Meglepetések...

     Minden reggel, mikor 8-kor felkelek, nyújtózom az óriási ágyban, lemegyek a pizsimben a konyhába, beteszem a tejem a mikróba, aztán egy kanál instant kávé, egy kanál cukor. Indulhat a reggel.

     Bemegyek a nappaliba, jó reggelt kívánok Aponak, aki egy grimasszal válaszol a sötétkék pokróc alól és visszafordul a tévéhez. Berakom a mosást vagy kipakolom a mosogatógépet, aztán szokásos kérdés Apótól, reggelizünk-e. Mire megint csak grimaszol. Ma már Olympiát is kelteni kellett, már 9 óra volt és sok volt a tennivaló délelőtt. Közösen reggelizünk, öröm nézni, ahogy fülig összekeni magát a kicsi a nutellával, de tényleg.

     Tetvészkedünk. Aponak már nincs (csak el ne kapja megint), Olympiát nyúzom egy darabig, aztán felkeltem 10kor Estérellet, vele is szöszmötölünk. Öltözködés. 11-re hivatalos Apo a barátnőjéhez. Konyhában találkozunk. Apo-n egy nagyon helyes fehér és kék kockás ruha, természetesen kezében a Diddl-ös napló, és a valamelyik fiókból előtúrt, köteg matrica. Fején pedig a csodás ezüst korona, amit olyan természetességgel visel az utcán is, mintha csak egy egyszerű hajpánt lenne. (Azon gondolkodtam, hogy néha, amikor az ember magára vesz egy új ruhadarabot, ami egy kicsit eltér attól a 15 ugyanolyantól, ami a szekrényben van, én már akkor is furcsán érzem magam. Mikor veszítjük el ezt az önbizalmat és természetességet, ami a gyerekekben még megvan?) 

     Mikor kilépek a bejárati ajtón, belebotlom az első meglepetésbe. Estérelle, se  szó, se beszéd önmagától kiteregetett. Jól megölelgettem :)

     Mindannyian elindulunk, a lámpás kereszteződésben, mi, a 4 lány vagyunk a látványosság. Szétválunk, én viszem Apót, a két nagy meg meglesi a kiírásokat a sulijukban. Visszafelé pont találkozunk a kereszteződésben.

     Gyors ebéd. Halrudacskák párolt zöldbabbal. Rohanás tovább. Estérellel bevásárolni mentünk a centerbe. egész ügyesek voltunk, háromnegyed óra alatt mindent sikerült majdnem megtalálni. Közben sokat nevettünk és egyszer-kétszer meg is ölelt. :) Sikerült összebénáznunk a házhozszállítást. Gyógyszertárban tetvetlenítő szer, kütyüs boltban fülhallgató beszerzés, aztán különváltunk. Ő ment a barátnőihez, én haza.

     Itthon Olympia festett valami gipsz békát, amit a finnektől kapott. Hát érdekes lett, mert nem volt jó minőségű a festék, aztán néztünk az interneten egy művésznek a képeit, mert vett egy új könyvet (iszonyatosan odavan a fantasyért és a művészetekért) Belgiumban és meg akart mutatni egy képét, én meg megkerestem neki a honlapot. Egészen hihetetlen dolgokat hozott össze a csaj. http://www.ilenemeyer.com/

     Aztán elmentünk Apollóniáért. Vasaltam egy kicsit, és mire lejövök az emeletről, addigra a számítógépemen a fenti kép fogadott. :) Annyira édes volt. Apo ezen felbuzdulva nekiállt alkotni szintén. Mókás lett :) De elég nehéz volt vele, mivel nem nagyon tudja kezelni a számítógépet még. Szerencsére!!! Közben csirkét vagdaltam az esti indonéz mogyorós csirkéhez. (Nyugi, volt valami előre készített szósz hozzá.) 

     Wietse haza,  vacsi, tetvészkedés, Ici pici lencsilány éneklés a füriben, és alvás.

     

Öhm...

Nem tudom, hogy működik ez a képfeltöltéses cucc. Törekedtem a szép elrendezésre, de nem jött össze :)

Kaja és káosz

Nem volt üres a hűtönk tegnap, de elmentem a két pasival vásárolni...

PIAC

A város közepén, az egyik téren, nem messze a városházától, minden délelőtt piac van. Végre eljutottam ide is. Nem egy Vásárcsarnok, de izgalmas a belvárosban végigböngészni az árakat, mi, hol olcsóbb. Gyönyörű és friss volt minden zöldség és gyümölcs. Meg is találtunk minden hozzávalót az esti leveshez.

Utána röpke kávézás, úgyhogy örömmel prezentálhatom az első képet a főnökkel  :) Engem ne nézzetek, otthoni cuccban rohantunk el mindannyian. :) A pincér srác pedig, khmm :) kifejezetten helyes volt :P

KAJA

Délután az anyuka almáspitével próbált minket meglepni, de nem sikerült valami jól, a fele sajnos elégett, de néhány darabot megmentettünk. Este pedig ismét Soup au Pistou volt, egyre jobban nyomjuk a témát Wietsével. Kifejezetten jó volt, próbálom csatolni a képet is. Szóval így néz ki az igazi leves!

