La vie sociale

Mióta Gabi elment rengeteget lógtam Annával mint eddig, illetve Karinával.

Annával csináltunk egy túrógombócos estét a villában (az a ház, ahol lakik a többi kórházas munkatárssal, akinek nincs fix szállása), átjött Bazsi is meg Corinne is beugrott. Közben fogyott a jó kis vodka redbull és hajnali 3-ra már meg is ettük az összes gombit fél kiló túróból :P Ennyit a fogyókúráról...

A múlt hét nagyon gyorsan telt, mert péntekre készültünk bulival és meglepetéssel Roxana szülinapjára. A meglepi egy kis füzetke volt, amibe minden áprilisi napra írtunk egy-egy programot, mert szegény Roxana szétunja az agyát, semmit nem csinál a francián kívül, míg Benjamin dolgozik :( Úgyhogy Karina átjött többször a héten, és egyszer én is voltam Feuveau-ban nála.

Feuveau: Karina egy olyan családnál lakik, ahol apuka iszonyat sokat dolgozik, anyuka pedig otthonról melózik, most nyitott egy ruhaboltot, ahol pocakos nőciknek vannak cuccok. Van egy 18 hónapos iker fiúpár és Amalia, aki 4 éves. Karina csak a kislányra vigyáz, egyébként meg a picikkel van egy nanny reggeltől délután 4-ig és van egy, aki 4-től este 7-ig... Karina pedig nonstop mindhármukkal hétvégén. Kérdem én, minek az ilyen embereknek kisgyerek? Mindegy. Amalia tündéri aranyos és eszméletlenül jólnevelt. És szebben eszik mint az én 3 lányom... Karinának egyébként egy komplett lakás van a házon belül, fürdő és egy hatalmas szoba tévével, meg rengeteg dvd. A ház pedig kint van a francban, az erdő közepén. És egy jó kis kocsibeállón kell átverekednie az embernek az autót (ennek később lesz jelentősége :P).

Szóval a bulira visszatérve. Pénteken délelőtt még dolgoztunk az alkotáson, aztán este folyt köv, hogy tényleg befejezzük. Közben kicsíptük magunkat a bulihoz, meg elkezdtünk iszogatni. tulajdonképpen jól berúgtunk és a könyvecske még mindig nem volt kész. És hogy őszinte legyek nem minden pontjára emlékszem már, hogy mit írtunk :) Mi akkor viccesnek találtuk :P Elindultunk a buliba, közben még a garázsban prezentáltam Karinának a jó magyar Pálinkát. Hát nem kellett volna. Séltáláskor nem volt semmi baj, de bent a jó meleg Woohoo-ban Karina nem éppen érezte jól magát. Úgyhogy az este egy részét a kétbetűs helységben valamint a bár mögötti kedves kis zugban töltöttem vele. Végül Roxana és Benjamin hazavitték kocsival szegénykét.

Anne aznap este két német lánnyal érkezett, akikkel most lett jóban az ő csoportjában. Miután elmentek a többiek, telefonáltak Annáék, odamentünk a Café NewYorkais-be. Ott is volt ám hangulat, el is kezdtünk táncolni, Adri is visszajött két hét után otthonról, elég részeg volt ő is :P

Utána szokásos huzavona és végül megint a Le Scat-ban kötöttünk ki, egész jó zene volt és koncert egész este, a végére kettesben maradtunk Anne-nal, hajnali 5-ig.

Szombat egész nap punnyogott mindenki. Cristinával viszont nem tudom mi van. Nem keres, én írok neki, hívtam péntekre is, lemondta. Majd szombaton ő hívott skypon, de az előző este után semmire sem volt erőm, nem hogy kimozdulni, vasárnap meg pont egyikünk sem ért rá.

Ugyanis megérkezett, na ki????, INDYYYYY!!!

Vasárnap délután találkoztunk, annyira jó volt viszont látni. Hiányzott nagyon. Elmentünk egy parkba, aztán a fűben ücsörögve dumáltunk egy pár órát. Kinek mik a tervei, ilyesmi. Bevásároltunk néhány alapanyagot és visszamentünk a jó kis coloc-ba, hogy előkészüljünk a hétfői indiai vacsira.

Csináltunk naan bread-et, meg egy indiai sajtot (INDIAN MAGIC). Lényeg, hogy felforraltunk két liter tejet, és amikor forr, beleöntöttünk 2 pohár joghurtot és ahogy forrt tovább, kivált a tej fehérje, összeállt csomókba és maradt a víz az alján. Ezt leszűrtük, konyharuhába csavartuk és nehezéket tettünk rá és voilá lett belőle sajt.

