nap Crisinával szenvedtünk telefonon. Végül estére csak sikerült összehozni a találkát, jött Barbara is, egy másik olasz lány, és úgy mentünk Gyom-hoz, ott a csajok főztek tésztát és azt ettük Pesto-val. Háááát, nekem ez semmi nagy cucc, Cristina olvadozott az olaszságával :) emmellé rengeteg francia sajt, bor :) mi kell még.

És az estét egy jó kis Le Scai Club-os táncolással zártuk,, elektro zene az ottani kedvenc Dj-mmel és utána koncert, ahol persze Muse ment :)

Álom :)

Júniusi képek

ITT

Este

(Előtte egy gondolat a délutánról: Hanna egy csoporttársam a projectek-ről társalogva közölte, hogy fél év múlva világ körüli túrára indul, Dél-Amerika, Ausztrália, New Zeland, Japán, Ázsia, ilyesmi... szerintetek? Én is akarooooook. Remélem én is tudok valami ilyesmit összehozni amikor pár hónapra otthagyok csapot papot azt szevasz és jövök világ :), Ti megmernétek?)

Este kedvem támadt megint filmet nézni, úgyhogy kiültünk a kertbe Olympiával és elkezdtük nézni a Stardust-ot. Hatalmas ez a film, tök elfelejtettem, hogy láttam már. De azért töltöttem le, mert elolvastam Neil Gaimen egy másik könyvét, ő írta a Stardust-ot is. És valami fantssztikus volt. Nah hát ez a film is olyan. Könyvben talán még jobb, tele von jobbnál jobb fanyar humorral :)

Közben Apo is csatlakozott, bebújt az ölembe, meg találtam nekik sünit a kertben :) Kicsit arrébbpakolásztam szegényt, de nem akart előbújni :)