És akkor ezennel vége...

2010. július 8.

Indulok, utoljára ébredtem ebben a köralakú szobában. Kicsit szorongat a mellkasom, de ugyanúgy zajlik minden, mint minden másik reggel. Kivéve hogy minden cuccom a bőröndben van.

Iszonyatosan hamar eltelt, annyi élményt gyűjtöttem, annyi szépet láttam és annyit tanultam, mint sokan mások egy egész életben sem. Életem legjobb választása volt, és fájó szívvel hagyom itt ezt a családot.

KÖszönök mindent!

Telik/ Ürül

Bőrönd telik... POntosabban megtelt, szoba ürül :) POntosabban kiürült.

Ma egész nap pakolásztam, ezt azt, nyomtattam mindenfélét az utazáshoz. Fura volt, volt mit csinálni. Még az utolsó mosást berakni, ágyat húzni a stúdióban, aztán lassan vacsi főzés.

Apo egész nap segített, nagyon kis édes volt. Itt ugráltak még 10 perce Olympiával, ahogy én takarítottam a szobám. A bőröndöm jelenleg megtelt, még a töménytelen fehérneműt kéne bevarázsolnom valahova, a cipőimet külön viszem és imádkozom, hogy Barcelonában legyen elég hely Dóri bőröndjében :)

A falam totál üres, semmi sincs rajta. Még most, hogy szanaszéjjel vannak a bőröndök meg táskák, így okés, de holnap visszakukucskálni a teljesen üres szobába elég nehéz lesz...

Most meg ki hívott??? A francia nagymama, hogy megköszönje ezt az évet és hogy minden jót kívánjon...

(Délután ellenben megint hívtak munka ügyben, szóval tényleg egyiknek vége, másik kezdődik :)

Hmmm... az utolsó éjszakám. Még este filemtnézünk a libuskákkal :)

Pakolás, utolsó teljes nap

A tegnapi esti sörözés nem nagyon viselt meg, mosolyogva tudtam elbúcsúzni... De furcsa volt, hogy most ülünk ott együtt utoljára.

A szobám egy csatatér, a ruhák nagyja már a bőröndben, most kezdem szortírozni az apróságokat.

Amitől tegnap lehidaltam, hogy megtaláltam a lakáskulcsom, és hirtelensében lövésem sem volt, hogy melyik kulcs mit nyit. :S

Most meg megtaláltam anyu levelét, amit annó a bőröndbe csempészet...

"Remélem amit vársz ettől az utazástól az sikerül és élményekkel gazdagodsz, no meg egy kis pénzzel is ..." :)

Igen... így történt :) Felejthetetlen volt ez az év, és ha összejön a munkakeresés is, akkor azt is ennek a döntésnek köszönhetem. :)

A ma reggeli első sírás már megvolt. Apo a szobámba csempészett egy kis levélkét.

"Drága Dora Bado

Hiányozni fogsz, mert te vagy a legszebb, legkedvesebb, legokosabb au pair a világon és mindig megosztottad a szíved velünk.

És most hogy megszoktalak, elmész.

Gigantikus puszi <3

Aurevoir Apollonia részéről".

A szívem szakad meg.... :( Kis tücsök. És még hozzátette a tévét bámulva, szuperkomoly hangon, hogy tegnap amikor írta jól elkezdett sírni :( Nyuszifül

Végefelé

Az utóbbi napok is olyan hihetetlen gyorsasággal teltek. Vasárnap Cristinával és Gyommal, hétfőn meg a lánykáimmal strandoltunk La Ciotat partján. Jó volt nagyon.

Picike nagyon kis cuki volt, viccelődött folyamatosan. Khmm, elég érdekeseket mondott, ha ezeket magamra venném nonstop sírás :DDD De csak röhögök rajta.

Most kéne elkezdenem pakolni, de nem tudom hol kezdjem és félek, hogy tök hamar mindent összerakok pillanatok alatt... A képeket biztos csak holnap szedem le, az bizti...

Apo most is itt sündörög, folyamatosan dumál :)

Szóval most... belevágok, induljon a bőröndözés...

(Nagyon nem könnyű, ma Annánál aludtam és gyomorgörccsel keltem... és ez egész nap hellyel közzel maradt is... Néhány sírhatnékos pillanattal kombinálva, ahogy a városban most nappal sétálgattunk...)

De ez van :) Még visszajövök, az tuti :)

ça déchire sa race!!!!

MiNCEEEE!

Hát a mai nap az felért egy komplett csodával. Nem viccelek. Annyira, hogy így hajnali 3 felé muszáj vagyok szavakba önteni, mielőtt elveszik a varázs és az intenzitás.

Reggel keltem, kisebb zavargás után végül csak édes kettesben indultunk el.

(Előző este is csak ketten mentünk moziba, megnéztük a The Babies c. filmet, ami 4 pici baba dokumentum filmje, akik a világ 4 pontján növekednek szépen - Japán, Amerika, Afrika és Tibet azt hiszem - és mégis a teljesen különböző körülményekhez képest mind a 4 ugyanúgy fejlődik. Hmm voltak benne érdekes képek, asszem félek a terhességtől és a szoptatástól :S)

Aztán kocsiba be, ablakot le. Na jó nem, mert nagyon meleg volt. És Gyom javaslatára elindultunk a Lac d'Esparronhoz. Lényeg a változatosság. Nem tudtam mire is számítsak, nyitott vagyok egyébként is mondenre :D

A tájat egyébként is imádom, de egyszer csak voilá levendulamező. Most tényleg már egészen lila volt és illatozott is :) Két hete még elég lagymatag volt a termés. Csináltunk pár fotót, aztán irány tovább, megyünk és megyünk és megyünk és egyszer csak... BUMMMMMMM

Lenézel az autóút mellett, és olyan türkizkék víz, amilyet a tengereknél is ritkán lát a tenger. De valami beszarás komolyan. Így érkeztünk meg a Lac d'Esparonjoz. Valami istentelenül szép volt fentről a völgyre lenézve.

Megyünk le, leparkoltuk a kocsit és átmeásztunk néhány emberen, hogy olyan helyre jussunk, ahol még kevesebben vannak.

ráláttunk a tó egy egész nagy részére. Lepakoltuk a sziklákra a cuccokat és irány a víz. Lépcsős mélyedéseken bukdácsoltunk be a vízbe.

Nekem még ilyen élményem nem volt. Mivel eddig csak a Balatonban meg Velencei-tóban úszkáltam, fogalmam sem volt, hogy milyen egy ilyen hatalmas tó...