Ma ismét ő főzött, húsgombócokat és krumplipürét, desszert pedig valami almás műzlis trutyi volt mikróban készítve vanilia szósszal (de ennek az elkészítése során sikerült összehozni egy komplett Gázai Övezetet a konyhában)

(Röpke megjegyzés az anyukához. Kezdek kiakadni tőle. Folyamatosan kérdez, mi hol van, mindig valamit csinálni akar, nem talál semmit és olyan dolgokat keres, amit mi sem használtunk még, lehet nekem is kellett volna, de még nem jutottam odáig. Finnország a király és a bioétkezés, és bárki bármit csinál ennivalót, az nem lehet olyan jó, mint az övék. Ki vagyunk nevetve a fehér kenyérrel is. Egy valamit tud viszont, de azt nagyon. Rendetlenséget gyártani a konyhában. Egész délelőttöm azzal ment el, hogy utána pakolom el az összes cuccot, amit ő isten tudja honnan, de előszedett. Jó lesz, ha már holnap elmennek reggel, mert ez a káosz és a magas hangon cincogás már kezd túl sok lenni :) Mindenesetre a kicsik iszonyatosan jól elvannak egymással, ennyi előnye van a dolognak, mi meg Wietsével szanaszéjjel röhögjük az agyunkat az összenézéseken, mert mindketten kezdünk megzakkanni a csajtól :D)

Holnap jön Olympia, megyünk érte a reptérre, de valószínűleg a tengerpart project előtte törlődik, mert olyan szél van... Öhm... őszinte vagyok én felvettem egy pulcsit, a többiek meg örülnek, hogy nem izzadnak :D

Mit tudnak a FINNEK?

     Rettenetesen gyorsan telnek a napok, már szinte megint hétvége van, ami azt jelenti, hogy lassan két hete vagyok itt. Egészen hihetetlen.
     Kedves finn nyelvrokonaink (lehet én vagyok a hülye, de nem sok közös nevezőt hallok a két nyelv között) szerda este érkeztek, két szöszke lányzó (9 és 14 évesek, nevüket képtelen vagyok megjegyezni, nemhogy leírni) és a szülők.
     Belgiumban élnek, nyaranta Finnországban két hónapig nyaralnak, van ott valami nyaralójuk. Az egész család nyelvzseni, és a gyerekeknek tök természetes, hogy az anyanyelvükön kívül franciául és angolul is beszélnek. A szülőknél, meg sem merem számolni, de legalább 6-7 nyelven beszélnek, szóval a közös vacsoránál előkeveredett a francia, angol, finn, holland, német, és egy kis magyar is.
     És hogy miért vannak most itt? Szülők megunták a banánt, mert az apuka már 12 éve dolgozik ugyanannál a vállalatnál és kell a változatosság (kedves szülők, 40-es, 50-es korosztály! vajh mernének-e egy ilyen lépést tenni?), úgyhogy kiröppennek négy hónapra Spanyolországba nyelvet tanulni, a csajok ott folytatják az iskolát, spanyolul fog tanulni az egész család, pihennek, gyerekek a suliban, anyuka könyvet ír.
     Rettenetesen jókedvűek a szülők, közvetlenek, a lányok viszont elég félénkek. Apo és a pici nagyon jól elvannak, akkora csatatérré változtatták a szobát, hogy pffff…. nincs rá szavam. Sikerült vadászni a padlásról poros dobozt, leveleket a kertből, madártollat, csináltak tavacskát lavórban és amit el lehet képzelni, de meg kell hogy jegyezzem, elég kreatívak. Úgyhogy kifejezetten érdemes volt rendet raknom :D (De már alakul a megoldás!!! Van egy ötlete Wietsének, már csak véghez kell vinnünk)
     Este közös pizzázás volt. Ez sem az otthoni, vékony a tészta, és érdekes a feltét. Tintahalas meg tonhalas pizza, háááát, ehető volt, de azért a sonkás gombás és hawaii nyert. Utána, mi csajok a konyhában társasoztak, a két pasi meg a tévé előtt sörözött. Jellemző!
     És be kell hogy jelentsem, hogy a higiénia kedves európai barátainknál kevésbé természetes, mint nálunk, otthon (mindkét családra vonatkozóan). Senkinek nem egyértelmű (természetesen rajtam kívül :P) az esti zuhany az egész napi izzadás és koszolódás után. Ha a gyerekek kétnaponta fürdenek, az is belefér, és az sem akkora gond, hogy egy 13 éves lány hosszú gyönyörű haja olyan tetves, hogy az egyetlen szó, ami kijön a szádon, amikor végre megkér, hogy segítsél neki, az: Úristen!!!!!

