Tűkön

Annyira fura ez az egész. Megyek haza, pakolom a bőröndbe az utolsó dolgokat. Hazamegyek, de mégis itt marad a fél ruhatáram, a cipőim a fogkefém meg a képek a falon.

Olvasom Vézsé utolsó bejegyzését, hogy otthagy mindent, hogy semmi sem marad utána. Jó lenne picit többet otthon maradni, de örülök, hogy még nem végleg hagyom itt ezt a köralakú szobát és még nem kell ugyanazt éreznem, mint nekik.

Szóval két hétre viszlát ragyogó napsütés és plusz 5 fok :) Irány Budapest, haza :)

Francia karácsony

Mozdulni nem tudok, úgy teleettem magam :S Ma volt az utolsó esténk közösen, itt a nagymama is, így csaptunk egy közös karácsonyi vacsorát. Bár ezt már tornak nevezném :DDDDD

Menü:

Előétel:

• sourimi - rákízű rudacskák
• almás, majonézes ráksaláta
• pezsgő

majd

• libamáj édes fehérborral (vin doux)

Főétel:

• libacomb, libazsírban sült krumplival és almaszósszal
• száraz vörösbor

Desszert:

• La buche (fatörzs, krémes piskóta tekercs)
• La buche fagylalt
• Pezsgő

A sajt kimaradt végül, mert már rosszul voltunk...

Egy nyugis péntek

Ma az utolsó nap, hogy a srácok az iskolában vannak, én meg itt nyugalomban. Jó volt elképzelni, hogy három nap múlva végre nem ébresztőre és gyerekzajra kelek, hanem anyukám tüsténkedésére a konyhában vagy arra, ahogy apu rádiót hallgat :) Az otthoni zajok.

Gyönyörűen ragyog a nap be az ablakomon és ha nem tudám, hogy 2°C van kint, akkor azt hinném, ősz van. Dél körül pedig egy órát esett a hó, ami itt nagy szónak mondható.

Úgyhogy a nyugalmat kiélvezve végre egyben befejezhettem A gyertyák csonkig égnek-et. 4 éve olvastam, pont aznap, amikor az osztálybankettre mentünk. És ez az a könyv, amit akárhányszor olvas újra az ember, mindig más fogja meg, más gondolkodtatja el.

Azt hiszem most elég sokan a szerelmen, kapcsolatokon gondolkodunk. Úgyhogy aki érintett a témában, annak itt ez az idézet, gondolkodni.

" Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig. Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán neméltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?. . . S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?. . . Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek,aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?"

Vegyes!

Ma van az Öcsikém 19. Születésnapja :) Boldogságos Szülinapot neki :) Fura, hogy ő is nő fel, és megint kettőre csökkent a közöttünk lévő évek száma.

Elkészítettem életem első forraltborát :) És nem a fűszerporból, pedig nagyon kerestük azt is :) De itt nincs.

És holnaptól mindenki szállingózik haza. Mint a hó otthon :) Holnap Anne, Szombat Dani, Vasárnap én. Éljen éljen éljen!

És már csak 3! Addig meg itt készülök a hidegre. Röpködnek itt is a minuszok!

Előkari

Szombat délután volt Wietsének egy céges rendezvénye a családoknak. Marseille-ben a kikötőnél egy rédi dock-ban berendeztek a gyerekeknek egy jó nagy csarnokot. A téma a középkor volt. Rengeteg fából készült régi játék, meglepi zacskó, kosztümök. Jó néhány pici is beöltözött, rohangásztak a hercegnőruhájukban.

Volt gólyaláb, lövészet meg lovagi torna :) Jól elvoltak, bár már kezdik kinőni az ilyen dolgokat. Apo még egész jól elvolt, de Estérelle már unatkozott. De jó volt közös programot csinálni velük. A kocsiban meg egész végig a Black Eyed Peas új számát, a Meet me half way-t hallgattuk, mindenki meg van érte őrülve.