FERGETEGES.

Bementem a vízbe és vártam már azt a furcsa bizsergős érzést, ahogy a ső marja a bőröd, csípi a szemed (és nekem a kontaklencém)... és nem. Csak a kék lágy vyz körülötted, csodálatosan tiszta és kellemesen hűs.

Hihetetlen érzés volt. Leírhatatlan. Nyugalom, napsütés, lágy szellő, és ha lehet még jobban éreztem magam ebben a környezetben, látva a túloldalt a szép zöld növényzetet mint a végtelen kék tengernél. Nem tudom, lenyűgöző volt....

Cirka 3 órát töltöttünk ott, rengeteget napoztunk, fürdötünk és persze egész nap ment azh agyatlankodás. Én vagyok gogol (nem tudom mi lehet a magyar fordítás, de gyanítom furcsát jelent :)) Gyom meg Chaton (kismacska - nyávog... de tényleg, tök hülye :))

Ezután meggyőzött, hogy úgy nem mehetek haza, hogy nem láttam a Gorge du Verdon-t és hogy mndjak le a levendulamezőről (amiből még útközben egyébként láttunk párat) és higgyem el hogy szép.

Hát... igaza volt. Továbbmentünk, és elhaladtunk a Lac de St. Croix mellett, ami az előző tó cirka 10x-ese. Hatalmas, strandokkal körülvéve, és olyan színtiszta kék vízzel..... Ebbe a tóba ömlik a Verdon folyó, ami a Gorge (torok azt hiszem) du Verdon-on keresztül folyik le. Nah hát ez volt még a nem semmi. Autóval lehet rajta végig menni, ami végigvezet teljesen a folyón, de a folyómeder tényleg két hatalmas hegylány között halad, olyan látványt alakítva, hogy tényleg nincs kedved hazamenni....

Aztán sajnos mégiscsak kellett.

Egész nap tök jó zenéket hallgattunk. pixies, muse, santana, reneaud, mickey 3d :)

Végül megérkeztünk, egész nap Crisinával szenvedtünk telefonon. Végül estére csak sikerült összehozni a találkát, jött Barbara is, egy másik olasz lány, és úgy mentünk Gyom-hoz, ott a csajok főztek tésztát és azt ettük Pesto-val. Háááát, nekem ez semmi nagy cucc, Cristina olvadozott az olaszságával :) emmellé rengeteg francia sajt, bor :) mi kell még.

És az estét egy jó kis Le Scai Club-os táncolással zártuk,, elektro zene az ottani kedvenc Dj-mmel és utána koncert, ahol persze Muse ment :)

Álom :)

Júniusi képek

ITT

Este

(Előtte egy gondolat a délutánról: Hanna egy csoporttársam a projectek-ről társalogva közölte, hogy fél év múlva világ körüli túrára indul, Dél-Amerika, Ausztrália, New Zeland, Japán, Ázsia, ilyesmi... szerintetek? Én is akarooooook. Remélem én is tudok valami ilyesmit összehozni amikor pár hónapra otthagyok csapot papot azt szevasz és jövök világ :), Ti megmernétek?)

Este kedvem támadt megint filmet nézni, úgyhogy kiültünk a kertbe Olympiával és elkezdtük nézni a Stardust-ot. Hatalmas ez a film, tök elfelejtettem, hogy láttam már. De azért töltöttem le, mert elolvastam Neil Gaimen egy másik könyvét, ő írta a Stardust-ot is. És valami fantssztikus volt. Nah hát ez a film is olyan. Könyvben talán még jobb, tele von jobbnál jobb fanyar humorral :)

Közben Apo is csatlakozott, bebújt az ölembe, meg találtam nekik sünit a kertben :) Kicsit arrébbpakolásztam szegényt, de nem akart előbújni :)

The Chameleon

Mozi ünnep lévén, gondoltam kihasználom a szitut. Annyira szeretek moziba menni, de itt senki nem kapható ilyenre. Így végül már elhatároztam, hogy egyedül is, végignéztem a kínálatot és végül nem választottam rosszul. Egy elég durván feszültségkeltő film The Chameleon címmel. És ki volt hozzá a társam? Utolsó pillanatban megkérdeztem Estérelle-t, hogy van-e kedve velem jönni :) És volt.

A film nagyon jó volt, aztán pedig meghívtam sörözni egyet a főtérre :) Igen, tudom elrontom a gyereket. De rontja ő magát máshogy. És akkor itt a mi kedves szüleink meg is nyugodhatnak. A drágám most lesz 14 éves és múlthét hétfőn elszívta az első füves cigijét... :D Olllé, ennyit a fiatalságról!

Le Cigales :)

Provence második jelképe a levendula után a kabóca. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy hol vannak? Amikor idejöttem, nem voltak, télen nyilván nincsnek. De most, kérem, hölgyeim és uraim, zajonganak ezerrel :) Like :)

Szaladnak a napok :) És nem is akárhogy

Pénteki nap a szokásosan telt, mondhatni. Bár Olympiának meg Estérelle-nek a suli már vége volt.

Péntek este végülis csak itthon punnyadtam, aztán szombaton jött a hajrá.

11-re vittem Apo-t, aznap volt a színházi előadásuk az MJC-ben. Óz a nagy varázsló volt, kissé átdolgozott verzióban, nagyon kis helyesek voltak, bár leginkább az anyukák élvezték ezt az egészet. Apukák nem nagyon tudtak mit kezdeni a dologgal. No nem baj, én jókat röhögtem :) Olyan kis bénácskák voltak :DDD Mármint az a gyerekes bénáskodás.

Délután indult a nagyobb meló. 20-25 emberke jött Estérelle szülinapját ünnepelni. Egész délután tortát sütöttünk meg a fagyasztott pizzákat raktam be egymás után a sütőbe. Háááát, erre nem vagyok büszke, nem sikerült jól, mert nem volt annyi tepsink, variálni kellett a hellyel és vagy nem sült meg rendesen a torta, pedig kívül már szép volt, vagy elégett vagy mindig volt valamit. No mindegy.

Clémance barátnője volt itt délután is. Nagyon jól eldumáltunk, de azért rádöbbentett egy két dologra, amit eddig is gyanítottam. Tök normális, hogy ők 13 évesen, isznak, szexelnek, füveznek és napi egy doboz cigit szívnak... Hmmm.. Mi legalább 3 évvel később kezdtük :D

Aztán jöttek a népej, a fiúcskák úgy néztek ki mint a 12 évesek, a lányok meg mint a 17-18 évesek. Durva volt. Smink mindenkin, semmi különbség a divatozást illetően. Csak még nem tudnak mit kezdeni a testükkel. Olyan kis esetlenek voltak.