Mindenre képes vagyok...

1. Elrontani egy zacskóslevest - (na ez van amikor nem tud az ember franciául, mert nem mindegy, hogy forrás előtt vagy után kell belerakni a port a vízbe).

2. Megfőzni 8 személynek az első igazi vacsorát - , avokádókrém tortillával előételnek, besameles rakott krumpli, cukkínis, padlizsános pitével és sült pulykamellel, salátával.

3. Esőt hozni a mediterrán vidékre.

4. Megnyugtatni Apo-t, filmet nézni vele és rendetrakni a hihetetlenül rendetlen asztalán!

Mélyvíz...

     Hát a tegnap estére nem mondanám, hogy minden könnyen ment.

     A délelőtt meg az egész nap kellemesen, nyugodtan telt, hiszen csak Estérelle (nagylány) volt itthon. Végre kicsit beszélgettünk, röpke egy hét után, mesélt a barátairól, mutatott fényképeket, és ez is csak annak köszönhető, hogy nem volt itt Wietse laptopja. (nonstop sorozatokat néz)

     Németországba ment, ami azért nem gyenge dolog ráhagyni egy vadidegenre a két lányod meg a házat, de neki is dolgozni kell, szóval kényszermegoldások.

     Délre ígérték, hogy hazahozzák Apo-t a barátnőék, ehelyett 5-kor érkezett. Ami mondjuk nem baj, mert így nyugodtan megcsinálhattam a mosást, és tanultam kicsit franciául. Arra számítottam, hogy nagyon jó kedvű lesz, és be nem áll majd a szája, annyit fog mesélni, ehelyett rosszkedvű volt, nem lehetett hozzászólni, rám üvölt, hogy menjek ki a szobájából, majd 10 perc múlva plüss állatok repkednek az első emeletről, amikre zacskókat kötözött. Mint kiderült ejtőernyőset játszottak a kislánnyal, amit most megmutatott nekünk.

     És onnantól kezdve káosz. Ideges volt, parancsolgató és utasított folyamatosan. Abszolút nem lehetett vele mit kezdeni. Megint iskolásat akart játszani, de mondtam, hogy késő van, menjünk inkább fürdeni. Akkor meg abból volt elege, hogy a haját piszkálom a tetvek miatt. Remek... Végül társasoztunk, de rettenetes volt ez az egész.

     Neki elege van, hogy nem értem meg, és nem tudok válaszolni, nekem meg elegem van, hogy így beszél és nem tudom értelmes szavakkal helyretenni kicsit. Szóval jelenleg várom, hogy elkezdődjön az iskola, hogy helyreálljanak majd a dolgok, mert ez így szörnyű.

     Ráadásul holnap jönnek a Finn ismerősök, amiről még fogalmam sincs, hogy hogy lesz és mi lesz, semmit nem tudok. Abban reménykedem, hogy Apo ellesz a kisebbik lánnyal, aki annyi idős elvileg, mint ő.

Mi a feladatom?

- megetetni a srácokat (reggeli, ebédre és vacsira főzni valamit)

- mosni, vasalni

- konyhában rendet tartani, vásárolni

- gyerekekkel lenni, foglalkozni velük

- apukának magyart tanítani.

Ma éppen pl. mosás nap van, meg a lenti studió szobában kell ágyneműt cserélni, mert holnap után jönnek valami finn haverok.

Takarítanom nem kell, mert van takarítónő. De azért marad időm mindenfélére, pláne most, hogy elég nyugalom van és nincsenek itthon a kicsik.

Ma viszont jön haza Apo, és egyedül vagyunk, mert Wietse Németországba bent egy napra. Szóval elvagyunk.

És, mivel már egy hete vagyok itt, ezért jelentem, megkaptam az első fizetésem :) 

     Tegnap pedig moziban voltunk, megnéztük az Inglorius Bastards-ot. Öhm, akadtak nyelvi nehézségeim. A film ugyanis 4 nyelven van kb és elég gyakoriak voltak a francia jelenetek, (angol okés volt), illetve a legjobb a német nyelven francia felirattal próbáljam meg megérteni a dolgokat. De sikerült, jó film!