Este összegyűlt a nyelvsulis csapat Indynél és együtt karácsonyoztunk. Mindnekinek kellett hozni egy ajándékot, amit bárki megkaphat. Körbeültünk, és feldobtunk egy témát, például sörmárka és mentünk körbe, mindenki mondta, ami az eszébe jutott. Aztán ha megakadtunk, akkor arrébb adtuk eggyel a meglepiket, ha meg ismétlődött valami, akkor két ember cserélt. Elég hamar előkerültek az érdekesebb dolgok. Roxana már a harmadik körben bedobta a szexpozíciókat :D

Az én meglepim egy fényképtartó Indyhez került, én meg Roxana meglepijét, egy malacperselyt kaptam :)

Indy

Azt hiszem megérdemel ez a lökött pasi egy bejegyzést :)

Indyvel az utóbbi időben elég sokat beszélgetünk meg lógunk együtt. Nagyon bírom őt. Igazi életművész. 34 éves, mérnök, mégis velünk lóg, és éli a mi életünket. Beutazta a fél világot és mindig van valami terve. Van egy Minije is :)

Pénteken este összetalálkoztunk de a tervezett mozizás helyett beültünk az Orienthé-be, és órákon át beszélgettünk.

Azon gondolkodtam pont, hogy azért elég sokszor nehéz itt, mert nem tudom elmondani mindig, hogy mit gondolok. Anne-nal például szinte lehetetlenség bármit is teljesen normálisan átbeszélni, mert a francia azért még akadály, és sokszor szétszórt, nem figyel arra, amit az ember mond, vagy éppen nincs időnk beszélgetni. Cristinának meg ideje nem volt soha és ha belegondolok, az elmúlt 3 hónapban, alig tudtunk közös programot csinálni. Egyébként ő már haza is ment szombaton, aztán majd januárban jön vissza. Szóval, a lényeg, hogy Indyvel viszont meg lehet beszélni mindent angolul.

Veletek meg szintén nehéz, mert ha mondanék is valamit, nem túl sok lövésetek lenne, hogy kiről van szó, vagy mi is a probléma. Úgyhogy asszem itt elég rendesen megtanulom feldolgozni a dolgokat egyedül...

Visszatérve Indyre, tényleg annyi helyen járt, és annyi mindent látott, igaz mostmár letelepedne, csak még keresi a királylányt. Miatta viszont annyi mindenen gondolkodtam, hogy mit is szeretnék, mire vágyom. Olyan jó lenne hozzá hasonló dolgokat csinálni, utazni és nem a jövőn rágódni, hogy az ember kipipálhassa a check-list-jét. Lakás, pasi, gyerek, munka, satöbbi. De közben mégsem tartom magam elég belevalónak és merésznek, hogy otthagyjak csapot papot és az árral szemben menjek.

B1 - utilisateur indépendant

Jelentem 12 hét alatt önálló nyelvhasználóvá avanzsáltam :)

Jó volt nagyon az együtt töltött idő és a kurzus. Utolsó órán elmentünk a karácsonyi vásárba forraltborozni, meg sütizni. Szóval ezek voltunk mi, remélem még jó pár emberrel a következő nyelvsuliban is egy csoportba kerülünk.

9 nap :P

9 nap és otthon vagyok! Komolyan el sem hiszem. Úgy elrepült ez az idő.

Cristina már holnap megy haza, aztán januárban reméljük a tervek szerint jön vissza :) Jó, hogy nem kell búcsúzkodni senkitől, csak Boldog Kareszt, aztán majd januárban.

Addig is, élvezezm Provence-ot, a meleget, az ismét felfedezett erdei utacskámat (nem értem, miért nem mentem oda eddig gyakrabban, olyan jó sétálni a csöndben, vagy zenével és kiszellőztetni a fejemet). Tanítom Apo-t biciklizni. Találkozom a többiekkel és SÖRÖZÖM! :D

Jah és ma lesz az utcsó nyelvóra. Brühüh

Mikulás

Az első dolog, hogy kéne csinálnom a karácsonyi dekorációról fotókat a városban, mert múltkor, amikor elhatároztam, még jó hogy tök szürkeség volt, most viszont szépen süt a nap és olyan szép a város.

Továbbá... ma találkoztam Mikulással... Na jó nem, de megyek hazafelé és a lámpás kerszteződésünknél rendszeresen szoktak kéregetni. És ki kéregetett??? Mikulás... :DDDDDDDDDD

Ott mászkált egy részeg fazon vörös szakállal, mikulásruhában, piros-fehér csíkos pólóban az autók között. Akaratlanul is elröhögtem magam az utcán. Pedig sajnálkozni kéne, de akkor is. Mikulás Aix-ben kéreget :DDDD

De remélem nem ő hozta a mai csomagomat. Képzeljétek a kiscsaládom, Éccsanya küldött nekem egy hatalmas dobozt Mikulásra, tele csokival meg minden féle jóval :) PRÉZLIvel például, meg szempillaspirál :D Annyira király, azóta méginkább jobb kedvem van, pedig így is virul a fejem, a mai nap után.

Beszámoló

Fú, már jó rég nem írtam, hogy mi is zajlik itten.

Még mindig csodaszép idő van és süt a nap gyakran, néha eső, de másnap megint napocska, és olyan jó érzés, hogy itt ennyire szép idő van. Nem hiányzik a hideg meg a lötty és a büdös kutyaszag a metrón. Jééé, Aix-ben még nem is utaztam sosem buszon.

Nah szóval a Brüsszel utáni hét az elég ramaty volt, nagyon rosszul éreztem magam, meg tök elhagyatott voltam és nagyon haza vágytam, aztán rájöttem, hogy nem mindig elvágyni kellene, hanem itt és most élni az életemet. Szóval átkattintottam az agyam. És azóta minden rendben.

Péntek este Indi, Anne, Dani, Karina, Enrique és én elmentünk teaházazni, aztán még a Városháznál forraltboroztunk hajnali 2-ig. Jó volt velük dumálni, és igenis néha átváltottunk angolra, mert most volt az, hogy kezdett kiakadni a társaság, hogy sok mindent nem tudunk megbeszélni, mert nyelvi akadályokba ütközünk még mindig.

Másnap, szombat szokásos hétvégésen telt, alvás, kelés, piacozás Christinával (vettem 10€-ért kabátot :), meg még pár cuccot, amit otthon biztos nem vennék fel), ebéd, vasalgatás, aztán este készülődés, mert jött a Mikulás. Ugyanis a hollandoknál a Mikulás olyan, mint normálisan a Karácsony. Szóval én voltam Mikulás, beköpogtam az ajtón, leraktam a hatalmas zacskót, tele meglepivel, aztán körbeszaladtam és indult a bontogatás. Nagyon helyesek voltak :) Én is kaptam meglepit Wietsétől és én is adtam mindenkinek apróságot. Viszont kiváncsi leszek karácsonyra, ugyanis amiatt, hogy itt Provence-ben nem igazán van Mikulás, így senkitől nem tudta meg eddig Apo, hogy márpedig a Mikulás nem létezik... És most akarja neki elmondani Wietse.

Utána rohanás, vizilabdameccs, aztán Zolinál Vodka-Martinizés, utána pedig IPN hajnali 6ig :)

Vasárnap meg pihizés.

ANYA

Ma 20 :P éves az Anyukám :)

BOLDOG SZÜLINAPOT MAMÁCSKA!

Már csak 12-t kell aludni és élőben is meghúzgálom a füledet!

Brüsszel Nov. 27-30.

Ime a beszámoló Brüsszelről. Félig magamnak, félig nektek, szóval sorry, ha neméppen érdekfeszítő. :)

Péntek reggel még eldobtam Apo-t suliba, aztán készülődés, zuhi, hajmosás, úgy ahogy randira illik menni :) Bár az kicsit egyszerűbb általában :)

5 perccel indulás előtt még msn-en beszéltünk, 5 óra múlva meg egymáshoz.

Megtaláltam a buszt a pályaudvaron, aztán nyomás Marseille. A terminál, ahonnan a fapados gépek indulnak kb. úgy nézett ki, mint egy IKEA áruház.

Elég sokat kellett várnom, de inkább, minthogy lekéssem a gépem. Becsekkoltam, leellenőrizték a cuccaim, aztán megint várakozás. Ráaádusl késtünk még vagy fél órát pluszban.

Gépen már gyomorgörcs és kapom az sms-t, hogy hol vár rám a herceg. :) Spuri kifelé, és ott állt a csíkos pulcsijában meg a mosolyával. Szóval futottam (fellökve egy nőt), aztán ölelés, ééééés megcsókolt :) Tündérmeseeeee

Jó érzés volt végre meg is érinteni, akivel már lassan másfél hónapja nap, mint nap beszélünk.