Aztán kezdődött a rohangászás, ki be szaladgáltak az utca meg a ház között, Wietse tiszta idegbaj volt, 10 percenként kijött a házból, ami zavarta a srácokat, plusz gáz volt úgy alapban az egész. Vártam, hogy lesz-e balhé. De minden baja volt, túl hangos a zene, túl nagy zajt csinálnak. Mégis, kérdem én, mit is várt ettől?

Nah aztán kezdtem gyanakodni, végülis igazam volt, valaki csempészett valami piát, és azt kint itták. Én a kertben koktéloztam, aztán abba iszogattak vele, de szerencsére nem lett gáz. Ellenben az egyik lány valahonnan szerzett egy sört, és attól már teljesen bekészült. Hát féltem, hogy baj lesz, de megúsztuk.

Én akkor indultam, Lewis és Damian már ott voltak, még a kertben vártuk meg Anne-t. És úgy metnünk Johan-ékhoz. Viszonylag sokan voltak, de megint csak a szokásos bandával, Cristinával és Gyommal dumáltam. Aztán Lewisszal és Damiannal sétáltunk haza. Érdekes volt :D több mint egy óra volt hazamászni, de jókat röhögtünk :) Leszedtünk egy pár táblát, meg hasonlók :D

A vasárnap viszont egyszerűen fantasztikus volt.

Gyom, Cristina, Gyom haverja, Julien elmentünk La Couronne nevezetű strandra, legalábbis asszem így hívták :D

Végre egy olyan strand, ahol nem volt tömeg, igaz nagy kavicsos volt, de valami olyan csudaszéééééép. Ilyen tök eldugott kis helyek voltak a szikák között. Egy ilyenbe telepedtünk le, aztán irány a tenger. Most fürödtem idén először normálisan, mert eddig végig hideg volt. Ill nem strand idő.

A víz valami szuper volt, SÓÓÓÓS :D Igen, milyen is :) De tényleg, ott áztattuk magunkat, eszméletlen érzés volt, és olyan színek meg tájak vettek körül. Aztán rámjött valahogy az egyedüllét, illetve nem volt kedvem beszélni, és elkezdtem úszni egy hatalmas szikla felé. Kimászni már neccesebb volt, de megérte a szenvedést.

A víz által kialakított mélyedésekben kivált a só. Egy pár onnan pecázott.

Hihetetlen érzés volt. Álltam a szikla tetején, szikrázó napsütés, körülöttem a kék ég, és a nyílt víz, tenger mindenhol. Aztán leültem és csak bámultam magamelé, lógatva a lábam a szikláról. Leírhatatlanul boldog voltam, szinte lebegtem. Aztán akármennyire is nem volt kedvem visszamenni, visszaúsztam a többiekhez, akik már a parton voltak. Gyom meg hozzám hasonlóan egy másik szikla tetjén ücsörgött egyedül... Jó néha így elvonulni a világ elől. És ezek a helyek, úgy ki tudnak kapcsolni :) Valami csoda. :)

Végül Julien miatt átmentünk egy másik partra, ahol tömegnyomor volt, bár igaz, homokos volt a strand. Addigra már mindenki vörösre égett :)

Szuper volt az egész nap, annyit nevettünk, te jó ééééég :) És még mindig imádom a vizet és a tengert :)

2 hét

Hmmm hmmm.... még két hét... És ilyenkor már nagyban az utolsó cuccokat pakolom... Elég hihetetlen :S

Tegnap egész nap a leánykáimmal voltam, karkötőt csináltunk a kertben, napoztunk, sétálgattunk, miegymás. Mondtam, Olympiának, hogy már csak két hét... Mire az utca kellős közepén megtorpant, rámmeredt azzal a csodaszép zöld szemével és olyan erősen ölelt meg másodpercekig, egy szót sem szólva.

Egész nap ilyen kis bújós volt, már jó pár hónapja ilyen, de ma különösen.

Volt egy pillanat, amikor majdnem elbőgtem magam, feküdtünk a kertben, youtubon néztünk videókat, ő meg ott szerencsétlenkedett, keresztben hosszában feküdt, mellettem, rajtam, nem tudta, hogy helyezkedjen, aztán megtalálta a helyét, befészkelte megát a karomhoz, a vállamra rakva a fejét és csak nézett rám.... :( Uh, most kezdek el sírni, ahogy írom ezt... :(

Szeretem őt....

Fete de la Musique

Hétfő este akkora banzáj volt, hogy hellóóóóóó.

Jack Lang (asszem így írják), mint kultrúrminiszter a 80-as években kitalálta, hogy a leghosszabb napon, június 21-én vezessük be a Zene Ünnepét. Fergeteges ötlet.

Az elején úgy indult, hogy mindenki az este beálltával, nem kell hogy profi legyen, csak szeresse a zenét és fogjon egy fazekat, menjen ki az utcára és bulizzon egyet.

Mostanra már ez eléggé kommerszalializálódott, így a természetesen a rádiók feliratai feszítenek a koncerthelyszíneken.

Először Olympiával és Apoval meg Cristinával barangoltunk a Cours Mirabeau-n, aztán csajokat hazavitte apukájuk, mi meg mentünk a városba. Mászkáltunk össze-vissza, csupa jó zene volt, de persze amire én buliztam volna, arra a többiek nem. Gyom is csatlakozott és végül megtaláltuk Annáékat és söröztünk egyet, majd irány a sok kis utca. Csomó elektro zene volt, drum and bass és amit akartok. Tiszta fesztivál hangulat volt az egész vársoban. Hömpölygő tömeg, de durván, lökdösték egymást az emberek, de annyira jó hangulat volt. Főtéren ilyen reggis zene ment, ott táncoltunk egy darabig, akkor a másnap dolgozni vágyók (Cristináék) leléptek. Én maradtam Annáékkal. Mentünk tovább, tomboltam egy nagyot d&b-re, szuper volt, annyira élveztem, aztán jött Balázs is és vissza megint a főtérre. Végül ők 1-kor leléptek, én viszont nem akartam, így maradt az új bevállalós hozzáállásom és ott maradtam és egyedül buliztam egészen a végéig, 2-ig tartott a buli. Iszonyatosan jó volt. Persze betalált pár srác, hogy neee mááááár, egyedül bulizol? Hát jah. Szóval végül még söröztünk egyet hajnali 3-ig, aztán 4-felé keveredtem haza.