Jó volt megint a coloc-ban lenni, bár most, hogy teljesen más társaság volt, és TISZTASÁG, egészen más hangulat volt. :) Jók voltak az itteni összejövetelek. Végül az estét egy mozival zártuk. Crazy Heart. Egy country énekesről szólt. Hát felejthető, semmi extra.

Hétfőn este pedig indult a banzáj, megkajáltattam itthon a kölköket, aztán rohantam Indyhez, bepattantunk a zöld kis Minijébe és mentünk Karináért Feuveau-ba. Persze eltévedtünk mint a franc és szegény lány az erdőben sétált egyedül. :S

Aztán én elindultam haza, másnap Karina elvileg jött át hozzám tornázni, meg sportos életet élni, mire közli, hogy képzeljem mi történt.... Ahogy Indy ment a házhoz az autóval, fennakadt és az egész kipufogócső leszakadt az autóról... Így ment vissza Aix-be. :S És akkor jött a kérdés, hogy hogy megy így Horvátországba. Ugyanis ez volt az eredeti terv... Remélem már megérkezett, még semmi hír róla, reméljük egyben van.

Most pedig péntek esti nyugi, film nézés és egy jó kis szombat reggeli alvás, bár jó lenne kinézni a piacra is holnap délelőtt. Vasárnap meg moccanni valamerre Annával a jó időben.

Szülők nélkül...

Kedd óta egyedül vagyunk a lányokkal. Felemásan telik.

Olympia szokásos. Kistündér. Most Apoval is minden rendben, de azért vannak nézeteltérések.

Estérellel viszont tegnap leültem picit beszélgetni. Egyre jobban zavart az udvariatlansága, hogy csak úgy felpattan az asztaltól, hogy nem beszél. Aranyosan végighallgatott és aztán már mesélésbe is kezdett (bazzz, az egyik abrátnője már volt fiúval, könyörgöm 13!!!!). És a mai nap puszival kezdődött, hoppáááááá.

Viszont most este. Ülünk az asztalnál, vacsorázunk, és mivel nagyjából már a hollandot is megértem, így rákérzedtem, hogy mire mondták, hogy pontosan két éve?

....

Igen... Ő...

Itt ült ez a 3 poronty egy félig vadidegennel az anyukájuk halálának második évfordulóján.

A szívem szakadt meg :S Utána Wietse telefonált és tőle kérdeztem meg, hogy miért nem mondta? Mire mondta, hogy a nagy rohanásban ő is megfeledkezett róla.

Nem tudom mi is a jó hozzáállás. Talán ez így jobb, mintha kötelező szomorúságba meg feketébe burkolúznának, de valahogy nálam ez most a másik oldal volt...

le français

Na hát a francia. Ne ez egy fura dolog. A vicces, hogy amikor elkezdődött a tavalyi év, akkor annyira durván éreztem a változást, teljesen letaglózott, hogy mennyit lehet fejlődni. Most sajnos a kurzus is szarul kezdődött, 3 hétbe telt egyáltalán, mire mindenki megtalálta a helyét a csoprtokban. Nagyon sok idő elment fölöslegesen.

Azóta a tanárok igazodtak hozzánk, elég sok nyelvtant vettünk, feltételes mód, jövő idő, kötő mód, és tényleg használjuk őket. Magamon abszolút nem éreztem a fejlődést, egészen tegnapig.

A lényeg, hogy ugye nincs meg a tavalyi társaság, így nem nagyon van kivel franciául beszélni. Apo-val meg elég mások a témák :P Tegnap viszont volt egy összejövetel (majd később) és ott dumáltam egy lánnyal, és akkor döbbentem rá, hogy anélkül hogy sajnos tanulnám a szavakat (mert nem tanulok :S), rengeteg szót használok és alapjában véve minden témáról tudok már beszélgetni gond nélkül. És igazából ritkábban kérdezek szavakat, mint névelőket meg névutókat, hogy tényleg helyesen beszéljek. De ez már a kisebbik gond.

A csoport nagyon nagyon uncsi és sajnos a tanárok sem feccölnek bele túl sok energiát :S Így csak lapok, feladatok, beszélgetés, szétunjuk a fejünket :S ÉS most azon gondolkodunk, hogy elmegyünk egy másik suliba, ami igazából egy egyesület, amit az ide érkező külföldi munkavállalóknak hoztak létre, egyfajta önkéntes szervezet, havi 20 €-ért (A 12 heti 490 € helyett) nyilván Wietse is örülne :D De a lényeg, hogy nekünk is váltás lenne. Úgyhogy ez még majd kiderülőben... De jó lenne tényleg egy kis váltás. Meg újra motiválttá válni, mert most mindenki nagyon leengedett. Illetve új emberek, akikkel megint végre franciául kommunikálnánk.

Családocska

Szóval szóval.

Igazság szerintem már a nyarat terezzük. A csajokkal, meg a nyáriszünettel ez kb. kötelező. Nem rég lett vége ugye a síszünetnek, erre most Április 3-tól ismét két hét szünet (lövésem sincs mit fogunk csinálni) és akkor július 5-től 8 hét nyár. Olllé ollééé.

Úgy néz ki, hogy Wietse kipróbálja pontosan azt, amit Kate Winslet és Cameron Diaz a Holiday c. filmben. Július 10-ére ugyanis már megvan a repjegy dél Angliába, egy csodaszép házba, ide pedig egy 50-60-as házaspár érkezik. Úgyhogy nekik két hét Angliábal indul a nyár.

Nekem ugye már meg is van a repjegy július 14-ére, előtte Molnár Dórival koccanunkt július 8-án éjjel Barcelonában. Nagy álom válik valóra. Annyira jó, hogy ezeket tartani tudom. Mindig akartam menni Barcelonába, elég régóta a fejemben van és eleget teszek triplán meg 100szorodsan, hogy minden évben elmegyek nyaralni és látom a tengert. Nyilván ez itt is megvalósul, de jó érzés nagyon. Ez a lényeg.

Egyébként változó a dolog. Nyilván elég sok múlik azon, hogy nekem milyen a kedvem. Apohoz rengeteg türelem kell, és nyilván ha nekem rossz a kedvem, akkor csak még rosszabb az egész. Az alapproblémám, hogy abszolút nem tudják az illemet és ez rengetegszer zavar (lásd: ma Karina átjött sportolni, együtt kajálunk, Estérelle is itt evett, felszólok neki, nyilván várni kell rá, majd megérkezik, eszik, röhögcsél magában, és köszönöm, sziasztok egy szó nélkül feláll az asztaltól... WTF???) Szóval neveletlenek mint a franc.

De Olympiával meg Apoval most nagyon szuper minden, sütöttünk muffint, szoktak néha kajában segíteni, ha bevonom őket. Kövi héten húsvéti kreatívkodás lesz, Múlt héten voltunk cipőket venni, az is tök móka volt. Szóval alapjában véve aranyosak. Estérelle-l nulla kommunikáció.

Wietse elég sokat tévézik, gyakorlatilag nem sokat foglalkozik a lányokkal sajnos. Este ő is hulla fáradt, szóval mindenki sunnyog a kis szobácskájában vacsi után. Az én társaságomat igényli, hogy elmondhassa mi történik vele. Egyértelműen érezhető, hogy hiányzik neki egy társ :(

Most az au-pair lányokkal van elfoglalva, van egy lengyel lány jelölt. Tegnap írt nekem e-mailt. Arinak tűnik, semmi extra, de azért nehéz a dolog, hogy alapszituban elmondtam neki a dolgokat, meghoztam a kedvét, de nyilván a részletekre is kiváncsi lenne, amit viszont nem fogok vele teljes mértékben megosztani szerintem. Nekem sem kötötte senki az orromra, meg fedezze fel ő a dolgokat. Lehet ő egyébként is máshogy élné meg.

Egyébként meg meg vagyok lepődve magamon. Valahogy most annyira érzem magamon, hogy tök megváltozott a viselkedésem, tartásom stb. A csajoknak köszönhetően most teljesen előjön az anyáskodó énem, ők is igénylik a bújást mostanában, meg valahogy szokássá váltak minden alkalommal a puszik, ha találkozunk. Teljesen kicserélődtek a ruháim színei, tök más színekben érzem jól magam, más a hajam, minden. Karinával pont ma beszéltük, hogy egy első napos fénykép meg egy utolsó napos egymás mellé rakása.... Durva lesz. Azért még remélem megismertek :)

Mi is járt a fejemben

Asszem most akkor részletezem az elmúlt heteket és még ehhez témákra is bontom :) Miccoltok, hogy átláthatóbb legyen. :)

Sorry tényleg, hogy nem írtam, kapom itt a kritikákat, meg ga már ilyen szépen vezettem ezt a "naplót" már magam miatt sem kéne feladni, jó leszt majd ezt visszaolvasni nyugdíjasan.