1. Városnézés: La Rotonde – Cours Mirabeau – Rue d’Italie – Rue Cardinale – La Rotonde

     Kedves útitársak, a következőekben egy röpke 2 és fél órás sétára hívom önöket (10-15 perc) Aix városába, a fent nevezett útvonalon. Javaslom, hogy az alábbi linken  http://picasaweb.google.com/doree88/1Varosnezes?feat=directlink  nyissák meg a látnivalók „térképét”, és az idegenvezető hölgy útmutatásával párhuzamosan kövessék a képeken az útvonalat.
     Első megállónk a La Maison Darius Milhaud, azaz Darius Milhaud házánál járunk, aki egy híres francia zeneszerző. Marseille-ben, 1892-ben látott napvilágot. Most ez az épület ad otthont a „Művészetek Házának”.
     A kedves turista ekkor majdnem szívrohamot kap, amikor fényképező gépe felmondja a szolgálatot, táskájában kutat, elemet cserél, de az sem működik. Nem esik látványos pánikba, átballag az út túloldalára, árnyékba, mert 35 fok van, mint aki csak nézelődik, majd a 4., 5. próbálkozásra sikerül újra üzembe helyeznie készülékét. És végre lencsevégre kaphatja a város nevezetességét, mely következő megállónk, a La Rotonde szökőkút.
     A La Rotonde 1860-ra készült el, tetején 3 szobrot láthatunk, az első az Igazság, a második a Mezőgazdaság, a harmadik szobor pedig a Művészet szimbóluma… Hát nem csodálatos? Ugye milyen nehéz lefotózni, hogy egyetlen autó se hajtson elé?... Bizony, bizony.
     Amit ezután láthatnak, az a Turista Információ, itt készséggel segítenek Önöknek.
    A következő képen azt láthatjuk, hogy a megszokott franciaerkélyes, palettás homlokzatok tárulnak szemünk elé, de nem teljesen ezt vártuk, hiszen nem ezt az utat keressük most, de ha már itt vagyunk, végigsétálunk a Victor Hugo úton. Integessenek csak nyugodtan az ablakban lévő kutyának is. Majd a következő két képen megszemlélhetjük a Generali Biztosító épületét (az idegenvezető hölgy javasolná édesanyjának, hogy tanuljon meg gyorsan franciául és kérje áthelyezését, mert klímaváltozásra van szüksége, egészsége úgy kívánja). Ballagjunk vissza, ahonnan jöttünk és találjuk meg igazi célunkat.
     A Cours Mirabeau kezdetén egy gyönyörű szobrot láthatunk, és ekkor megpillantjuk, hogy kézműves vásárt tartanak éppen, válogassanak majd kedvükre útközben a francia kézművesek portékáiból. Sok az ékszer, fa áru, lakás kiegészítő.
     Az utat, mint látják, platánok szegélyezik. Az itt látható szökőkút (a négyből a második) a La Fontaine Des Neuf Canons 1691-óta található itt. Az út gyönyörű, mint látják, csodálatosak ezek a homlokzatok. Ezennel harmadik szökőkutunkhoz érkeztünk, a La Fontaina D’eau Chaude-hoz, mely nevét az itt (1734-óta) található meleg vízről kapta. Az utolsó kutunkhoz érkezünk, a La Fontaine Du Roi Renéhez, amely azonban felújítás alatt áll, így ennek meglátogatását későbbre kell halasztanunk.
     A szökőkúttól balra található egy híres kávézó, a Les Deux Garcon és itt kell lennie a térképen valahol a Passage Agardnak is. De hol is van? Ááááááá, ja hogy a ház aljában, és azon keresztül juthatunk át egy másik térre?! Itt is szintén a gyönyörű paletták fogadnak. Menjünk vissza az átjárón. 
Az út túloldalán a Chapelle des Oblats található, ez az első templom, melyet belülről is megnézünk. Nagyon szép, nem igaz? Tőle balra található a Rue D’Italie, ahol az eladók valóban olaszul beszélnek. Egy Kis utcán itt jobbra fordulunk és megérkezünk a város híres múzeumához, a Musée Granét-hez, aki egy provence-i festő, 1775-1849-ig élt, és jelenleg itt tekinthetik meg a Picasso, Cézanne kiállítást, de erre szeptember 7-én kerítünk sort, mert előre kell megváltani a belépőjegyet.
     Balra tőle található ez a gyönyörű gótikus templom a XII. századból, melyet St-Jean de Malte templomnak hívnak. És ha bemegyünk, akkor megcsodálhatjuk a két aprólékosan kidolgozott rózsaablakot is. Teljesen elvarázsolják az embert.
     Sétáljunk most a Rue Cardinale-on, itt is szép homlokzatokat találunk, és eljutunk a 4 Delfin teréhez, a szökőkút 1667-ben készült el, és mellette láthatják a Boisgelin épületet.
     Végül két érdekességhez érkezünk, a mozikhoz. A városban 3 mozi található. A Le Cézanne, a Mazarin (ez a kerület neve, ahol sétálunk) és a Renoir. A jobb oldalon a Mazarin, a bal oldalon láthatjuk a Cézanne mozit. Igazi érdekesség, hát nem egy West End mozi, az biztos. 
     Végül az új „bevásárló központot” ajánlom figyelmükbe, amely valójában egy új lakópark rész, melynek az aljába a legújabb, legdivatosabb boltok kerültek.

     Reméljük élvezték a városnézésünket, kérdéseiket szívesen fogadjuk. Számítunk szíves visszajelzésükre, igénylik-e a hozzáfűznivalókat, hiszen célunk, hogy szolgáltatásunkat az önök ízlése szerint folytathassuk. További kellemes napot, viszontlátásra!

SZOMBAT

     Ma rettenetesen nyugodtan és sok-sok újdonsággal telt a nap. Reggel csönd, míg mindenki alszik, reggeli, fürdetés, játék, aztán ebédkészítés (rizs, párolt sárgarépa, sült kolbászkák). Wietse nem itthon kajált. 
     Apo egész délelőtt tűkön ült és 5 percenként nézegette a vezetékes telefonkijelzőjét, hogy hány óra van (az egész házban egy darab óra nincs, ez rohadtul hiányzik, mint a zöldnövények is, bár így legalább nem kell mit locsolni). 13.30-ra jöttek érte, Orien és a mamája. Iszonyatosan nagy dolog, mert Orien-ék, a legjobb barátnője Aponak, új házba költöztek, és most alszik nála először. Összes játék összekészítve már tegnap óta. (Pet Shop kisállatok a nagymenők, meg a Diddl levelező papírok gyűjtése, csak hogy mindenki képben legyen.) Utána nyugi megint.
     Sikerült beizzítanom tegnap éjjel a skype fizetős szolgáltatását, szóval ma beszéltem fél órát Nagyival, kiscsaládom is ott volt naála. Szóval most már mindenki számára elérhető vagyok és délután pedig nem csak mászkáltam, hanem normális turista módjára ismét fényképezőgép, térkép és most már tudatos útvonal tervezés.

     Szóval kezdődjék az első városnézés!

Alakul a Molekula

     Olympia ma 10 napra elutazott Belgiumba, ami kicsit ijesztő volt, mert ő volt a tolmács köztem és Apo között. Reggel tetvészkedés, aztán volt egy kis időm csöndben, míg a reptéren voltak, vasalás és ebédkészítés, illetve rendrakás a picik szobájában. Ez lesz normál körülmények között a feladatom.
     Nyomi fasírt volt (nincs paprika, és a kenyér sem olyan, mint az otthoni) paradicsomsalátával. Délután kicsit furcsa volt, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, és Apo-val nem tudtuk hova tenni egymást. Hazajött Esterelle Lora nevezetű barátnőjével. Tipikus tinik, az égvilágon mindenen röhögcsélnek (most este pedig szorgosan írja a naplóját :). Második magyar óra kipipálva.
     Vacsi előtt elmentünk vásárolni.

HÁT A KAJA….
    Hogy mi minden szar van egy Supermarchében…. eszméletlen, fagyasztott polip, rák, óriásrákláb, olyan zöldségek, amit életemben nem láttam… Ki látott élőben nyers articsókát? Még a szilvát sem ismertem fel, kerek volt és bordó, meg volt sárga is. Volt feketeretek meg a sima retek is viccesen néz ki. Hihetetlen.
     Normális olajt nem is láttam, csak dió, olíva ilyen olyan amolyan, mogyoró stb. lényeg, hogy napraforgó egy szál sem.
     Tele vannak szószokkal meg félkész ételekkel, amik ilyen falatkák. Még a kínai kaja is franciásítva van. Úúú, de ez csak ilyen első benyomás, asszem még fogok pár dolgon hüledezni.
Kiderült, hogy a főzéssel nem lesz túl nagy nehézségem, semmi extrát nem esznek, szelet hús megsütve mellé pároltzöldség, porleves, előre elkészített rántott husik, halfilé, halászlé (üveges), milánói. Tipikus gyerekek.
      Ezennel jelentem, csupa egészséges dolgon fogok élni, és üzenem a magyar pasiknak, hogy ide ne jöjjenek, mert éhen halnak.
    Vacsira rántott hús volt (mirelit persze) uborkával meg párolt spenóttal (mirelit természetesen). Szóval kb, amit eddig otthon nagyjából ebédre ettem, az az egész napi kaja itt.
      Ja és főztünk helyi specialitásos levest…. Hát gyerekek… Tudjátok miből áll????? 3 féle bab, zöldborsó, paradicsom, cukkini belecseszve egy fazék vízbe, só, bors és másfél óráig alacsony lángon főzve, majd főzés előtt beledobsz egy marok tésztát és hagyod megfőni. Evés előtt pedig PISTOU-t raksz bele, ami friss bazsalikom, fokhagyma meg olívaolaj összekeverve és tádáááám, SOUP AU PISTOU Aix-En-Provencból….
     Első francia gasztronómia óra well done!

Este pedig Apo-val játszottunk, szóval egész jól haladnak a dolgok. Ő lett a tanárom, van ilyen kis táblája és ott magyaráz mindenfélét és tanít nekem szavakat, még házit is kaptam. És próbáljuk megérteni egymást, de egész jól megy.
Ismét egy szuper nap!

Képek

http://picasaweb.google.com/doree88/20090818Erkezes1Nap?feat=directlink

3 a kislány mi vagyunk, megjöttünk, itt vagyunk!