Hát fantasztikus volt! Be kell ezt vezetni otthon. Bár sajnos Bp-n nem lehet ennyire koncentráltan létrehozni szerintem egy ilyen programot, mert szétoszlik az embersereg és elveszik a fesztivál hangulat. De valami fergetegesen éreztem magam :)

:)

lavende

Szombat esti light-os iszogatás után kitaláltuk, hogy másnap moccanunk. Gyom vezetett, és így Cristinával hármasban indultunk levendula mező keresőbe.

Luberonba mentünk, megnéztük Rousillon-t, ahol tavaly voltam Wietse-ékkel, az nagyon tetszett a többieknek, majd meglátogattuk az Abbaye de Sénanque-ot, ami az összes provence-i képeslapon rajta van. Ellenben mivel a nyár elfelejtett megérkezni, így a levendulácskák épp hogy picit voltak csak lilák :( Én így is örltem, nagyon tetszett a táj, és még mindig imádok kocsikázni. :)

Majd rakok fel képeket. szépséges volt.

Fete du Panier

Háááát gyerekem, olyan estém vol, hogy beszaráááááááááás!

Még szerdán láttam Apo művházában a brossurát, hogy Marseille-ben buli van júni 18-19-én. Aztán indult a hétvégi szervezkedés. Gyom, Cristina mindneki aktívkodott. Ami megint kiakasztó, hogy ugye itt a tavasz ilyenkor kezd megint mocorogni mindenki, amikor lassan megyünk el. Noh, lényeg a lényeg, hogy én Marseille-re szavaztam, mint ahogy szerencsére Johan és Anne-is. Megszereztük a kocsikulcsot Anne családjától, aztán irány Marseille. A kellemetlenebb része, hogy kőkeményen egy órán át kerestünk parkolóhelyet, ami nagyon duuuuuurva... Aztán végre sikerült és bevetettük magunkat a buliba. A városban egyébként duplán állt a bál, nem csak a fesztivál miatt, de hogy Algéria játszott a VB-n. Ugye velük tele van a város, szóval füstbombák meg zászlók meg ordibáló pasik mindenhol :)

A fesztivál maga a régi kikötőben volt, ahol ilyen tök király sikátoros meg kis utcák vannak, és 4-5 kisebb tér van egymás mellett. Mindegyik téren volt valami megmozdulás és mindenhol más zene.

Először egy kisebb téren leültünk, ismerősökhöz, aztán indult a banzáj.

A legnagyobb téren egy fekete DJ nyomta az elektro-t. Tiszta jó volt a hangulat. Mondjuk kb Anne-nal mi voltunk a feketebárányok. Két szőke magas csaj bevonul a csak feketékkel és arabokkal tömött térre.... Ennyi... :D Átlagéletkor a 17 volt kb, de mindneki partizott ezerrel. Szuper volt nagyon. Ott álltam, tombolt a ritmus, és azon kattogott az agyam, hogy ilyenben soha nem lesz kb részem. Egy tök vadidegen ország, utcai fesztivál, mindenhol színesbőrűek. Annyira jól éreztem már magam akkor is. És ha belegondolok, hogy nem sokon múlott, hogy parkolóhely híján visszaforduljunk...

No, mentünk tovább. Kis tér, és két fekete raszta srác nyomja nagyban a reggit. Tök móka volt ez is, már csak a feűszagtól mi is beszívtunk kb :D Volt egy csapat punk is, nah azok viszont gázak voltak.

Jó volt ezen a téren lenni, végre az ismerős öltözködés, ahonnan most spec megint kilógtam a nyárias kis ruhácskámmal meg csittifitti szandál, de je m'en fiche :) Jó volt végre a fiatalos közeg a nem nyakig kinyalt trés á la mode emberek. Tornacipő, sálak, farmer. Nagyon ott volt.

Az utcán egyébként kb mindneki kipakolta a holmiait, pia kaja mindenütt, tiszta fesztivál hangulat.

Fél egykor kezdődött egy másik téren valami koncert így elindultunk az irányába. DEEEEEEEEEE.....

És innen jön a fantasztikum.

Mászunk fel egy utcán, és egyszer csak TÖMEG. És JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ zene. Annyi volt az egész, hogy az egyik utcában kinyitottak egy hatalmas fa ajtót, kiraktak egy asztalt, árulták a piát, és az emeletről egy ablakból nyomta a DJ a szuperjó zenét. Kb mintha otthonra találtam volna, az a jó kis undergoundos, igényes, táncolható zene, mintha csak az A38-on lettünk volna. Fergeteges volt!!!!!! Mindenki táncol, iszogatott (harmadáson Aix-hez képest), a szembelévő ház falára kivetítették a videójátékot, amin egy srác játszott.

Hihetetlen volt. Annyira jól éreztem magam. Nyilván iszogattunk is, de bakker végre a tánc, a zene és a társaság olyan egyvelege volt, hogy nem is kellett más.

Aztán odajött pár kedves fiatalember (wááá, csajok, olyan pasi válogatás volt, hogy öööööö... minden második pasit szerintem ti is szépen kézenfogtátok volna :P), aztán azzal a társasággal voltunk. Táncoltam egy tengerésszel vagy matróz vagy akármi :) Lényeg, hogy hajón dolgozik. Jól szét is szedtem a bokám, ugyanis az utca kb 100%-os lejtő volt. Aztán egyszercsak leállították a zenét 2kor. És a vicc az volt, hogy olyan jó volt a hangulat meg a dumálás, hogy egy ideig fel sem tűnt. Jah, ami még vicces volt, hogy így 5 óra után már ingen csak hiányzott a toilett :D De persze a helynek olyanja nem volt. Én meg már nem bírtam tovább, szóóóóval. Mit csináltam? :) Gyerek... felavattam Marseille utcáit :D Annyit röhögtünk Anne-nal te jóóó éééééég...

Nah szóval bezárt a hely és mentünk tovább, kilukadtunk egy térre, ami tele volt fiatalokkal. Mindenki kész volt, fűszag mindenhol :D Mi is dumáltunk meg ökörködtünk nagyban, közben meg egy csapat elkezdte azt játszani, hogy kb vonatozva leülnek egymás mögé, feltartják a kezüket, és úgy mint a koncerten továbbrakják az embereket. Én úgy röhögtem :D Aztán meg ezután elkezdtek felmászni a nagy platánfára, az mág jobb volt, bár bennem volt a para, hogy mi van ha valamelyik részegen leesik. De minden okés volt.

Fergeteges buli volt, és 5-re értünk haza, szegény Anne még haza is vezethetett Lambesc-be.

Hát nagyon remélem, hogy a búcsúbulim Marseille-ben lesz :) Hatalmas volt, és remélem hogy ugyanilyen zenével, ugyanilyen hajnalig tartó bulik lesznek otthon a nyáron :)

Képek:

Apo és a hörcsögöcske

Marseille-i bulaaaaaaaaj

és a zene

:(
Krisztől kaptam ezt a számot szülinapomra, és most ez ment mikor elment Karina :( Ismét félelmetes a dalszöveg hogy esik egybe a valósággal. Valami Fraud-i csoda folytán mindig eszembe jutnak a passzoló dallamok.


http://www.youtube.com/watch?v=u7deClndzQw&playnext_from=TL&videos=Jf3-pqtSSqQ

Érzelmi hullámvasút...

A mai nap eseményei körülbelül egy hetet tölthettek volna ki érzelmileg. Vagy ha ennyi minden történik valakivel egy hét alatt, már az is bőven sok. Sokk... Úgyhogy ismét egy igen részletes bejegyzés, hogy hogy is érzem magam...

Ma úgy keltem, hogy fordítva aludtam az ágyamban a tegnap esti röpke összejövetel után Lewis-nál. És szerintem meg sem mozdultam az éjszaka. Aztán a második gondolatom azután, hogy milyen jól aludtam már az volt, hogy ma megy el Karina.

Reggel ömlik az eső, egész nap esett, estefelé tényleg, mintha dézsából öntötték volna. Már az idő is minket gyászol...

Apo suliba, aztán e-mailek, torna, és jön a telefon, hogy vigyek Apo-nak szendvicset, mert megint sztrájkol a kantin. Ezek a hülye franciák... Nem tudják a jó dolgukat.

Aztán Karina hívott, hogy akkor jön autóval 11.30. körül, ledobja a cuccait nálam.

Megérkezett olyan mennyiségű bőrönddel, hogy woooow. Megemelni alig lehetett a legnagyobbat...

Már akkor nagyon fura volt látni egy kupacban a sok bőröndöt, összecsomagolva egy életet, egy évet... És látni egy könnyes szemet, ahogy arra gondol, hogy soha többé nem látja azokat a gyerekeket...

Aztán ment is vissza, lerakni az autót.

Ebédre megérkezett Anna, salátáztunk. Meglátta a bőröndhalmot, és persze jött a kérdés, hogy hogy érzem magam... Nem tudom, úgy érzem magam, hogy szészakadok, hogy nem tudok és nem is akarok arra gondolni, hogy 3 hét még itt a világ, aztán kilépek egy ajtón, és mintha egy álom lett volna ez az év, felébredek... Ha folyamatosan erre gondolnék, belebetegednék. Úgyhogy nem erre gondolok, de nem mondnom, hogy nem fordul meg időnként a fejemben. Megfordul...

Ő neki sem egyszerű ez az időszak, lakást bérelt, bútort vásárolt, ami a mi kis magyar felfogásunkban, már elköteleződés, véglegesítés, szerződés aláírás, hogy: 'igen... maradok'.... Úgyhogy volt miről beszélnünk.

Ő ment, és jött ismét Karina, mégkönnyesebb szemekkel, félig itt, lélekben máshol. Készülődtünk, hogy még a 7kg-s ajándékcsomagját elvigyük a postára... És akkor csörög a telefonom. Aki tudja, hogy itt vagyok, az nem hív. Magán szám, de gondoltam hogy hivatalos lesz, így próbáltam kulturáltan felvenni a telefont. :)

Munka ügy volt... megint. Az igazság az, hogy az ismerősök nem túl jó tapasztalatai alapján egy hónapja elküldtem pár önéletrajzot, meg aztán rá két hétre is párat, hogy megnézzem, hogy mennek a dolgok. Ami meglepett, hogy kaptam két hívást pár napon belül. Nem számítottam ilyen gyorsan rájuk, mivel június végi lejáratúak voltak. Viszont nyilván, másfél hónap sok idő volt egy interjú megbeszélésére, így kedvesen elbúcsúztunk. Azóta nem is jelentkeztem, minek, ha tényleg ilyen gyorsan hívnak.

Aztán ma meg... Szóval telefon, válaszoltam, és mondtam is, hogy külföldön vagyok és még itt is leszek egy hónapot, mire a kedves hölgy vállatrándítva folytatta :) Iszonyatosan szimpatikus volt, és remek jó lehetőségnek hangzik a dolog :) Úgyhogy hétfőn skypon lesz interjúm :)

Teljesen feldobott az egész, és letaglózott :) Jó érzés volt nagyon :) Szóval drukk plíííííz :)

Hónunk alá fogtuk utána a meglepis dobozt és utcsó séta a városban... Na onnantól szorított szinte egész délután a gyomrom. Teljesen rosszul éreztem magam az ajándékboltokban, ahogy még az utolsó ajándékokat és kis csecsebecséket választotta ki magának... Fogalmam sincs, hogy én mit választanék.... Jah, de vettünk mindketten I <3>

Séta haza, suliba Apoért, és délután meg csak a szokásos este, főzőcskézés, Olympia, Apo itt mászkáltak mellettünk. Csináltam rántottcsirkét, tartárral, rizzsel, anyu túrós fánkját, és útravaló szendvicset sütivel. Ünnepi vacsi. Csajok kerestek gyertyákat, és annyira jó volt, hogy Wietse Párizsban volt ma este. Olyan jó hangulat van mindig, amikor nincs itt... És ez most kellett, nagyon kellett.

21.15-re hívtuk a taxit, én már 7-től rosszul voltam. Szorított a gyomrom, el-elkalandozott a figyelmem. Aztán indulás előtt fél órával még a neten böngésztünk meg röhögtünk. Nem tudom ő hogy érezte magát, én szörnyen. Csak lestem a mikró óráját ahogy szaladnak a percek.

És már cuccoltunk is kifelé és két perc sem telt bele és ott volt a taxi, és jött a búcsú ölelés. És zokogás. Csak álltunk ott a kapu előtt, egy taxiban az elmúlt egy év összecsomagolva az összes keserűséggel, és azokkal a jó emlékekkel, amiket együtt megéltünk, amik megmaradtak, és meg is fognak maradni örökre. Ott álltunk a csöpögő esőben, egymást szorítva, hogy pár hónap múlva látjuk egymást Budapesten. Mert látnunk kell. Vagy ha nem ott, akkor Mexikóban. Muszáj. Kell...

Aztán elment... Ha minden igaz, most már a buszon ül, Róma felé tart, egy újabb európai kaland felé, ami reméljük jobban sikerül, mint az itteni...

Rossz érzés... itt a vége... Záródik be ez az ajtó, lépek ki rajta, még látok mindent, aztán egy hét múlva megint kisebb lesz a rés, aztán már szinte alig fogok látni valamit, és ha kilépek innen, akkor nem marad más csak a kulcslukon vissza kukucskálás. :( Szerencsére viszont már most nyílik ki egy másik ajtó, és vár rám mégennyi csoda, de nem könnyű felkészíteni magam erre az egészre.

Hiányozni fognak az itteniek. Akik ismernek, akik MOST ismernek, akik velem változtak, mert együtt változtunk. És félek picit, hogy mi van ha ti ugyanazt az embert várjátok vissza, aki elment augusztusban. De nem ő jön vissza...

Apo

Ma volt Apo szülinapja :)

Szuperül sikerült :) Délelőtt egész nap csak rohangáltunk, tortát vadásztunk, meg leginkább egy szőrös kis hörcsögöt :) Ugyanis rábeszéltem Wietsét. Ugyanis ez a kis pincike semmit nem tudott mondani, hogy mire is vágyna szülinapjára, a 60€-s robotkutya, mert hogy nem kaphat háziállatot, kicsit a szánalmas kategóriába tartozik...

Úgyhogy levadásztuk az utolsó szürke hörit, kis dobozban hazaszállítottuk. Itthon összeszereltem a szuperszónikus mindenféle műanyag kütyüvel teleaggatott ketrecet, de persze a kis gyíkarc mikor át akartam rakni a ketrecbe kiszökött, szóval kommandóztam egy sort az ágy alatt :DDDD

Délután suliból hazajövet ünnepeltük meg a kicsit, nagyon kis cuki volt. Hörcsögöt meglátta a szobájában, és az első reakciója az volt, hogy fogta, fölemelte az egészet, amitől lejött a teteje.... Wáááááá mindneki kiabál :D De mázlinkra a höri is legalább annyira ijedt volt, így meg sem moccant :D

Délután sütiztünk, és én akkor adtam oda mindhárom csajszikámnak a szülinapi meglepijét, mivel amikor Olympia és Estérelle ünnepel, én már nem is leszek itt, illetve szerettem volna ugyanazzal készülni nekik, így pedig nem lett volna meglepetés.

Szóval íme a személyre szóló párnácskák :)

És olyan jó érzés volt, hogy mindenki azzal mászkált egész délután :)

Este pedig Apo kedvérevaló kaja volt. És vacsi után sikerült is picit játszani a kisegérrel, de még rettenetesen gyors volt, és nagyon kell rá figyelni :)

Jól éreztem magam nagyon. este meg punnyadás és megint leragadtam a scrapbook-nál... :D

Szülinapom :)

Már a hét közepén kezdődött a meglepetés áradat :)

Anyu pipacsos képeslapja érkezett meg először :) Még mindgi imádom őket :) Szóval én vagyok a Pipacshercegnő :)

Pénteken a kertben ücsörögtem és Wietse jött, hogy hoztak nekem levelet meg egy dobozkát :) Levél az egy titkos hódolótól, nyihihih, aki nagyon cselesen derítette ki a címemet, szóval külön meglepődtem. És a doboz meg <3>

Suli előtt Karina köszöntött fel a szokott kávézónkban, kaptam két francia receptgyűjteményt. Az egyik a Tapasokat a másik meg a levelestésztákat mutatja be. Szuperjók :)

Este mentünk koncertre a városba, Cristina, Anne és csatlakozott Johan és Michael. Egy Mekanik Kantantik nevű előadó volt. Egy tök lökött francia pasi, és ott élőben elektronikus zene zongorával kísérve. Nagyon állat volt. Tiszta fesztivál hangulat a főtér kellős közepén :)

Koncert után barangoltunk, aztán sörözés, Anne és Cristina leléptek és visszaértek éjfélkörül, kaptam Anne általá készített iszonyatfinom tortát, meg egy napocskás hajpántot. Olyan dinkák :) Jó volt nagyon. Aztán Martiniztünk a kocsinál és hajnali 5-ig buliztunk. Szokásos Sunset-ben voltunk, ami rettenet volt ismét, ráadásul leszólított egy pasi, akit jól leráztam, de az a hülye a fiúkkal összehaverkodott és bejelentette, hogy vele ilyen még életében nem történt, és hogy szerelem első látásra :DDDD

Jah még a sörözésnél csatlakozott hozzán Lewis, egy tök jófej angol srác, akiről kiderült, hogy pont arra lakik, amerre én futni járok. Vele elég sokat dumálunk.

Szombatra virradóra aludtam 2 órát, mivel drága pici Apo reggel 8kor köszöntött fel :)

És onnatól fél óránként valamivel feljött hozzám. Nagyon kedvesek voltak, Wietsétől egy Napóleon korablei fülbevaló utánzatát kaptam, nagyszülőktől kis pénzt, és a csajoktól a tömérdek rajzot. Háááát piciknél még kibírtam, de később megkaptam Estérelle rajzait. Hát eltört a mécses. Másfél óráig úgy zokogtam, és sírtam, és nem tudtam abbahagyni... Fájni fog ez még mindenkinek.

Délutánt a lányokkal töltöttem, aztán este ünnepi kagylós vacsi nekem meg búcsúvacsi a nagyszülőknek. És készülődés, irány ismét a város.

Lewishoz előtte átmentem és együtt sétáltunk be a városba. Este csak dumálgatás, jött a párizsi srác is, Guillome, aki elég fura fazon :D Igazi párizsi.... Cristina meg csak virult, mert eljöttek hozzá a hétvégére az olasz barátai. Mentek megint Sunset-be, az nálam kimaradt, végül Lewissal mentünk le bulizni a Le Scatba, összefutottunk egy csoporttársammal is. Aztán battyogás haza hajnali 3kor.

Vasárnap Annával meg Brunoval volt programozás. Hmm, hogy őszinte legyek, elég egyedül éreztem magam, mert Anna végig Brunoval dumált, de tudom, hogy neki is vannak problémái, így elég türelmes voltam, de lehetett volna jobb is a nap.

Kezdésként Bruno ismerőseivel mentünk el Pelissane-ba, ahol egy tűzoltó fesztivál volt, ilyen majális jellegű volt az egész, rengeteg ember, olcsó kaja. Jó volt nagyon. Az ismerős család érdekessége, hogy egy leszbikus pár volt, akiknek most 2 hónapos kisbabájuk van. Ha jól értettem, Belgiumban fogant meg a baba valami lombik program keretében. Gyönyörű kisfiú. A csajszi ki van virulva. Nagyon nagyon szimpatikusak voltak, és azt hiszem most volt így először, hogy meleg párt láttam kisgyerekkel. A furcsa az volt, hogy a másik csaj, Alex, annyira fiús volt, hogy igazság szerint fel sem tűnt az egész, nem is akarják magukra felhívni a figyelmet, szóval le a kalappal, annyira jó érzés volt velük lenni, hogy az csak na!

Aztán leléptünk 3-asban tengrpartozni, de mire odaértünk, beborult az idő :((((( Így ittunk egy kávét, és bevetettük magunkat a bevásárló városrész rejtelmeibe, hogy Anna új lakásába nézzünk bútort. Ott kötöttünk ki és ötleteltünk, hogy mit és hogyan lehetne kialakítani. Hmmmm, nagyon jo kis lakás, szívesen költöznék én is oda.

És akkor a hétvégei képei!

Minden jó, ha a vége jó

Rájöttem, hogy én vagyok a hülye. Ha nem érzem jól magam, miért is nem nyitom ki a számat?

Szóval leültettem Wietsét és mindent egytől egyig elmondtam, ami bántott, hogy miért nem érzem jól magam és rossz érzés 8 hónap után vendégnek érezni magam, ahol annó a család része voltam. Lezajlott a műtét, előtte volt ez a beszélgetés, és azóta minden szuperfrankón működik. Végre beszélgetünk és jól érzem magam vele. Most itthon van egész héten, pihen a műtét után, de elvileg minden okés.

A nagyszülők is itt vannak, és szuperjól telnek a napok. Mivel itt vannak, így több a szabadidőm, jól elvagyunk. És most látom, hogy mennyit változtam. Annó októberben az agyamra ment a nagymama, hogy folyamatosan az utamban van, hogy nem tudom csinálni a dolgaimat. Most meg... minden szuper, türelmes vagyok az angoljával, azért csak-csak kommunikálunk, hagyom kibontakozni a konyhában és megosztjuk a feladatokat. Jó érzés, hogy megváltoztam :)

A múlt hétvége szuperül telt, pénteken lightos sörözgetés Cristinával, kibeszélgettük magunkat, szombaton piacoztunk, meg lefoglaltuk az esküvőre a szépséges ruhámat. Egy zöld, nyakbakötős kínai selyemruha. Legalább otthon nem kell pánikolnom. Voltunk múzeumban, jött velünk Olympia is :)

Este pedig buli meg iszogatás, görög kajálás. Fordított sorrendben persze :D Hajnali 6ra értem haza és már világos volt. Anne, Cristina, neki egy munkatársa Greg, és annak egy barátja (52 éves... ezexerint az apukám sem nőtt ki a bulizásból :)). És még összefutottunk a coloc-os társasággal, Michael és Steph visszajöttek mexikóból. Szóval hiperszuper jó volt. :)

Vasárnap nagy pörgés volt. Főztem estére a nagyszülőknek paprikáskrumplit, sütöttünk Olmypiával csokitortát eperkrémmel, aztán rohanás Estérelle táncelőadására. Hihetetlen volt. Gyerekek a legváltozatosabb korosztályból és koreográfiával, tele kreativitással és ötletekkel. Annyira élvezhető volt, amit összehoztak. Fantasztikus. Modern tánc is volt, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire leköt engem...

Közben megérkeztek a nagyszülők, őket is megtaláltuk a szünetben, aztán ballagás haza.

És jött a vacsi és Wietse szülinapjának ünneplése. apo feldíszítette a konyhát, és jött a nagy kajálás, utána meg a meglepik.

Csináltunk neki a lányokkal egy kis füzetkét, fotókat hivattam elő nekik, és képekkel meg egyéb írásokkal, saját versikével dekorálták ki. Nagyon helyes lett :) Tőlem pedig az elmúlt év összes fényképét illetve a lányokról 3 nagyon szép portrét kapott :) Amit most meg is mutatok :)

Hétfőn szabad voltam mint a madár és Karinával töltöttem a napot. Elautóztunk Saint Tropez-be, ettünk Tropézienne sütit eperdarabokkal, aztán Port Grimaud-ba mentünk és lepzseltünk egy picit a tengerparton, ami elég viszontagságos volt a szélvihar miatt, és úgy fáááájt, ahogy a bőrünknek csapta a homokot a szél.

A kedd estém is a hihetetlen kategóriába tartozott. Anna megkért, hogy menjek el vele Marseille-be papírokat intézni, és egy kedves magyar nőhöz mentünk, aki francia-magyar hivatalos fordító. És hááát, este 19.30-tól 23.00-ig ott voltunk nála... Olyan témákról beszélgettünk, és annyi tanácsot adott, annyit tapasztalt, és olyan közvetlenség és természetesség áradt belőle, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Úgy jöttünk ki, hogy szólni nem bírtunk egymáshoz és percekig némán ültünk a kocsiban egymás mellett, a gondolatainkba burkolózva...

Tegnap délután meg a városban voltunk Karinával, kiélvezve minden szabad percet. Június 15-én indul Rómába au parikedni a nyárra. Remélem jó lesz, nagyon remélem. De azért nehéz volt... Ültünk a városháza terén a szokott kávézónkban... Egy srác gitározott a hátérben és csak bámultunk ki a fejünkből arra gondolva, hogy itt kell hagyni ezt a csodálatos várost és hatalmas élménytömeget... Nem mondom, hogy nem volt bennem, hogy ott elbőgöm magam... Viszont a jó benne, hogy én Európán belül bármikor visszajöhetek ide... és vissza is fogok. Szeretek itt élni... Tényleg szeretek.

Várom a hazamenetelt is, hiányoztok már nagyon :) Ellenben remélem, hogy picit haza tudom ültetni a sok-sok mindent, amit itt tanultam és megszerettem. Hogy igenis, nem szabad mindig mindent a kötelességek miatt háttérbeszorítani, hogy ki kell használni hogy süt a nap és mindig a szabadban kell lenni. Hogy nem szabad lemondani az apró örömökről, és rászánni a pénzt egy-egy kávézásra vagy iszogatásra, mert max két évvel később lesz saját lakásod, de a rengeteg élményt senki nem fogja visszaadni neked, hogy fiatalok vagyunk és addig kell élnünk, felelőtlenül, nem törődve a következményekkel és azt csinálni, ami jól esik, nem törődve senki véleményével, hogy a barátok a legfontosabbak és egy pasi sem éri meg, hogy lemondj a közös programokról, hogy meg kell tanulni nem rágódni az apróságokon, vállat rántani és a lehető legkevesebbet idegeskedni rajtuk. Egyszerűen... meg kell tanulni ÉLNI :), amit otthon nem nagyon teszünk....