Megkerestük a buszt, ami Charleroi vasútállomáshoz vitt. Onnan pedig kétemeletes vonattal Brüsszel Midi-be.

A vagonunkban senki sem utazott, aminek a fiatalok csak örülnek :P, aztán kezdett gyanús lenni, mire kiderült, hogy első osztályon lógunk, így egy idő után átcuccoltunk a másodosztályra, ami picit zsúfoltabb volt.

Egész hamar kikecmeregtünk az állomásról, és próbáltuk megkeresni a szállást. Egész jól ment, szerencsére, a szuper PDA-nak.... :P köszönhetően.

A szállás a török negyedben volt, ami azért volt érdekes, mert sötétedés után kb egy nőt sem láttunk az autcán, pedig csak 5 percre volt a belvárostól. És néhány bárban az esték folyamán összegyűltek a török pasik és verték el a család pénzét kártyán.

A szállás tök jó volt, minden reggel cserélték a törcsinket, beágyaztak és még a pizsit is összehajtották :D

Este még elmentünk sétálni a környékre, de nem sokáig jutottunk, mert tiszta tök sötét volt és annyira nem tűnt biztonságosnak, ellenben vettünk egyből sört ééééés megittam az első brüsszeli meggyes söröm :)

Az első teljes napunk egy szuper reggelivel indult, svédasztalos mindenféle. Annyit ettünk... Áááá. És igaz második nap valósult meg, de levédetve prezentálja kedves utitársam az általa feltalált szendvicset: Mazsolás kalács, nutella, ananász :), aminek én élveztem az ízlelőbimbóimnak kellemes, testsúlyomnak kellemetlen hatását.

Esett persze az eső, mert miért is ne, de nekivágtunk a városnak. Megnéztük a Tőzsde épületét. Jót röhögtünk az utikönyv leírásán. Valami 15 éves marhaság, olyan hülye szövegezéssel (a lépcsőn szökkennek felfelé az alkuszok, Grand Placcnál meg valamit emlegetett a cserkészekkel kapcsolatban, és a durva hogy tényleg voltak cserkészek) , aztán a 3. oldal után feladtuk és mentünk össze vissza. Szóval Tőzsde, templom, aztán Grand Place. Grand Placc.

Na ez, ez tényleg szép volt. Városháza, Királyi palota, Hattyú ház stb. Tourist Office-be is

betértünk. Aztán mi mást néztünk volna meg, mint a Manneken Pis-t. H

át ekkora hülyeséget. Hogy választhat egy európai főváros egy fél méter magas pisilő, ráadásul még csúnya kisfiút a városa jelképének. Annyira iritáló

volt, de azért mi is csináltunk gagyi turista fotót

:)

Aztán mászkáltunk tovább, találtunk egy nagyon szép árkádos átjárót, teljesen beleszerettem az üveg tetejével, úgyhogy ennek örömére megettem a jó kis haza túrórudit :) Hozott nekem Csabi. Utána a Katedrálist nézük meg, amiben a különböző nezetiségek felállították a saját jászolukat.

Következett e Park du Brxelles, ami tavasszal biztos szép, de én inkább felvettem még egy pulcsit és mentünk tova. A Királyi Palota kb. a Budai Várhoz volt fogható, így az sem volt nagy szám.

Elsétáltunk a Mont des Art-hoz, ami egy tér/park szerűség, eléggé vegyes díszítéssel. Ettünk sültkrumplit egy krumplizdában, aztán meg egy sörös boltban vásároltunk be estére. Útközben útbaejtettünk még két templomot, és belebotlottunk a karácsonyi vásárba is. Rohadt jó volt, hogy este 5kor már sötét volt, minden kivilágítva, óriás kerék, vásári illatok. No meg a körhinta. Annyira szép volt, ahogyan ezen a régi körhintán ücsörögtek a gyerekek. Teljesen elkapott a karácsonyi hangulat, ahogy ott fáztunk, meg nézelődtünk. Visszafelé Csabi tulajdonképpen oldalbahugyozta a téren léőv templomot. Képzeljétek, a templom oldalán volt egy kő piszoár (hogy írják?), annyit röhögtem. Aztán fáradtan hazabattyogtunk, de este még rávettük magunkat, hogy az eső ellenére bevonszoljuk magunkat a főtérre, ugyanis a Grand Placcon este 9től fény játék volt a V

árosháza ablakain.

Megyünk a tér felé, sörrel a kezünkben, amikor meghallottam a tündérmese zenét. És és és. Belépünk a térre és tényleg villóznak a fények, szól a zene, és nem hittem a szememnek. Ott álltunk az esernyő alatt, együtt. Tényleg olyan volt az a pillanat, hogy ilyen csak a mesékben van. És már ezért megérte.

Másnap a szupicool reggeli után vettünk egy napos bérletet és kimentünk metróval az Atomiumhoz és a Mini Europe-hoz. A metró meg kell hogy mondjam tök jó volt. Minden megállót kiadtak egy művésznek, hogy díszítse fel. Voltak egész furák, de akadtak jók is. Szólt a zene mindig, és tök gyors volt a közlekedés és gyakran a villamosok is a föld alatt közlekedtek.

Először a Mini Europe-ba mentünk. Egész jó volt így összeszedve látni a nevezetességeket, már csak azért is m

ert kiváncsi lennék, hogy hányat fogok ezek közül élőben látni valaha. Viszont mikor megláttam a Széchenyi fürdőt, és egy turista pont megnyomta a gombot és megszólalt a Himnusz. Na akkor elkönnyeztem magam. :( Haza akarok mennniiiiiiii.

Volt az épületek után egy rész, ahol mindenféle EU-s játék volt. Hát éppen ilyen kérdéseket oldunk meg, amikor mellettünk elkezd két fiú MAGYARul beszélni. És nem ismertem az egyiket? Még egy általános iskolai nyári táborból ismerem és még a nevére is emlékeztem. :) Móka volt. Utána meg valami videójáték szerűséget nyomattunk, ahol össze vissza ugráltunk, és a kivetítő minket vetített ki. Na ezt elmagyarázni nem tudom, de tényleg vicci volt.

Ezután átmentünk az Atomiumhoz. Előtte viszont nyomtunk egy Waffelt! Hát ez a gofri annyira király :) Felmentünk az Atomiumra a lifttel, közel 100 m magasba, aztán bejártuk a többi gömbjét is. Mindkettő rendben volt, csak valahogy ezt is olyan mondva csinált dolognak éreztem, hogy ezek az itteni látványosságok.

Metróztunk vissza, betértünk a Comic Museumba, amitől nem tudom mit vártunk, de nyilván nem sokat értettünk a képregényekből. Ellenben megtaláltuk a nekünk szólót is :P De legalább ezt is elmondhatjuk magunkról. Valamiért Belgiumban ennek tényleg nagy hagyománya van. Utána, már a sötétben, megnéztük a Jubelparkot, és az Európai Parlament épületét.

Na azon a részen volt teljesen az az érzésem, hogy mintha Budapesten a városban sétálnék. De valamiért mégsem volt otthoni a dolog. Nem nagyon fogott meg igazság szerint a város, de annyi baj legyen, a társaság volt a fontos :)

Utcsó nap, már csak pakolás, összecuccolás, aztán még vetettünk egy pár pillantást a főtérre. Sokkal szebb volt napfényben. Mert ugye mikor süt a nap... Pár fotó hugyosjóskával, aztán megkerestük a lány párját, a Janneken Pis-t. Na ez még gázabb, ha lehet. Egy pisilő mégcsúnyább kislány, az éttermek kellős közepén, eldugva, lerácsozva. Úgyhogy erre az izgalomra vettünk néhány sört és elindultunk a pályaudvar felé.

Volt még egy kis időnk, így Charleroi csodálatos felkarácsonyivásározott főterét is megnéztük, Waffeleztünk meg sültkrumpliztunk, aztán irány a reptér.

Búcsúcsók, sorbanállás, aztán még láttam a WizzAir Budapest gépét kigurulni mellőlünk...

És pár óra múlva..... msn-en folyt. köv. :)

És a KÉPEK

Megérkeztem

Halihó mindenkinek! Jelentem, megérkeztem rendben "haza". Szuper volt minden, de majd részletezem is, amint lesz időm, ami jelenleg nincs.

Hazaértem, egyből rendrakás stb. Ma meg kísérhettem Apot és az osztályát moziba így a délelőttöm is sikeresen elment. De írok, amint tudok!