Az elmúlt 2-3 hét tényleg ramaty volt, azt sem tudtam hol is vagyok. Fura érzés volt... A lényeg, hogy elment Gabi, én itt voltam, ment az idő, teltek a napok és azt vettem észre, hogy nincs kedvem mesélni meg magyarázni az itteni életemről, mert tudom, hogy senkinek lövése sincs semmiről. Ez most nem sértés meg ilyenek, csak tudom azt, hogy amikor más mesél a külföldi barátairől egyszeráen nem tudod mihez kötni az embereket, eseményeket és egyszerűen hallgatod, mert szereted a másikat, de képtelenség átélni. Szóval ezt valahogy meguntam, tök fölöslegesnek éreztem az időt, amit az e-mailek megírására feccöltem, mert nem láttam értelmét. Ezt még mindig így érzem és gondolom, de lényegtelen :D

A másik részről egyszerűen mióta visszajöttem én is elvesztettem az otthoni fonalat. Rájöttem arra az ősz után, hogy ki kell élvezni az ittlétet, itt élni, barátok stb. mert ők csak itt és csak most vannak. De emiatt meg háttérbe került az otthoni. Ami nyilván érthető, cska valahogy nem állt már össze a fejemben a kép, zajlik mindenkivel a történet, és csak e-mailek olvasásával nem tudom egyszeráen fölfögni, hogy mi történik veletek. Ellenben teljesen más az, ha szóban beszélek elég sok mindenkivel skypon. Annak van értelme, mert olyan mintha csak otthon kávéznánk...

Úgyhogy bennem volt ez, hogy valahogy most nem tartozom haza, de az is, hogy ez itt cska időszakos és hogy már repjegyböngészéssel töltöttem a napjaimat, meg most már leendő au-pairekkel e-mailezgetek. By the way. JÚLIUS 14. 19.05. BUDAPEST. Szóval nagyon szar volt ez a kettősség. Se itt, se ott, hol az istenben vagyok és hova/kihez tartozom. Teljes letargia de inkább csak magamban, itt annyira nem mutattam, ill nem hiszem, hogy sokan látták rajtam.

Most hogy jön a tavasz, jön rendbe a kedvem, úgyhogy éljen éljen :)

De fura tudni megint előre, hogy igen, megyek haza, számolunk vissza, mindnt ki kéne élvezni, közben meg amiatt hogy megint van egy időhatár már terveket szövögetek, hogy mikor kell elkezdeni ezt-azt cisnálni, önéletrajzot írni stb., hogy meggyorsítsam az otthoni folyamatot. Mert néha már itt is unatkozom és ugyanez otthon, ráadásul francia nélkül. Unalom a köbön, bár gondolom az első időkben elég sok időmt veletek tölteném :)

So this is in my mind....

what's going on

Öhm... nem tudom, nyunyi vagyok, nyomott hangulatú, nincs kedvem sem e-mailt írni, sem blogot. Baj nincs, minden okés, a nap is kisütött, kezd tavaszodni. Keresünk új au pairt, Olympia már most ki van akadva és amikor feljött a téma ma majdnem elbőgtük magunkat az asztalnál.

A franciát unom, a várost szeretem, túl soknak érzem a szabadidőm, máskor meg túl kevésnek, mert valamire nem marad idő más dolgok miatt vagy egész egyszerűen elcseszem.

Minden nap futok és tornázom. Jó érzés, meg jól kell kinézni egy hónap múlva a tengerparton. Ellenben ez is olyan idő, mint a másfél óra sétálgatás egyik helyről a másikra napközben, hogy van időm gondolkodni. Túl sok időm van gondolkodni. Ami nem jó. Nincs kihasználva az agyam, és ezt most érzem. A francia-angol váltogatása már nem okoz nehézséget, de franciát tanulni nincs kedvem. Lehet pont ezért. Tényleg mindent meg lehet oldani angolul.

A kedvem meg folyamatosan változik, hullámzik, ha valakivel vagyok, szuper, ha egyedül... mi a szart keresek én itt. Passz. Most spec magamból is elegem van.

Meg hiányzik a fiú társaság, folyamatosan lányok vesznek körül, hiányoztok otthoniak, de veletek legalább ott vannak az esti chatelések, skypolások :) És most már hiányzik egy normális párkapcsolat is így, egy fél év, egy év után, ahogy vesszük.

Szóval asszem hazavágyom. Bár akkor meg megint nehézségek, meg álláskeresés meg kitudja mi. Gyáááááááááááá I'm a waste of space....