     Előre is bocs hogy ennyit írok mindig, de ez az eleje, aztán már nem hiszem, hogy ennyit járatom a számat :)     

     Nagyon jól aludtam, nem ébredtem fel éjszaka. Gondolom megnyugodott a lelkem, hogy tudtam veletek beszélni. A vicc viszont, hogy sikerült teljesen elfelejtenem ébresztőt beállítani… Deeee magamtól majdnem percre pontosan, ahogy kellett volna, fél 8-kor felkeltem.
     Összekészülődtünk, szendvicseket csináltunk, és összepakoltunk pár dolgot egy kis piknikhez. Montpellier-be mentünk a lányokért, oda tette le őket a busz (nagymamájuknál voltak Rodez-ben, ami így külön jól alakult, mert mellettük nem tudtam volna 3 óra alatt berendezkedni ).
     Amekkora sutyerák vagyok, elfelejtettem a fényképezőgépemet magammal vinni, pedig nagyon tetszett a táj. Igaz, autópályán mentünk. Voltak részek, ahol sziklák szegélyezték az utat (graffitikkel díszítve), volt ahol sík volt a talaj, volt szőlő, és azok a fura tüskés fák, amik csak a mediterrán részeken találhatóak. Áthaladtunk a híres TGV vonatnak külön épített híd alatt is (kiakadok, 3 óra alatt van Marseille-ből Párizsban, mi annyi idő alatt nem jutunk le Pécsre).
     Megálltunk útközben wc-n, amit azért kell kiemeljek, mert olyan „wc-k” voltak, tudjátok, mint ami a Szimplában is van, az a tálca lukkal. Odaállsz leguggolsz, azt heló… És persze szanaszéjjel lepisiled a lábad. Jó nem annyira nagyon, de nekem mindig sikerül. Tegye fel a kezét, aki nem teszi ezt, mert annak meg kell tanítania, komolyan… (Visszafelé még egyszer sikerült ezt eljátszanom!....pfff :))
     Montpellier-ből csak a buszállomást (pici, jelentéktelen) és a vonatállomást (nagyon szép épület) láttuk éééés külön attrakció volt a szememben a narancs/sárga/almazöld virágmintás valamint a kék alapon fehér madaras villamos. 
     Megjöttek a lányok, aztán indultunk hazafelé az autóval néhány kisebb kitérővel. Az út elég mókásan zajlott, angol/francia/holland keverve, de megoldottuk, estére a helyzet viszont azt kell hogy mondjam, teljesen jó lett, Olympia (11) sokat segít, franciát és angolt nyomatjuk, érti, hogy mit mikor értek vagy nem. Apollonia (8) elég türelmetlen, vagy eszeveszett gyorsan kezd el franciául beszélni, vagy angolul pórbál szavakat mondani, ami meg neki nem megy. Olympia viszont holnap elutazik 10 napra, így elég nehéz dolgunk lesz. Addig viszont be nem áll a szája, és mindenfélét mesél. Hihetetlenül közlékeny és érdeklődő, rengeteg hobbival, érdekli a divat, rengeteget rajzol és fest, olvas. Esterelle (13) egy kész nő, tini a javából, na, rá kíváncsi leszek. Ő és Apo elég hasonlóak, velük azt hiszem nehezebb dolgom lesz.
     Visszatérve az úthoz, tettünk egy kis kitérőt, és megálltunk Vasarely kapujánál, amit a helyi egyetemnek tervezett. Ha lesz net, akkor megkeresem és felrakom a képét, valamint Vincent Van Gogh által többször lefestett fa hídnál. Röpke piknik és irány haza.
     Esterelle indulás után le is lépett a barátnőjéhez, a két kicsivel pedig tetvészkedtünk . Szó szerint, igen, tetvesek… Mostam, teregettem, megfőztem az első vacsit (cukkínis tészta) és játszottunk sokat a csajokkal. 
     C’était une belle journée!
     p.s.: I love you!
     p.p.s.: Elfelejtettem megírni tegnapról, hogy megtaláltam a városban a magyarok gyülekező helyét, vagy mi a szöszt, még nem világos, mindenesetre itt tanítanak magyart külföldieknek, találtam jóga centrumot, és láttam a leendő nyelvsulimat is.

1. nap, Augusztus 17.

     Reggel 7-kor kelés, hogy még tudjunk beszélni Wietsével. Kiderült, hogy míg én azt gondoltam, az ő érdekük, hogy mobil legyen nálam, megoldanivaló problémába ütköztünk, mert az előző lány intézett magának. Hmmm… 
     Aztán nekiláttam a berendezkedésnek, csillogósra kifényesítettem meg kitakarítottam az egész szobát, és elpakoltam az összes cuccom egy szálig, röpke 3 és fél óra alatt, de meglett. És a szőnyeg alatt találtam 5 € centet. Nem voltam túl jó hangulatban, sőt, kifejezetten szarul voltam, folyamatosan a kezem ügyébe akadt az anyutól kapott fülbevaló meg levél, szóval egy párszor bőgésbe fulladt a délelőtt. Aztán enni akartam, de a hűtő tele volt furábbnál fura dolgokkal, végül tojásrántottát ettem.
     És közben bekattant az agyamba, hogy bakker, az internetnek zsinórja is van, nem csak wireless. Úgyhogy nagyon ügyesen elkezdtem zokogni örömömbe, és mint az őrült próbálkoztam. Sikerült is beszélnem Anyuval is meg Gergőcske is tök véletlenül fent volt, szóval megnyugodtam teljesen, és onnantól szuper volt a nap.
     Nyakamba vettem a várost, 2,5 órán keresztül sétáltam a belváros utcáin, gyönyörű hely. Röpke 150 képet csináltam, amit ha lesz időm, egy részét, az érdekesebbeket fel is töltöm, remélem mihamarabb, hogy még tudjam az épületek nevét, bár erre később is lesz időm. Találtam jóga centert is :) és simán megtaláltam a La Rotonde nevű híres, óriási szökőkutat és a Magyarok szövetségét is, csak épp zárva volt. Rengeteg a turista, pedig hihetetlenül sznob, divatbuzi, kifejezetten gazdagokra épülő városról beszélünk. Úgyhogy itt tornacipős turista, mint Rómában…. Kizárt. Megkaptam az első fütyülésemet egy kedves furgonos fiatalembertől és egy akkora dudálást két egész jó pasitól, hogy egyből jó csajnak kezdtem érezni magam :D
Hazaértem fél 6-ra, aztán jött is Wietse és jelentem, túlvagyunk az első magyarórán!!! Végül furaleveses vacsi, blogírás és alvás.
     Egy pont Vézsének, rosszul kezdődött, de jól végződött az első napom!!!
     Au revoir!

Rendezkedés

     Körbenéztem a házban, aztán fölcuccoltuk a csomagjaimat, majd kínai szerűséget vacsoráztunk francia módra. Sok pici mindenféle: pici rizs, pici omlett, pici zöldség, pici szósz. De egészen finom volt. 
     Anyácskámnál bejelentkeztem telefonon, mire mondja a Drága, hogy becsempészett egy meglepi borítékot a táskámba… És valóban, ott ficegett egy levél és egy fülbevaló. Nagyon örültem, csak éppen szétsírtam az agyamat… Felmerült bennem a kérdés, hogy mi a jó francot keresek én itt.... Kicsit elöntött a kétségbeesés, na jó, nem kicsit, nagyon. Egész éjjel kattogott az agyam ráadásul, mert nagyon zavart, hogy nem tudtam beüzemelni a netet, és senkivel nem tudok beszélni, felötlött bennem az össze probléma, hogy hogy fogom megoldani, és különben is, egyedül vagyok.... Szóval összesen kb. két órát aludtam egész éjjel.
    Az ablakom mellett meg egy fa van amin a hülye, nyomoronc galambok randalíroznak, párszor felkeltem rájuk, ráadásul tényleg nem találtam a helyem ebben a hatalmas ágyban.
Így lett vége a megérkezésem napjának.

A Ház

     Az autóút alig volt 20 perc, és már meg is érkeztünk. A környék nagyon szép, érezni lehet, hogy nem otthon van az ember, sok a virág, a körforgalom, amiknek a közepén szintén virágok, de furcsa mód nem idegen. Érzi az ember, hogy nem otthon van, szó se róla, de mégis otthonos. Értitek…
     A ház valami meseszép, tényleg úgy néz ki, mintha valami vár lenne. Fehér kavicsos az udvara, a kerítésnél nád, leander (szebb, mint az otthoni, de kevésbé szebb, mint Korfun), olajbogyófa, meg egy hatalmas (asszem nyársfa), ami az árnyékot nyújtja a kertnek és a medencének. (lásd később fényképek)
     Összességében a házikóban mintegy röpke 300 nm áll a kiscsalád rendelkezésére, a falak minden szobában színesek, a csillároknál olyan gipsz berakások, tudjátok mint az angyalkák a ház falán, csak ez ízléses.
     Rengeteg az antik bútor, aminek egy részét vették, másik részét pedig az anyuka lakásából hozták el. De teljese mértékben összhangban van az egész berendezés.
     A földszinten található a konyha, a nappali, egy zuhanyzós fürdő, egy rohadt nagy garázs, ahol inkább mosoda, kajatároló polcok és még ki tudja mi minden található, és azon keresztül haladva jutunk el még egy szobácskához, amit vendégszobának használnak. Nagyon barátságos szoba, kicsit barátságosabb, meg világosabb, mint az enyém.
     Első emeleten található mindenkinek a szobácskája, mindegyik más színű, és abszolút jellemzi a tulajdonosát! Wietse szobájának falán egy hatalmas Királyi Magyarország térkép!!! Valamint fürdőszoba káddal.
     

     Éééésss a második emeleten található a padlásszoba, az én birodalmam. Egy piros, sárga KEREK szoba, hatalmas franciaággyal. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, én lettem a Padlásszoba Kis Hercegnője.

Utazás

     Reggel 10-kor indultunk, Gergővel és Anyuval a reptérre, hogy megkezdődjön a nagy utazás... Becsekkolás egy AUTOMATÁNÁL kábé, ami csak beszippantja kicsit a személyidet és még a foglalási kódra sincs szükség, mert tááádááám, bent vagyok. Aztán másfél órát ácsorogtunk a 2A terminálon, ahol kb. összesen volt 20 szék. De legalább nem kellett túlsúlyra fizetnünk és minden cuccomat felvihettem a gépre.

     A búcsúzás az nem volt túl jó érzés, és most sem igazán jó leírni ezt.  Jól megölelgettük egymást, aztán nyomás befelé, egész jól kibírtuk, csak picit pityeregtünk. Kontrollnál becsipogott minden elképzelhető fém rajtam… No comment.
     Felszálltam a gépre, és természetesen esélyem sem volt, hogy a 12 kilós „kézipoggyászom” egyedül felrakjam a fejem feletti dobozába, így a folyosó túloldalán ülő úriembert megkértem, hogy segítsen. Nagyon rendes volt, közvetlen, elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy amerikai, Chicagóba megy Münchenből. Mondta, hogy segít az átszállásnál is, amitől tartottam, mert összesen alig volt több, mint fél órám elérni a Müncheni gépet. Elkezdett bókolni, hogy a magyar lányok a legszebbek a Földön, meg gyönyörű a mosolyom és némán, elmutogatta a kezével, hogy összetöröm a szívét :D
     Megérkeztünk Münchenbe, rohantunk a kapumhoz, és közben mondja a hapsi, hogy majd írjak neki mailt, milyen az élet Franciaországban és hogy rendben megérkeztem-e. Adott egy névjegyet, amin rajta volt az e-mailje. Majd közli, hogy google-be írjam be a nevét, mert meg fogok lepődni… Erre benyögi, hogy ő találta ki 10 évvel ezelőtt a Nintendo VII-t!!! És írjak neki, bármi baj van! Na, mit szóltok?
     Sikeresen, átszálltam csontra pontosan a másik gépre, ami elég ici-pici volt, azzal is minden rendben volt, gyönyörű helyeket lehetett látni az ablakból. Tengert, hegyeket, városokat… Na most ez így leírva hülyén hangzik, mi mást lehetett volna :D De lényeg, hogy csitti-fitti volt. Leszálltunk, csomagomat megtaláltam. (Nem volt nehéz, csak nekem volt persze hatalmas, zöld, virágos bőröndöm.) Kifelé jövet Wietse már ott várt, mosolygás, és puszi-puszi…. Na ezen meglepődtem. De jó fej volt nagyon, megkerestük az autót és indulás a házhoz.

Elcsúsztam...

Alakulnak a dolgok, de sok a teendő és a mindenféle újdonság, szóval egy-két nappal azt hiszem most az elején el leszek csúszva, de remélem behozom hamarosan.

Szóval akkor kezdjük...

Ami rosszul kezdődik, az jól végződik?

     Tegnap Gabi felhívott a remek hírrel déltuán, miszerint a SkyEurope (kedvenc légitársaságunk mostantól...) nem indítja bécsi járatait péntek éjféltől, tartozásai miatt... Interneten valóban ott voltak az erről szóló cikkek és az ügyfélszolgálat természetesen nem volt kapcsolható. Úgyhogy kezdődhetett az átszervezés.

     Felhívtam leendő családom, hogy mi is legyen a hadi terv. Néztük a többi lehetőséget, természetesen horror árakért... Javasoltam, hogy várjunk szombat reggelig, hátha addig alakulnak a dolgok, de Wietse szerint az azonnali foglalás és a biztos érkezés a lehető legjobb megoldás.

     Ma reggelre SkyEurope alkotott, minden egyes utast átszállít Bécsből Pozsonyba, és csöpp kis késéssel, de felszállnak a gépek. Idegbaj... 

     Szóval tegnap sikerült venni egy röpke 160.000-es repülőjegyet pluszban. Öröm az ürömben, hogy mivel a retúr jegy fele annyiba került, mint a csak egy útra szóló, így hipp-hopp meg is kellett beszélnünk, a visszajövetelt. Szóval lehet várni December 20-át, ugyanis jövök haza Karácsonyra, nem úsztok meg... :D Bár még el sem mentem! :)

     Nem mondanám, hogy stresszmentes volt a tegnapi nap, de jól végződött, hála nektek csajok, ráadásul Vézsé azt mondta: "Ami rosszul kezdődik, az jól végződik!" Úgyhogy így kell lennie!

2 hét

Egészen pontosan két hét múlva repülök.
Augusztus 16. 13.30-kor szállok a fellegekbe Bécsből és érkezem Nizza városába.
Addig viszont nyaralás és barnulás!