1 hét

Mostantól számítva egészen pontosan egy hét múlva itt lesz mellettem Anyukám :)

Az első nyári hétvége áprilisban :D

Pénteken jött hozzám Sári, egy gyerekkori barát. Az anyukáink valami menő KISZ-es táborban haverkodtak annó össze 1876-ban :D És szinte a legtöbb nyáron 1-2 hetet együtt töltöttünk náluk, Kápolnásnyéken. Ellenben Pesten soha nem taliztunk, vagy ha igen, véletlenül.

Most ő Párizsban Erasmusozik és gondolta kihasználja a tavaszi szünetet és a lehetőséget, hogy leugorjon délre.

Hát nagyon megérte :) Hirtelen szervezés és az ad hoc dolgok a legjobbak.

Péntek a városban mászkáltunk délután, terveztem a nyelvsulit, de aztán annyi mesélnivaló volt, hogy kénytelen voltam kihagyni az órát... Ajjajjajj... Sütiztünk meg lejártuk a lábunkat. Este vacsiztatás, csináltunk rántottcsirkét :)

Szombat délelőtt piacozás, annyira jó volt nézni, ahogy Sári élvezi az egészet. Vett csidicsudaszép virágos ruhákat. Tök kis boldog volt, és így az új cuccokkal mentünk Marseille-be. Alapjában véve már rettenetesen unom a várost, de Sári nem a nagy dolgokra volt kiváncsi, meg most inkább az együtt töltött idő és a beszélgetések volt a fontos, így csak csatangoltunk összes vissza a kis koszos utcákon. Fagyira vadászva. Végül kilukadtunk egy ilyen undergound negyedhez, ahol mindenhol grafittikkel voltak díszítve a házak falai. És ott megláttunk egy csajt fagyival a kezében. És meg is találtuk a helyet. Háááát gyerekek, olyan fagyit ettünk. Házi készítésű vizes fagyi, de valami isteni. És az ízek. Tudjátok milyet ettem??? Bazsalikomos eper fagyit. Beszarás olyan volt!!!! Amíg élek emlékezni fogok erre az ízre, az biztos.

Aztán hulla fáradtan beestünk az ágyba.

Vasárnap délutánra volt program, aznap volt a városi Karnevál. Hozzánk csapódott Olympia, meg Cristina egy fél órára. Bent a városban annyira jó hangulat volt. A Cours Mirabeau-n végig ücsörögtek a családok, és mindnehol beöltözött gyerekek, tündérek és pókemberek rohangáltak és szórták szanaszéjjel konfettiket :) Aztán megindult a menet.

Hihetetlenül ötletes szerelésbe bújtak a csapatok, gyerekek mindenhol. Zenebona meg ez az, a Rotonde-hoz ért be a tömeg, ahol színpad volt egy Marseille-i bandának, közben tinik ugráltak a szökőkút vizében. Mi is ültünk a fűben és élveztük a kavalkádot :) Secc perc alatt meg tud változni ennek a kisvárosnak a hangulata.

Este Annával, Balázzsal és Coco-val sörüztünk, és ez még csak tovább javult. Kavarogtunk a belvárosban, szereztünk egy üveg bort és a kertben szépen becsíptünk, közben neteztünk :) Tök szuper nyári idő volt.

És Sári 4 napos komplett Provence-i csomagja még mindig nem volt teljes így a hétfői napon gyakorlatilag pecsenyére égettük magunkat Karina és autója jóvoltából La Ciotat tengerpartján. Jah és április 26-án fürödtem idén először a rengerben :) Ilyen sem volt még :)

PICS

Apró örömök

Nem mondanám, hogy könnyen viselem magam a napokban. Olyan szinten fickándozik a hangulatom :S No mindegy.

Most a napvégére viszont úúúúgy feldobódtam. Ugyanis életem első paprikás krumplija istenire sikeredett és még meg is ették, Wietse azt mondta, megenné az egész lábost, de nem biztos, hogy jó ötelte lenne :DDDD

Luberon

Pénteken Annánál aludtam, néztünk sorozatot meg lightos dumálás, hullák voltunk mindketten.

Szombaton összeszedtük délelőtt Bazsit meg Cocot és elmentünk egy Aix-hez közeli faluhoz, ahol Anna nézett albérletet. Egy egészen nagy ház a földút és a semmi kellős közepén, ellenben olyan gyönyörű kerttel, aminek medencéje, meg patakocskája van... Itt bérelhetne Anna egy nénitől egy studiót, ami nem a legmájerebb, de a kert kárpótol. Tökre beleszeretett, de nagyon messze van a munkahelyétől... :S Szóval most dilemmázik.

Elmentünk utána Luberon-ba, ami egy természetvédelmi körzet, voltunk már ott a családdal a Rousillon nevű városkában.

Először Lourmarin-ban álltunk meg, ott nagy fagyizás meg sétálgatás. Aztán ahogy ücsörögtünk, azt beszéltük, hogy uhhhh, ez olyan, mint Szentendre :) Tök olyan érzés volt, aztán meg kiderült, hogy ahol Coco lakik, Salon-de-Provence-ban, az valóban Szentendre testvérvárosa :) Oda is még el kéne menni. Elsétáltunk egy ottani váracskához, aztán mentünk megkeresni a többieket, Adrit, Dórit meg Gábort Bonnieux-ben. Ott már átautózás szinten voltam Wietsével, de az is nagyon szép volt.

Amikor már együtt voltunk, elmentünk egy borospincéhez, ahooooool a Bor, Mámor, Provence filmet forgatták, amit mondjuk én nem láttam :D Valaki? Nah majd letöltöm :) Ott végigkóstoltunk egy pár bort, rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretem a vöröset :)

Innen Lacoste-be mentünk, ahol nem találtunk Lacoste boltot :) Ellenben a város fölött a hegyen áll Sade Márki lerobbant kecója, róla nevezték el a szadizmust, mert elvileg kínozta az alkalmazottjait :)

Este Bonnieux-ben pizzáztunk. És iszogatás később Balázséknál.

KÉPEK

Cassis - képek

LINK

Nincs itthon a macska, cincognak az egerek :D

Annyira jó volt az elmúlt két-három nap a libusokkal.

Úgy szeretem igazság szerint, amikor nincs itthon Wietse. Teljesen más hangulatúak a lányok, nem kell a vacsorát 6 emberhez igazítani, rám figyelnek. Úgyhogy minden szuper volt. Átrakodtuk mindnekinek a szekrényében az összes halom ruhát. Apo egy kis divathercegnő. Olympia szekrénye viszont tele volt ócskaságokkal, szóval tulajdonképpen alig van cucca, vettünk is most neki párat.

Össze-vissza járkáltak a barátnők, most itt alszik egy lány, Olympia meg Luise-nál. Este meg Apo-val sétafikáltunk este 9ig meg beszélgettünk mindenféléről. Annyira kis helyes :) <3

De tényleg annyira jól elvagyok ezzel az itthon meg velük levéssel... Csak ebből sajnos nagy sírás lesz :S Nah mindegy, addig még ezer dolog történik :)

Azóta

Miután visszajöttem beindult a tavaszi szünet, ami két két itthonlétet jelent libuskákkal. Ami ennél kellemetlenebb, hogy itt volt a francia nagymama.

Annyira megszoktam, hogy egyedül csinálok mindent, hogy az, hogy ő jött a saját elképzeléseivel és persze a jóindulattal, hogy segíteni szeretne, csak rontott a helyzeten, mert mindent dupla annyi ideig tartott megcsinálni.

Holnap már szerencsére elmegy Wietsével. Wietse Londonba megy Nizzából, így hazadobja a nagyit. Egyébként aranyos, meg nincs vele baj és ráadásul azt is mondta, hogy nincs akcentusom, jeeeeee :D

Csajok cukik, rendberaktuk mindenkinek a szekrényét, fölpróbálva az összes ruhát, úgyhogy hasznosan teltek a napok.

Tegnap meg Cristinával voltunk Cassis-ban. Persze szombaton, amikor Olympiával takarítottuk a szobáját meg szekrényezés, akkor hétágra sütött a nap, tegnap meg felhők mindenütt. Ellenben Cassis még mindig csodaszép és sétálgattunk erre arra, meg újabb francia péksütemény remekeket próbáltunk ki :)

Holnap újraindul a francia. Igaz, hogy unatkoztam sokszor, de aztán a tanár elmagyarázta a nyelvtanulás menetét, hogy vannak holtpontok, amiken túl kel esni, amikor az ember nem érzi a fejlődést és hogy ez tök természetes, senki hibája sem, csak észrevétlenül fejlődik a szókincs és a mondathasználat. Mindenki nagyon sokat fejlődött egyébként, megkaptuk az igazolást a B2-es szintről, szóval most ezen lehet dolgozni, hogy ezt megerősítsük, aztán mjad otthon jöhet a nyelvvizsga :)

De most újult erővel esem neki, gyerekkönyveket olvasok meg francia mangát. Mert tudom, hogy van értelme, és tényleg hasznomra fog válni :)

Karina sajnos nem folytathatja, mert a családja nem fizeti neki, Roxana jön tovább, de valszeg Anne is inkább mást csinál, mert unja.

Viszont Indyvel most beszéltem, Bruno-ban van állásinterjún, de majd megy vissza Horvátországba, utazgatni akar, de még mindig nem tudni, hol és merre fog kikötni :)

Menton

Az utolsó dolog, ami még kimaradt, az Menton, az utolsó város Olaszország előtt. Sajnos már besötétedett, de így is lehetett látni a citrom és narancsfákat az érett gyümölcsökkel, amiről a város híres. Mivel hegyek között van, itt egész évben állandó a jóidő, ezért érnek meg itt a citrusfélék.

És ha már itt voltunk a tengerparton, a pasik még egyvalamit nem tettek meg a hétvége alatt: nem fürödtek a tengerbe. Úgyhogy igen, míg volt aki kicsit túlzásba esve sapkában mászkált a parton, a a fiúk alsógatyára vetkőzve megmártóztak :)

Végül pedig az autópálya mellett döntöttünk, így éjfélre már haza is suhantunk, miközben 21.30-kor még a fiúk Menton partján öltözködtek :)

Úgyhogy....Beautóztuk a Cote d'Azur-t St Tropez-tól Mentonig!!!!

Monaco - Monte Carlo

Nah ez durva... Tényleg durva.

Leraktuk a kocsit egy parkolóházban, ahol horribilis volt a parkolási díj... :S Bálint ott a parkolóházban a Bentley-k között öltözött át :DDD Majd kilépve a garázsból egy használt Porche kereskedésbe ütközünk.... Az milyen? Megyünk tovább és érett citrom meg narancs lóg a fákról :D

Átmentünk a Forma 1-es alagúton, körbesétáltunk a Casino mögött. Mellette szálloda, amit leírás nélkül felismertem: egy hatalmas Vasarely díszített. Kilátás a tengerre, meg a Casino épülete is gyönyörű volt. Olyan emberek mászkáltak... Melegítő és LV táska párosítás, jobbnál jobb kocsik, frissen fodrászolt frizurák, amit akartok.

Éééés elszántuk magunkat. Bementünk a Casinoba. Olyan gyönyörűen díszített épület volt, hogy wooow. Volt egy terem benne a turistáknak, de mi ennél is pofátlanabbak voltunk. Úgy, ahogy érkeztünk, befizettük az Európa termbe a 10 €-s beugrót és bementünk a nagyhalak közé.

Mindenki casual-ben nyomta, egy-két öltönyös fazon, meg kosztümös hölgy, aki mellesleg úgy tette az asztalra az 500€-s címletet, mint én az 5€-sat... Komolyan szociológiai tanulmányt kellett volna írni, hogy mi zajlott ott. Aztán adtunk az érzésnek és elfélkarú rablóztunk 10€-t. :DDD Sajnos fotókkal nem szolgálhatok, ugyanis azt le kellett rakni :(

Visszasétáltunk a nem semmi hajókat állomásoztató kikötő mellett, majd a kikötő túloldalát, a hercegi palotát, a természettudományi múzeumot vagy mi volt az és az óvárost sétáltuk körbe. Szétröhögtem az agyam, ahogy a két fiú a múzeum előtt álló szobor s*ggébe bújt :D

Ami viszont kimaradt... Nem ittunk Monaco-t (sör, grenadine szörp és limonádé) Monaco-ban.

Úgyhogy ezt pótolni kell :)

Eze... szép volt :D

Mentünk fel a hegyen, távolban a víz, elég meredek volt. De csak odaértünk.

Eze St Paulhoz hasonlóan megmaradt középkori falucska, pici sikátoros utcákkal, templommal, meg egy Egzotikus növénykerttel. Pikk pakk körbe lehetett sétálni, aztán Annáék szokásos délutáni kávézásba kezdtek, magyarul beszéltek nagyban, mire a pincérsrác magyarul kérdezi meg, hogy mit kérnek. :) Kiderült, hogy a bárban még rajta kívül 2 magyar srác dolgozott. Ráadásul ők is szegediek. Kicsi a világ és sok a magyar.

Majd ezek után dumálunk tovább és két lány utánunk fordul... Egy 47 fős magyar diákcsoport :DDDD

A városban egyébként eldugva volt egy olyan hotel. Gyönyörű kerttel, állatszobrokkal benne. Ákossal megbeszéltük, hogy nem rossz hely nászútnak :D

Még Annával sétáltunk egy picit, míg a fiúk befejezték a palacsintát, megnéztük az eldugott temetőt.

Nizza

Megérkeztünk Nizzába, ami az Angyalpartról, a pláááááázs-ról híres. Kocsit a Nemzeti Színháznál raktuk be, de kb. egyből meg is álltunk. Fiúk kitalálták, hogy meg kell kóstolni az osztrigát, úgyhogy ők azt reggeliztek. Én tök imádom, de reggelire, ööööö, inkább nem. Mindenesetre vicces volt őket nézni :) Bálintot anyira nem hatotta meg a történet :)

Végre elindultunk, az óvárosban sétálgattunk a szokásos sikátoros bazáros utcákon. Már kezdem megszokni ezeket, úgyhogy már annyira nem nyűgözött le. Kiértünk egy régiségpiacra. Hihetetlen, hogy mennyit kaszálnak az emberek a nagyszülők kecójából összeszedett kacatokkal. Régi láncok, tárcák, sztk keretes szemüvegek. Nyáron megyek is nagyihoz gyűjtögetni :D

Kiértünk a tengerpartra. Háááááááááááát... Valóban nem volt rossz. Már így is egy rakat ember volt, mert így az utolsó napra végre kisütött a nap. Gyönyörű kék volt a tenger, csomó ember a parton futott, görkorizott vagy csak napozott egy könyvvel. Nyáron el sem tudom képzelni, mennyire heringesdoboz lehet...

Felmásztunk egy kilátóféleséghez, onnan készült a sok sok tengeres kép. Fergeteg volt. Olyan színek... De aztán a többiek nagyon nem tudtak mit kezdeni magukkal, én még körbenéztem volna, mert kimaradt a főtér, amit később a kocsiból láttunk. Mentünk visszafelé, fiúk lőttek kebabot, én meg megkóstoltam a provence-i pizzát meg ettünk Annával a helyi jellegzetességből, ami egy Socca nevezetű sós palacsinta/lepény féleség. Elég nehéz kaja. Kicsit olyan, mint egy olajos nagyon vékony lisztes omlett. És durván laktató.

Indultunk tovább kisebb dugó után a tengerparton, de lehetett bámulni a csodaszép tengert, aminek épp akkor 3 féle színe volt :) Az autóútról meg olyan panoráma nyílt visszafelé. Látni lehetett az egész várost, a nemtommilyen műemlékkel, világítótoronnyal... :)

3. nap - készülődés

Reggel keltünk normális időben, mert reggel jöttek 9.30-ra csekkolni a szobát, hogy jó gyerekek voltunk-e.

Háááááát. Öhm... a tegnapi napból ugye kimaradt a szivacs és mosogatószer vásárlás, mert vasárnap lévén minden zárva volt. Ami annyit jelent, hogy ajánlanám mindenkinek, hogy belőlünk kiindulva, egy kempingbe érkezve mossa el normálisan az összes tányért és evőeszközt.

Már bocsánat, de undorító volt... :S Igaz, még most is jót röhögök rajta. Szóval meleg vízzel mosogattunk, használt törülközővel törülgettünk, tusfürdővel és törülközővel mostunk fel... Látszatra minden rendben volt :DDDD És visszakaptuk a kauciót.

Lent a recepciónál meg összefutottunk a magyarokkal, akik a kempingben szálltak meg szintén. Kiderült, hogy a csaj szintén au pair, bár azt hiszem nem az én korosztályom, de ari volt nagyon.

És irány Nizza!

Moule Antibe-ban

Kellett lőni valami vacsiravalót, mert a főzőcskézésre már nem lettünk volna felkészülve. Elmentünk Cap d'Antibes-ba, mondván, hogy az is egy turisztikai környék, meg ott a csücsökben és tutira van valami jó kis tengerparti étterem. Hát nem. Lehet villák valóban vannak ott, de sötétedés után semmi.

Vissza Antibe-ba és az Abszint bár mellett találtunk is egy kis éttermet, ahol aztán mindenki választott különböző ízesítésű feketekagylót. Moule-t. Ami egyébként Ákosnak meg Annának már okozott problémát a franciákkal. Ugyanis a moule szlengben p*ncit jelent :) :)

És éjfélre már haza is értünk. Szoba átrendezés, és alvás...

St Paul de Vence

Na és akkor most jön a favorit!!!!

Grasse-ból elindultunk St Paul felé, amire külön oldalt szántak az összefogó utikönyvben (kb minden városról 10 mondat, azt szevasz....), szóval nagy szóóóóóó.

Megyünk fel a hegyen, éppen megyeget le a nap és a távolban egy hegycsúcson ott pihen egy város. Mindenki bámul, hogy ez lenne-e az? Tök messzinek tűnik. Jó, mindegy... oda megyünk és kész. De mégiscsak az volt St Paul. Gyönyörűűűűűűűűűűű.

Egy középkorból megmaradt városka egy dombtetőn. Icipici, de valami csodálatos. Erre tényleg lehet mondani, hogy ékszerdoboz. A vicc az, hogy nem az a tipikus turistaváros, illetve igen, de a lényeg, hogy igen is élnek ott emberek hétköznap is.

Borostyán, pálmafával övezett templom, műtermek, szobrok. Hihetetlen volt. Annyira elvarázsolt. Közben ment le a nap és néhány utcácskába benézve olyan panoráma tárult elénk, hogy köpni nyelni nem tudtunk... Ákossal közös fotó ismét, hogy ápoljuk az imidzsünk :D és ez a sutyerák fogta és telibe végignyalta az arcom, csak hogy értsétek a képem. És ismét egy olyan temető, ahol szívesen nyugodnék :)

És ez is annyira romantikus hely volt. Jó lett volna megfogni valaki kezét :) Na de ami késik, nem múlik, ide még tuti visszajövök!

Grasse

Éppen odaértünk Cannes-ba, amikor elkezdett szakadni az eső. B terv. Mentünk Grasse-be, ez a város a világ parfümgyártásának központja, két-három parfümgyártó cég tárt kapukkal várja a látogatókat, de itt található a Parfüm Múzeum is. 2008-ban újították fel az egész múzeumot, és le a kalappal, nagyon jó lett. A baj az volt, hogy csak egy óránk volt körbeszaladni rajta.

Interaktív volt nagyon. Rengeteg játék a gyerekeknek, videók, bemutatók. Volt parfüm idősík is, hogy a nagy márkák parfümjei mikor kerültek forgalomba és akkor éppen mi is történt a nagyvilágban. Érdekes volt nagyon. Anna Bálinttal, mi meg új párocskámmal :D A végére már teljesen eldugult az orrom, mert mindehol volt szaglászás meg illatfelimerés. Jó volt nagyon.

Kicist sétálgattunk a városban is. A Hotel de Ville mellett gyönyörű volt a kilátás, jó magasról. Bálint persze itt is megmutatta szebbik felét a városnak, annyira hülye volt :D Közben meg arról beszélgettünk, hogy mennyire fura, hogy itt az arabokra reagál az ember úgy, mint otthon a cigányokra. Valahogy autómatikusan előjön benned egy kis távolságtartás. Meg hogy otthon hogy zajlanak a dolgok, és hogy mi pestiek mennyivel talpraesettebbek vagyunk. Mert hogy mindneki szegedi, és ők, amikor Pesten vannak, akkor tökre nem tudják hogy kezelni a dolgot.

Aztán dolgunkat jól végezve ismét tovább.

Antibes

Az első aznapi komolyabb megállónk Antibes volt, ahol a Cote d'Azur legnagyobb hajókikötője található. Először a kikötőnél álltunk meg. Sajnos a hangulat nem volt éppen fényes, Anna volt ugye a volánnál, nekünk volt egy elképzelés a fejünkben, de valahogy a kommunikáció hiányzott, és bevágta a durcát, nem lehetett vele beszélni, ami azért volt rossz, mert mindenki némán ült a kocsiban az előző napi ökörködéshez képest.

Fiúk teljesen kivoltak a hajóktól. Tényleg volt egy két szép darab, nem mondom. Elsétáltunk a kikötő mellett, az erőd lábánál, aztán vissza az autóba, átmentünk Antibes másik oldalára.

Sétálgattunk egy picit a városba, itt is belebotlottunk egy tök helyes kis piacba, ez ilyen tető alatti volt. A vicc az volt, hogy mikor este ide visszajöttünk, még mindig voltak árusok 10 körül.

Piac már pakolgatott dél révén.

Ákos meg mutatott egy helyet, egy szimpla ajándékbolt, provence-i cuccok, levelndula, szabban, kerámia, ilyenek, deeeeeee levelé vezetett egy lépcső. És mi volt lent??? Na mi?????

ABSZINT BÁR

Lementünk a lépcsőn és nem hittünk a szemünknek. Egy komplett 20 század eleji berendezett abszint bár. A pult, a pénztárgáp, a vitrinek, minden... gyönyörű volt. Zongora a sarokban, kalapok hevertek mindenhol.

Innen nem mehettünk csak el úgy, hívtuk a lányzót és kértünk abszintot. Választani természetesen nem tudtunk. Olyan listát rakott elénk, mi meg amatőrökként... köszi. Szóval választott nekünk abszintot, és el is készítette.

Az asztal közepén volt egy viztartó állvány, aminek 4 kis csapja volt. Alátette a poharainkat, amikre szépen rárakta a kanalat, egy szem kockacukrot, és megnyitotta a csapot, amiből a kicsöpögő víz elolvasztotta a cuktor, és voilá, így lett az abszint, amit mi szépen megittunk. Közben mesélt a történetéről, a betiltásáról, meg a csalafintaságokból, mint hogy az urak a sétapálcájukba rejtették az abszintot.

Rengeteg képet csináltunk a különböző kalapokkal. Szuper jó kalapok voltak, valami ilyen korba kellett volna születnem komolyan... Annyira király volt, annyit nevettünk, meg persze az abszint is meghozta a kedvünket, mivel nem igen ettünk aznap reggelit.

Ballagtunk tovább a városban, volt szép kilátás a tengerre, meg régiségpiac a városfal mellett. Fiúk kebabozás, megiiiint, mi pedig vettünk baguette-et és azt majszoltuk az utcán slattyogva.

És indultunk is tovább, Cannes felé :)

2. nap reggel - Cagnes Sur Mer

Az előző este után 9 körül keltünk, egész jó állapotban, de csak néztünk nagyokat, hogy hogy a francba sikerült pár óra alatt akkora kupit gyártani, mint a háááááz.

A probléma ott kezdődött, hogy mivel ez egy kemping, így mindent magadnak kéne ugye hozni... Jó... jön a kérdés, hogy mi legyen a nyakig paradicsomos tányérokkal, tálak, poharak, egyebek... Mindent otthagytunk, mondván, hogy majd veszünk szivacsot meg mosogatószert és szépen ha hazajöttünk rendetrakunk.

10.30-ra összeszedtük magunkat, leautóztunk a recepcióra, bejelentkezni, ahol is vasszigorral fogadtak, már meg is érkezett a panasz, hogy hangoskodtunk. Ejnye ejnye. Majd vissza a házhoz, lecsekkoltuk a listát, mi is hiányzik hivatalosan, aztán irány a part.

Cagnes Sur Mer tengerpartja mellett ugyanis van egy lóversenypálya, ami akkora, mint maga a belváros (amit nem láttunk egyébként :)), majd autóba vissza és irány tovább...

Cagnes Sur Mer - 1. este

Cannes-on leginkább csak átautóztunk a parton, meg egy kicsit a városban. A vicc az volt, hogy az utikönyvben 70.000 fős városként írták, és annyira más hangulata volt. Aix 140.000-es lakosú, de mégis sokkal kisebbnek hat, más jellegű. A parton hatalmas szállodák, már most is tömeg, álló autósorok. Elmentünk a Cannes-i Filmfesztivál épülete mellett is. Hááááát... elkeserítő, egy szocreál épület nulla stílus, épp átépítés alatt, úgyhogy senki semmiről nem marad le, ha ezt elmulasztja ebben az életben.

Végre Cagne Sur Mer-t is elértük, volt már vagy 20.15, és akkor jött az az aprócska gond, hogy lövésünk sem volt, hogy hol is van a szállás. Nem volt pontos cím sem, semmi. Csak egy utcanév. Anna nem nézte meg indulás előtt térképen, pedig ő volt a szervező. Kicsit stresszes volt a helyzet, de végülis sikerült megtalálni az utcát, egész jól ki volt táblázva és 20.50-kor már ott is voltunk a kapu előtt :D A házikónk pedig a camping leges legtetején volt, ahova szegény kisautó alig tudott felmászni.

Megérkeztünk, csomagokat ledobtuk, aztán elő is került pár csepp alkohol, míg mi nekiálltunk lányok főzni. Illetve álltunk volna, de nem volt lábos. Kreatív emberek viszont mindent megoldanak, így végülis serpenyőben főztünk tésztát, aminek az elektromos tűzhelylap szenvedte kárát. Összedobtunk egy salátát is, egy kis paradicsomszósz a tésztára és jóétvágyat.

Aztán jó kis magyar zenékre ment a táncikálás, szomszédok picit átjöttek szólni, hogy csöndesebben, meg készült egy pár érdekes felvétel a fiúkról, de ezt cenzúrázom :D

Ákossal meg innentől kezdtünk el hülyülni sokat. Kettőnknél volt fényképezőgép és folyamatosan egymásról csináltunk fotókat. Azon röhögtünk, hogy bárki látná ezeket a fotókat, azt kérdezhetné, hogy jééé új barátod/barátnőd van és voltatok itt meg itt meg amott. Úgyhogy rá is tettünk egy lapáttal és gyártottunk egy pár közös fotót is még pluszban :D

Gyorsan mindent utána elpakoltunk, de jött a szokásos kérdés, hogy ki hol alszik... A házban tudni kell, hogy iszonyat hideg volt, 3 ici pici szobácska, plusz a közös helység az egyetlen minimális radiátorral. Kicsit lakberendezősdiset játszottunk, arrébb tologattuk az étkező asztalt és kiszedtük a matracokat a szobákból és a földön aludtunk mind a négyen. Kiváncsi lettem volna mit szól akárki, ha benéz abba a szobába. :D

Éjfél felé jó gyerekek módjára elmentünk aludni, így telt a Cote d'Azur-on az első nap :)

Útban Cagnes Sur Mer felé

A szállásunk Cagnes Sur Mer-ben volt, Cannes és Nizza között, egy campignben. Úgyhogy még elég nagy út volt előttünk.

Port Grimaud után végig a tengerparton utaztunk, hihetetlen látvány volt. Csak bámultunk ki az ablakon, sorban haladutnk át a városokon, de a legjobb részek a tengerpartosak voltak.

Anna mesélt egy történetet, ami akkor épp útközben eszébe jutott. Tavaly májusban Balázzsal, pont valahol a környéken ünnepelték a munka ünnepét, forróság, fekvés a tengerparton, tengerbízben hült a vörösbor, majd Balázs megkérdezte Annát, hogy bízik-e benne és hogy csukja be a szemét. Először nem értette, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, de végül becsukta.

Balázs pedig valami ilyesmit mondott: Képzeld el, hogy 80 éves vagy, fáradt, mögötted az egész életed, fájnak az izületeid, és arra vágysz, hogy 25 éves legyél, meleg legyen, ne legyen épp semmi dolgod, , egészséges legyél, feküdj a tengerparton, barátok vegyenek körül és élvezd az életet. Megvan? Na.... akkor most nyisd ki a szemed... Mert ez az a pillanat!

Tavaly Anna ezen elkezdett sírni... Hát én is majdnem. Nagyon sokáig járt még ez az egész a fejemben, és hogy igen... Ez lesz az az utazás, amire biztos, hogy nagyon sokáig emlékezni fogok.

Úgyhogy ezután meg is kellett állni útban Cannes felé, hogy felhívja Anna Balázst. Fiúk persze hozták a formájukat és már jött is a dudálás, ahogy az autósok meglátták őket, leolt gatyával a tengerparton :D

Mentünk tovább, de még mindig rengeteg út állt előttünk, úgyhogy ki volt zárva, hogy Cannes-ban megálljunk, utána viszont volt egy rettenetesen gyönyörű partszakasz, vörös sziklákkal szegélyezve. Muszáj volt kiszállni a kocsiból, ügyes bajos dolgokat is intézni. Meg felhívni a szállást, hogy bocsika, de hogy mi este 7-re nem érünk oda, az is ziher. Mondták nem gáz, de este 9-ig mindneképp legyünk ott, mert aztán elmegy a portás. Oké, sima ügy.

Csináltunk jó pár fotót, közben meg szanaszét estem a röhögéstől, mert a szerencsétlen muffinjaimról még mindig nem szálltak le a fiúk, és akkor ehhez még hozzáadódott egy igen érdekes téma. Valahogy szóbajöttek ilyen hülyeségek, mint kinek miket mondtak már az ágyban, amiből röhögés lett, vagy kiborító volt. Fiúk másoknak a sztorijait mesélték, mi csajok meg mondtuk, hogy néhány pasi olyan szuper érzelmesség válik és hogy nálam eddig a legrosszabb egy nem várt pillanatban a "Finom vagy!" kifejezés volt... Na erre Bálinttal heves vita, ő nem ért egyet, és ez egy szép kifejezés, és persze onnantól a legváratlanabb pillanatokban odajött mellém és közölte: Finom vagy... Én meg persze röhögtem. Na itt volt az első ilyen alkalom, így lőttek a szépen beállított kis mosolygós fotónak :D Jobb is!

Port Grimaud

Az utitervben nem volt benne eredetileg ez a kis ékszerdoboz. Cannes-ba mentünk volna tovább, de Annának igaza volt, érdemes megnézni.

A város igazság szerint egy mesterségesen kreált kis kikötő. A provence-i stílustól eltérően itt mindenféle színűek voltak a házak, nem csak sárga és a vörös/narancs különböző árnyalatai, amit a környéken található földből nyernek ki, és mindehhez színes spaletták társultak.

Olyan volt mint egy kis velence, utcák helyett víz, a ház előtt parkoló autók helyett csónakok és hajók. Fiúk elmentek egy fél órás hajókázásra, amit most utólag már bánok, hogy kihagytam, mi addig a városban sétáltunk, az is nagyon kis szépséges volt. Kimentünk picit a tengerpartra is.

Elkezdtem közben feltölteni a KÉPEKET, linkelem majd folyamatosan, de közben már lehet az eddig leírtakat megtekinteni :)

St Tropez

St Tropez-ban találkoztunk először az onnantól állandóvá váló problémával, hogy igen, rohadt nagy szabadságot ad az autó, csak ne kellene vele parkolni. Szinte mindenhol probléma volt a parkolás. Ahol esetleg találtunk ingyenes helyet, az értelemszerűen nem a belvárosban volt, ha pedig belváros, akkor fizetős parkolóház. Ördögi kör. Inkább nem számolnám össze, mennyit dobáltunk bele az órákba a 3 nap alatt. Horror.

Miután St Tropez-ban már a parkolóházhoz is állt a sor, így inkább bepofátlankodtunk egy kertesházas övezetbe, figyelmen kívül hagyva a táblákat, amiket igazság szerint visszafelé vettünk észre, sebaj. Séta be a városba, ahol pont nagy piac volt. Imádom a piacokat, Anna is odáig van értük. Ruhák, jobbnál jobb sajtok, kaják, bútorok, és helyesebbnél helyesebb pasik (botrány... mi csajok csak kapkodtuk a fejünket, rosszabb volt mint Aix... Ráadásul olyan szinten egyezik az ízlésünk és megállapítottuk, hogy a legdurvább kombó jelenleg a borostás, tornacipős farmeres, 30-35-ös apuka kisgyerekkel... na akkor nem csak hogy utánafordulunk, de még hangosan is nyelünk egyet :D).

Fiúk megvették a legcsúnyább kinézetű kecskesajtot, én meg vettem egy 5 €-s tök jó türkiz szíjas órát, mert ment a pólómhoz, de persze 2 óra múlva kiesett belőle a csavar, szóval most majd kereshetek egy órást, hogy megreparálja. De legalább két óráig chick voltam :D

Sétafikáltunk a belvárosba, aztán panoráma nézőbe indultunk fel a dombon. Nem volt olyan szuperjó idő, tiszta felhő volt az ég, annyira szép képeket lehet ilyenkor csinálni. Fölülről látni lehetett a piros/sárga templomtornyot, ami a város egyik nevezetessége.

Tőlünk nem messze pedig a temető ficegett a hegyoldalban. Számomra ezek még mindig furcsák. Kis város, kis temető a legfurcsább, legösszezsúfoltabb, legképtelenebb helyen.

Onnan föntről lesétáltunk a kikötőbe, ahol kezdődött a bazár. (Francia kifejezés). A kikötő tele volt olyan jacht-okkal, hogy csak na. A parton végig éttermek, tele természetesen. De olyan emberek... Mintha csak a filmvászonról léptek volna le. Csak márkás holmik, frissen fodrászolt hajak. Arisztokrácia. Mi meg csak csöndben ámuldoztunk, hogy ilyen nincs. Illetve kisebb vitát folytattunk arról, hogy vajon azoknak a gyerekeknek akik szombat délelőtt egy jachton fogócskáznak, míg a szülők a fedélzeten pezsgőt szürcsölgetnek a frissen kötött orchidea csokor mellett vajon milyen értékrendjük alakul ki. Aztán végül abban maradtunk, hogy pontosan azért kell mindnekinek a saját nívóján maradnia, mert ezek különben felfoghatatlan dolgok maradnak.

Erre a nagy izgalomra mi inkább a jó kis paniniket választottuk, Ákos meg belekezdett a kebab evésbe (innentől kb. mindenhol azt evett). Ezalatt az idő alatt a főtérről eltűntek az árusok, maradt a tiszta homok és a petanque-ozó öregek (Provence-i játék, fémgolyókat dobálgatnak a játékosok). Ákos meg nagy bátran fogott, és bevonszolt egy Hotelbe :DDD.... pisilni. Annyira hülyén tudom az ilyenektől érezni magam, de ő megoldotta. Jöttünk, mentünk, no szégyenérzés... Próbáltuk még megkeresni a Csendőrséget, de nem jött össze, ellenben megkóstoltuk a helyi édességet a La Tarte Tropézienne-t, ami egy piskótaszerű kerek torta, fehér cukordarabkákkal a tetején, belül pedig isteni fehér krémmel.

HÚSVÉT - Kicsit másképp :P Április 3-5.

Furcsa érzés, hogy otthon minden évben, minden ünnephez megvannak ezek az úgynevezett szokások, rutinok. Nálunk a húsvét általában a nagyszülőknél telik, jó nagy kajálás, sonka, tojás, jól elkerüljük a locsolókat is :D... Ez a szokásos :)

Ehhez képest itt tényleg minden máshogy zajlik... Minden ünnep ahogy esik, úgy puffan módon telik, de legkevésbé sem mondható átlagosnak :)

Jelentem, rettenetesen szar dolgom volt idén és a húsvéti hétvégét a Cote d'Azur-on töltöttem :)

Annához jött a szünet alkalmából a tesója, Bálint, kiélvezve a szabadságot, akihez csatlakozott Ákos, aki itt tanul Franciaországban északon Erasmussal.

Előző este taliztam velük, Annával akkor intéztük a bevásárlást, addig mindneki Balázséknál lógott.

Szombat reggel 9kor csörgött a telóm, hogy uzsgyi. Jolie Fille-ba (Anna Toyota-ja) nem nagyon lehetett már beletenni semmit. Fiúk a hátsó ülésen eszegették a Quish-t, már ment a röhögcsélés. Majd jött a kérdés, hogy merre is kéne indulni, merthogy térképünk az nem volt. De hát itt úgyis minden ki van táblázva :P Mindenesetre az útikönyvekből egész jól boldogultunk és jó irányba indultunk.

Az út alaphangulát és témáját a fiúk elég gyorsan megadták, miután a második városban (na jó talán nem... de egy órán belül az tuti) Bálint az ablaküvegnek tolta azt a szép seggét egy körforgalomban :DDD Aztán egész nap a csokis-kókuszos muffinnal szórakoztak, hogy hogy is néz ki, és hogy igazából tök szar, ráadásul ugyanúgy néz ki, mikor bemegy, mint amikor ki fog jönni. Köszönjük... Egyébként kurva jó lett.... csak mondom, már profi vagyok muffin kérdésben :D De azért a Mekiben kipróbálták, hogy felragasztották a barna trutyit a fogukra és úgy rendeltek. A hülye kiszolgáló nem megállta röhögés nélkül?

Ilyen hangulatban, hülyébbnél hülyébb CD válogatások kíséretében érkeztünk meg St Tropez-be, Brigitte Bardot, a márkák és Snob-ok városába!

Carry Le Rouet

Március utolsó hétvégéjén pólóban a tengerparton. Nem semmi érzés. De előtte...

Előző este Anne-nel iszogattunk meg slattyogtunk a városban meg egy másik német lánnyal. Sajnos nem igazán kötött le a dolog, bandukoltunk össze-vissza senkinek semmi határozott döntése nem volt. Próbálok leszokni egyébként, hogy mindenbe beleszóljak meg mindig én döntsek, de hogy őszinte legyek elég sokszor rettenetesen nehezen megy, azért fejlődőképes vagyok azt hiszem. Legbelül viszont azért vágom a pofákat, és csak hitetlenkedem, hogy mennyire döntésképtelenek úgy általánosságban az emberek, de tényleg próbálom visszafogni magam :)

Aznap este visszajött Aix-be Adri meg egy Gábor és Dóri nevű kollégája is. Mentek bulizni, de szokásos még nem tudjuk hova meg nem tudjuk mikor. Így, mikor éjfélkor telefonáltak, hogy akkor most indulnak bulizni, én már a kapunk előtt voltam. De nem is baj, mert ki akartam használni a másnapot, amikorra is csodaszép időt mondtak.

Reggel kelés, kis elemózsia, aztán kocsiba be, ablakot le... Irány Carry Le Rouet, ami egy kis város, kavicsos tengerparttal.

család teljesen idiótának nézett, amikor elkezdtem ugrálni meg vinnyogni, mikor a kocsibólmegláttam a csodaszép kék tengert... Hihhhetetlenül szééééép. Egyszerűen nem tudom megszokni. Nálam ez semmivel össze nem hasonlítható, mint az is, hogy ha van egy város város meg tengerparti város, melyiket is választanám.

Elindultunk felfelé a hegyre, ahol a séta indult. Csoda csoda csodaszép kilátással. Csajok futkároztak, Estérelle kamaszosan feküdt a fűben, napszemüveg rajta, velünk nem beszél, mi meg szokás szerint Wietsével röhögtünk mindenféle hülyeségen.

Olympia egyébként hihetetlenül változik. Még eljátszik Apo-val, de egyre többet nézegeti magát a tükörben, rendezgeti a haját, dumál Estérelle-l zenéről, 90210-et néz és persze körüllengi az a jó kis tiniillat :P És annyira kis husi, bújós és örül nekem mindig :) Szeretem :)

A panoráma után egyre feljebb sétáltunk, majd egy erdős rész következett, erdei patakocska és végül egy híd alatt kiértünk a tengerpartra. Olyan kék víz és kék tenger! Voltak egy páran a parton, és persze a gyerekek, akik nem félnek semmitől, köztük a mieink is, ruha le, vízbe be. Én inkább a láblógatás és napozás mellett döntöttem.

Aztán végeszakadt az útnak, visszamenni nem akartunk már, és a privát felirat ellenére felmásztunk egy sziklán, amin keresztül egy kb. idősekotthona jellegű helyre jutottunk. Kicsit eltértünk az átlagéletkortól, de senki nem szólt semmit, majd egy épp induló autó után kiszöktünk a kapun :D

Délután meg jött értem Anna és Celony-ban voltunk a többiekkel, fiúk Petanque-oztak, lányok trécseltek, aztán bementünk Annával édes kettesben a Cours Mirabeau-ra fagyizni, este meg maradék paprikáskrumplit ettünk az Amerikai szépség c. film közben.

Tökéletes vasárnap .... :)

Még több szép kék tengeres kép...