Port Grimaud után végig a tengerparton utaztunk, hihetetlen látvány volt. Csak bámultunk ki az ablakon, sorban haladutnk át a városokon, de a legjobb részek a tengerpartosak voltak.
Anna mesélt egy történetet, ami akkor épp útközben eszébe jutott. Tavaly májusban Balázzsal, pont valahol a környéken ünnepelték a munka ünnepét, forróság, fekvés a tengerparton, tengerbízben hült a vörösbor, majd Balázs megkérdezte Annát, hogy bízik-e benne és hogy csukja be a szemét. Először nem értette, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, de végül becsukta.
Balázs pedig valami ilyesmit mondott: Képzeld el, hogy 80 éves vagy, fáradt, mögötted az egész életed, fájnak az izületeid, és arra vágysz, hogy 25 éves legyél, meleg legyen, ne legyen épp semmi dolgod, , egészséges legyél, feküdj a tengerparton, barátok vegyenek körül és élvezd az életet. Megvan? Na.... akkor most nyisd ki a szemed... Mert ez az a pillanat!
Tavaly Anna ezen elkezdett sírni... Hát én is majdnem. Nagyon sokáig járt még ez az egész a fejemben, és hogy igen... Ez lesz az az utazás, amire biztos, hogy nagyon sokáig emlékezni fogok.
Mentünk tovább, de még mindig rengeteg út állt előttünk, úgyhogy ki volt zárva, hogy Cannes-ban megálljunk, utána viszont volt egy rettenetesen gyönyörű partszakasz, vörös sziklákkal szegélyezve.
Muszáj volt kiszállni a kocsiból, ügyes bajos dolgokat is intézni. Meg felhívni a szállást, hogy bocsika, de hogy mi este 7-re nem érünk oda, az is ziher. Mondták nem gáz, de este 9-ig mindneképp legyünk ott, mert aztán elmegy a portás. Oké, sima ügy.
Csináltunk jó pár fotót, közben meg szanaszét estem a röhögéstől, mert a szerencsétlen muffinjaimról még mindig nem szálltak le a fiúk, és akkor ehhez még hozzáadódott egy igen érdekes téma. Valahogy szóbajöttek ilyen hülyeségek, mint kinek miket mondtak már az ágyban, amiből röhögés lett, vagy kiborító volt. Fiúk másoknak a sztorijait mesélték, mi csajok meg mondtuk, hogy néhány pasi olyan szuper érzelmesség válik és hogy nálam eddig a legrosszabb egy nem várt pillanatban a "Finom vagy!" kifejezés volt... Na erre Bálinttal heves vita, ő nem ért egyet, és ez egy szép kifejezés, és persze onnantól a legváratlanabb pillanatokban odajött mellém és közölte: Finom vagy... Én meg persze röhögtem. Na itt volt az első ilyen alkalom, így lőttek a szépen beállított kis mosolygós fotónak :D Jobb is!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése