Miután visszajöttem beindult a tavaszi szünet, ami két két itthonlétet jelent libuskákkal. Ami ennél kellemetlenebb, hogy itt volt a francia nagymama.
Annyira megszoktam, hogy egyedül csinálok mindent, hogy az, hogy ő jött a saját elképzeléseivel és persze a jóindulattal, hogy segíteni szeretne, csak rontott a helyzeten, mert mindent dupla annyi ideig tartott megcsinálni.
Holnap már szerencsére elmegy Wietsével. Wietse Londonba megy Nizzából, így hazadobja a nagyit. Egyébként aranyos, meg nincs vele baj és ráadásul azt is mondta, hogy nincs akcentusom, jeeeeee :D
Csajok cukik, rendberaktuk mindenkinek a szekrényét, fölpróbálva az összes ruhát, úgyhogy hasznosan teltek a napok.
Tegnap meg Cristinával voltunk Cassis-ban. Persze szombaton, amikor Olympiával takarítottuk a szobáját meg szekrényezés, akkor hétágra sütött a nap, tegnap meg felhők mindenütt. Ellenben Cassis még mindig csodaszép és sétálgattunk erre arra, meg újabb francia péksütemény remekeket próbáltunk ki :)
Holnap újraindul a francia. Igaz, hogy unatkoztam sokszor, de aztán a tanár elmagyarázta a nyelvtanulás menetét, hogy vannak holtpontok, amiken túl kel esni, amikor az ember nem érzi a fejlődést és hogy ez tök természetes, senki hibája sem, csak észrevétlenül fejlődik a szókincs és a mondathasználat. Mindenki nagyon sokat fejlődött egyébként, megkaptuk az igazolást a B2-es szintről, szóval most ezen lehet dolgozni, hogy ezt megerősítsük, aztán mjad otthon jöhet a nyelvvizsga :)
De most újult erővel esem neki, gyerekkönyveket olvasok meg francia mangát. Mert tudom, hogy van értelme, és tényleg hasznomra fog válni :)
Karina sajnos nem folytathatja, mert a családja nem fizeti neki, Roxana jön tovább, de valszeg Anne is inkább mást csinál, mert unja.
Viszont Indyvel most beszéltem, Bruno-ban van állásinterjún, de majd megy vissza Horvátországba, utazgatni akar, de még mindig nem tudni, hol és merre fog kikötni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése