Blue tech

Vettem Blue techet, hogy végre megcsináljam a szobám, mert a parafatábla valahogy nem akart megérkezni :) Igaz, hogy nem kék, hanem sárga és nem Blue tech, hanem patafix, de működik :)

Check this out!

Lányok

   Szerdán elmentünk Estérellel Marseillbe. Az ötlet nem volt rossz, a megvalósulás már kevésbé volt megnyerő. Azt vártam ettől a naptól, hogy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, Wietse is ezért javasolta a dolgot, hogy menjek vele, vásároljunk egyet. Én azért valamit látni is akartam, így végül kompromisszumot kötöttünk.

    Busz út még egész okés volt, beszélgettünk, de onnan tól káosz. Ment minimum 10 méterrel előttem, zene a fülében, és én kb csak loholtam utána. A Notre-Dame de la Garde-hoz mentünk fel először a domb tetejére. Kívülről egész jól néz ki, belülről már nem valami nagy szám. De a kilátás... Leírhatatlan. Belátni az egész várost, ellátni egészen messzire a tengeren. Tényleg valami hihetetlen. De szar érzés volt, hogy nem volt kivel együtt lelkesedni. Estérelle csak ült az egyik falon, és bámult ki a fejéből, abszolút nem érdekli semmi, ami egy kicsit is a kultúrával kapcsolatos.

   Utána ettünk egy kis tésztázóban, majd bevetettük magunkat a boltok tömkelegébe, mert ott is van egy bevásárló utca. Akkor kezdődött a rémálom. Estérelle semmire nem figyelve, szart a fejemre és haladt a maga útján. Amivel az egyetlen probléma, hogy a boltok nagyok voltak és nehéz volt megtalálni a másikat. Egy ideig mentem utána, de utána meguntam és utána folyamatosan egymást kerestük. És ez így ment egyik boltról a másikra. Amikor is rászóltam, hogy akkor ezt most be lehet fejezni, és elkezdhet normálisan viselkedni. Hát nem jött be, úgyhogy a másodikra már nem fogalmaztam annyira kedvesen. Onnantól jobb lett, de semmit nem beszéltünk kb. 

   Viszont én is találtam magamnak nadrágokat, meg vettem végre francia SIM kártyát, mert megkaptam Estérelle régi telóját. Szóval hurrá, szervezkedés indul.

   Ma a reggelt a Halloween-es sólisztgyurma festéssel kezdtük, nézzétek az eredményt. Egészen jók lettek. Persze ez is csak háromnegyed óra volt...

   Este meg átjött Gyöngyi/Noémi. Wietséék meg vacsorára voltak hivatalosak. Sajnos az este nem jól indult, mivel Gyöngyi elkezdett mesélni a családjáról. Iszonyatosan durva, mi megy ott, egyáltalán nem kezelik emberként kb. És köpni nyelni nem tudtam, mondtam, hogy nézzünk neki csaéádot neten, azon az oldalon, ahol én találtam, erre... mibe botlunk? Az ő családja keres au pair-t, a háta mögött. Teljesen kiakadt, végül sikerült beszélnie a szüleivel, megnyugodott, én meg addig csináltam töltött cukkínit. Aztán utána már helyrejött a hangulat, ettünk egy jót, meg a szokásos csajos dumálás.

    Holnap ellógom a sulit, nyehehe, mert megyünk kirándulni a családdal, délelőtt meg pumpkin vásárlás a piacon szombatra.

Halloween

   A konyhában ülök és egy halom cucc és szemét vesz körül. :)

   Reggel mire felkeltem, már a tévé előtt punnyogtak pokrócba bugyolálva Olympia és Apo. Mondtam nekik, hogy megyek egy fél órát tornázni. (Igen, muszáj, mert mióta ugye otthon érzem magam, elkezdődött az otthon megszokott nasizás, meg ugye én főzök... ami egészen pontosan plusz 2,5 kilót jelent... amit le kéne adni, mert karácsonykor degeszre szeretném zabálni magam :D, bár hozzáfűzném, hogy én még mindig jobb vagyok! Anne az elmúlt két hónapban 10 kilót hízott... Mert ugye a baguette :))

   Szóval jöttek velem, és együtt tornáztunk a szobámban Mayával (már aki tudja kiről/miről van szó :P, asszem viszonylag sokan). Aztán elkezdtük a délelőtti kézműves szakkört. Halloween-re készítettünk sóliszt gyurmát. Pumpkin, denevér, szellem, ilyesmik. De azért még mindig elképedek, hogy ezek a dolgok is maximálisan egy óráig kötik le a gyerekek figyelmét.... 

   Mindegy, csütörtökön majd kifestjük őket, pénteken meg veszünk a piacon sütőtököt és szombaton kifaragjuk őket délelőtt. :)

   Ja és hogy miért van szemétdomb körülöttem? Mert szokásukhoz híven itthagytak csapot-papot :)

Karácsony

   Most, hogy szünet van a csajoknak, bementünk a városba kabátot meg nacit vásárolni. Belépünk a Maison du Mondba (lakberendezési bolt) és az imádott angol és amerikai lakáskiegészítőket felsorakoztató polcokat leváltották a karácsonyfadíszek. Azt hittem elsírom magam.

   Ez még hagyján, de megyünk a Cours Mirabeau-n és a platánsorok között hatalmas ezüst karácsonyi díszítés. Gondolom otthon is már elkezdődött az őrület, csak itt, úgy, hogy mindenki rövidujjú pólóban és max egy kardigánban feszít. Hát mit ne mondjak... elég bizar...

   És most hogy hazajöttem, gondoltam megnézem, hány nap is van karácsonyig, ami mind erről a vásárlási lázról és hatalmas bizniszről szól.... 60. És persze erre is van egy honlap.

A lényeg

Amit elfelejtettem:

Jön GABI Feburár 18-tól 25-ig. Menő, mi? ahogy öcsém mondaná: kiRAJ :)

Week-end

    Szombat reggel kicsit azért kómás voltam, de összeszedtük magunkat, meg szendvics készítés, aztán indulás az aznapi programra.
   Odaúton még beugrottunk a temetőbe, az anyukájukhoz, vittünk egy hatalmas piros cserepes virágot. Hát nekem a szívem szakadt meg, ahogy ők hárman, mint az orgonasíp meneteltek előttünk. De ők, mintha a 36. parkban lennénk, leraktuk a virágot, ők még kukáztak pár szál sárga liliomot, tök boldogan.
    Aztán Wietse megkért, hogy fotózzam le őket a sírnál. Hát nem tudom, nekem ez egy kicsit túl morbid volt... Utána ők szaladgáltak össze vissza, meg Olympia fényképzte a sírokat, meg versidézeteket másoltak papírra...

    Aztán autó és mentünk tovább az Automate-be, ami egy park gyerekeknek, mindenféle mozgó kis mütyűrrel. Plédául van egy kastély, bemész, és abban egy mese, hanggal, meg mindenféle mozgó kis állattal, törppel. Számomra annyira nem volt lenyűgöző, de ők élvezték. Mászóka, igazi állatok, dínók, ilyesmi. De szép idő volt, úgyhogy jó volt ott lenni, és tény, hogy egy kisgyerekes családnak nagyon jó program.

   Aztán utána megálltunk hazafelé egy iszonyat jó boltban. Tele volt mindenféle antik cuccal, bútorral, és egyáltalán nem volt drága. Lényeg, hogy bárki bemehet és bizonyos százalékért a bolt eladja a cuccaidat, de te is vásárolhatsz ott minden félét. Vettem is magamnak egy tök szuper kis fém zenélő dobozt, amin a Párizsi Notre Dame van. Tipukusan egy fölösleges polcrafelrakós cucc, de úgy éreztem valamit muszáj ott venni :) És még órákig el tudtam volna ott lenni, meg elképzelni, hogy ha lenne egy 4 szobás lakásom, akkor az egyiket tutira ilyen stílusban rendezném be, csak úgy mókából :)

Buli á la France

Péntek este, a remélhetőleg szokásunkká váló, kiruccanásunkat ejtettük meg a többiekkel.
Anne egész héten nem volt francián, mert hét elején a szülei voltak itt, hét végén meg a legkisebb lett beteg. Kicsit késett, de összefutottunk az utcán, leraktuk a kocsit, aztán Karinával a Monoprix (bolt) előtt találka és gyors bevásárlás, aztán 9kor Indiékkel tali a városháza előtt.
Attól nem messze, az étterem szomszédságában, ahol kajátunk még múltkor a csajokkal meg Wietsével, az egyik házban volt a kecó. Itt is tele van a belváros ezekszerint ugyanolyan érdekes helyekkel, mint otthon...
A lakás szuper volt, egész nagy, 5-en laknak itt közösen. Elég vegyes társaság, de fősuliznak, melóznak. Elején 5-en voltunk, aztán gyűlt a nép és olyan éjfél körül már 20-an voltunk. Iszonyat jó volt. Nagy kör, mindenki dumál, előkerült pár gitár, éneklés meg hasonlók.

Az egyik dolog, ami nagyon tetszett, és itt tök nagy dívat, bár nyilván gazdasági okai is vannak, az a cigi. Majdnem mindenki dohányzott. Az hagyján, de mindeki magának tekerte a cigijét. Gyanítom, olcsóbban jönnek ki vele, mint a 6 €-s dobozzal.
És hogy tulajdonképpen kevesebben voltak a franciák, mint az össze-vissze mindenféle nemzetiségűek. Mindneki mászkált, dumált mindenkivel, iszogatott a csészéjéből (nem mosogattak el a buli előtt :)). Aztán olyan 2 felé jöttünk el Anne-nel és sétáltunk haza.

10. hét

Iszonyatosan gyorsan telnek a napok és már megint csak arra döbbenek rá, hogy hétvége van, végre kiruccanás, családdal is mindenféle, és megint fizu :)

A héten úgy megörültem magamnak. Anyuval beszéltem, talán kedd este, és megérkezett Apo a szobámba és egy holland karácsonyi dalt kezdett el nekem énekelni a rózsaszín tüll szoknyájában. És persze franciául kezdtünk beszélni. Anyu meg lehidalt, hogy hát ez nem rossz így pár hónap után. Ugyanez ismétlődött meg Nagyival is, akivel skypon beszéltünk, de közben a takarító lánnyal dumáltam gyorsan telefonon.
És tényleg, hihetetlen, hogy az első hónap után, amikor iszonyatosan nehéz volt minden, most, hogy beindult a nyelvsuli és a társasági élet, hogy tényleg rá vagyok kényszerítve a franciára, iszonyatosan gyorsan tanulok és ragadnak rám a dolgok. És nagyon jó érzéssel tölt el, hogy megint megálltam a helyem, és hogy mindennapi általános dolgokról képes vagyok dumálni a többiekkel :)

Marseille

   Szombaton fogtuk magunkat Christinával, és a tervek szerint Marseillbe mentünk. Anne a családjával volt, így csak kettesben, de nem is volt baj, mert így nyugi volt, nem volt nyávogás, hogy ki hova akar menni és mindent meg tudtunk beszélni, meg elég sokat beszélgettünk.

   9.30-kor találkoztunk az egyik boltnál még Aix-ben, vettünk/hoztunk kaját, hogy minél olcsóbban jöjjünk ki. Aztán elsétáltunk a buszállomásig, és irány Marseille. Cirka fél óra volt, szóval egyáltalán nincs messze, mindketten vigyorogtunk mint a vadalmák, aztán amikor megláttuk a várost, akkor méginkább, Christina meg amikor meglátta a buszból a tengert, el is könnyezte magát :)

  Megérkeztünk a busszal, ami a diadalívnél rakott le minket, aztán megkerestük a Turist Office-t, hogy szerváljunk prospektusokat meg térképet. Persze ott belebotlottunk a sulis német lányokkal teli csoportba, de külön mentünk tovább. Kikötőt néztük meg, és elindultunk az óváros egyik részébe. De annyira jó volt... Fújt a szél (kicsit alulöltöztem...) eléggé, de a tengerszag, meg a hajók, meg ez az egész, varázslatos volt. Imádom ezt a vidéket :)

     A rakparton reggel még virágpiac volt, meg elég sok ember. Láttuk a városházát, de tényleg a kikötő az valami varázslatos volt. Hiányzott már a tenger. (Még 3 éve határoztam el, hogy minden évben szeretnék külföldre utazni és minden évben szeretném látni a tengert. Úgyhogy jó érzés volt, hogy megint teljesült.) Aztán megnéztük a Saint Laurent templomot, és elsétáltunk a Cathédrale La Major-hoz, gyönyörű vol. Kívülről belülről... Hogy őszinte legyek (nem akarok megbántani senkit), de nem mindig értem a keresztény hihet, és sokszor elgondolkodtam, hogy tele volt minden szegény emberekkel és ők a csomó pénzt, templomokra költötték, ahelyett, hogy segítettek volna az embereknek, de ilyenkor, amikor az ilyesmi építészeti csodákba botlik az ember, akkor megnyugszom, hogy megérte, mert csodálatosan szépek. Ilyen ez a katedrális is. Óriási...

    Aztán a városban sétáltunk, és kis elkavarodás után megtaláltuk a Vieille Charité templomot, amit egy árkádos négyzet alakú épület vett körül. Nagyon szép volt, és szélvédett, napoztunk egy padon (meg ingyen wc :)), és megebédeltünk. Elég nehezen szedtük össze magunkat, de még sok volt a látnivaló. És persze a nap végére sem végeztünk mindennel, szóval második kört is be kell iktatnunk. És akkor persze múzeumban még nem is voltunk...

   Szóval ezután megnéztük a Hotel Dieu-t, és a mellette lévő Notre-Dame des Accoules kis templomot, ami szintén zárva volt. És visszasétáltunk a kikötő szájánál lévő erődhöz. Felőjítás alatt volt, de az egyik oldalán, padokon napoztak az emberek, egy szál pólóban, mert teljesen szélvédett volt, és a falat iszonyatjó színes képekkel díszítték.

   Aztán átbandukoltunk a kikötő túloldalára, már akkor hulla fáradtak voltunk, de megtaláltuk végül a  St. Victor apátságot, aminek a különlegessége, hogy a XV. században építették, és már így is látványo volt, de lementünk a kripta részbe, ahol végeztek kutatásokat és a templom alatt megtalálták az V. században épült temmplomot és az ott elhelyezett márvány szarkofágokat.

    Felmásztunk a dombra, a kikötő végénél, aminek a tetején egy nagyon szép kastály volt, és a Jardin du Pharo. Kicsit már hűvös volt, és fújt a szél, de leültünk a fűbe és csak bámultunk ki a fejünkből és mosolyogtunk az egész napon.

Aztán megnéztük a panorámát, ami valami csodálatos volt a kastály mögött... Szétfagytunk viszont, így visszaindultunk a busz felé, szétment a lábunk, de azért még megnéztünk egy kis kirakodó vásárt, ettünk egy szendvicset, és ez az őrült csaj még rávett arra, hogy Aix-ben találkozzunk egy ismerősével, és beüljünk borozni, de nagyon jó volt, megérte.

   Szuper jó hely Marseille is, de azért Aix nyugisabb meg biztonságosabb. Tele volt az egész város arabokkal, és este nem biztos, hogy mernék egyedül sétálgatni... De még vissza kell menni a közel jövőben, mert van még látnivaló elég...

A képek

És egy videó a kilátásról :)