Nem megy az írás...

Igazság szerint megint mindenhol lebegek :) Telnek a napok, rettenetes gyorsasággal és közben rengeteg minden történik is, de valahogy képtelen vagyok írni. Se blogot, se e-mailt. Bocsi...

Azt sem tudom mióta nem írtam.

Hmm, ja igen. Anyu volt itt egy hetet. Nagyon nagyon nagyon sokfelé jártunk, szuperül telt az egész. Csináltam egy rakás képet, abból látni fogjátok :) Voltunk Avignonban, Salon de Provence-ban, Marseille-ben (ez volt az egyik legjobb nap, mert nem Marseille-ben lófráltunk, hanem felültünk hajóra és Freuyeul nem tom hogy írják szigetén voltunk, sétáltunk, meg bambultuk a pipacsokat meg ettünk finom tintahalat és kagylót). Hmm, merre is jártunk még. Öhm... Aix-ben :D Jah és persze Cassis, ami gyönyörű volt, mint mindig. Itt is hajókáztunk, ami számomra két óra alvás után (előző éjjel hajnalig buliztam a magyarokka), kicsit érdekes volt a viharos tengeren :)

Az egyetlen bökkenő Wietse volt, aki elég mufurc volt egész végig.

Azóta vele kicsit nehéz volt az utóbbi elmúlt hét. Na jó, nagyon. Volt egy két perc, amikor csak úgy felültem volna a repcsire és hazamentem volna. De neki is voltak gondjai. Most itthon élvezhetem a társaságát a nagyzsülőkkel együtt a következő héten, mert tegnap műtötték sérvvel, így most lábadozik.

Mi még...

Annával szoktunk talizni, néha ott alszom. Annenal viszont szinte soha, mert ő most nagyon összebarátkozott Johanékkal és a haverjaival, de azt kell hogy mondjam, hogy a 18-19-es korosztályból kicsit kinőttem.

Cristina szenved a melójával, sokat van egyedül, de vele is elég nehezen megy az összeszervezkedés.

Karinával lógnánk nonstop együtt, de ő meg ugye nem tud eljönni kocsi híján. Most voltam nála a a hétvégén, szülinapja volt, csináltam neki meglepit. Örült neki, meg főztünk tésztát, beboroztunk és a másnapot egészében véve vele és a családjával töltöttem. Viszont neki már elege van, így lehet átteszi a jegyét, és megy nyárra máshova au pairnek.

Közben állásokat pályázom már. Meg számolom vissza a napokat.

Csajszikáimmal minden rendben, olyanok szerencsére, mint az angyalok :) Imádom mindegyiket.

Úgyhogy ez a stájsz :) 6 hét van még... Druva. Nagyon sok minden fog hiányozni és nagyon furcsa lesz visszamenni. Szóval keserédes ez az egész :)

És akkor a képek anyuval és Karinával.

Megjött, itt van :)

Jó, akkor most ajánlanám, hogy Lufthansát kerüljétek...

Hogy ismét ne menjen semmi egyszerűen, tegnap anyu gépét egyszerűen törölték, hosszas szarakodás után. Mi már tűkön ültünk Annával, hogy mikor is indulhatunk. Majd jött a rossz hír. Szóval Éccsanya egész éjjel a frankfurti reptéren szenvedett.

De végre itt van, épségben és holnap indul a banzáj :)

Hobbi :)

Elkezdtem múltkor írni egy bejegyzést, de most akkor két legyet ütök egy csapásra.

Az előző mondanivalóm arról szólt volna, hogy most gondoltam végig, hogy mennyi mindent tanultam mióta itt vagyok, és hogy megbékéltem magammal kívül - belül. És ezeket a dolgokat akartam összeszedni :) De tényleg, szerintem még nem éreztem magam ennyire jól soha a bőrömben.

De a másik dolog...

Nektek van hobbitok? Ha ezt megkérdezte tőlem eddig valaki, igazság szerint nem tudtam semmit mondani. Olvasás.. olvasok, de max havi 1-2 könyvet. Filmek... Igen, heti 1-2 filmet nézek, de hobbinak ezt nem nevezném. Sorozatok, dettó. Moziba járni szeretek, de jelenleg nincs hozzá partnerem. Színházba járni is szeretek, de nem kutatok jegyeket a neten és nem is megyek oda olyan gyakorisággal, hogy ez hobbi lehetne. Most járok minden nap futni, meg tornázom, de ez csak testmozgás. A jóga is olyan, hogy amikor kedvem van, tehát az sem hobbi...

Ellenben cirka másfél hónapja a neten valamilyen blogon keresztül rátaláltam a Scrapbooking-ra. Életemben nem hallottam róla. Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy fényképek köré alkotsz olyan díszítést és illesztessz hozzá olyan szöveget, megjegyzést, hogy az alkotásra nézve eszedbe jut egy érzés, és megragad annak a mondanivalónak, pillanatnak a hangulata. Egyfajta emlék.

Persze egyből ottragadtam a gépnél, órákig tartó utánaolvasás, aztán megtaláltam mindennek a magyar fórumját, van egyesület, honlap, regelés stb.

Természetesen a valós verzióhoz rengeteg kellék, eszköz kell, ami hatalmas befektetés. Ellenben a számítógépek korában nyilván létezik digitális verzió. Rengeteg elem, papír, ötlet van, amik letölthetőek ingyen, illetve persze vásárolhatóak is, de így a kezdeti stádiumban próbálkozni anélkül is lehet.

A hétvége a rossz idő miatt is a pihi meg semmittevés jegyében telik, úgyhogy scrapbook-oztam ezerrel és most meg is mutatom nektek, hogy VAN HOBBIM :)

Jah és akkor a hobbi megfogalmazása véleményem szerint: olyan időtöltés, amikor se nem látsz, se nem hallasz, órák repülnek el perceknek tűnve, és közben megfeledkezel minden fiziológiai funkcióról. :)

1 hét

Mostantól számítva egészen pontosan egy hét múlva itt lesz mellettem Anyukám :)

Az első nyári hétvége áprilisban :D

Pénteken jött hozzám Sári, egy gyerekkori barát. Az anyukáink valami menő KISZ-es táborban haverkodtak annó össze 1876-ban :D És szinte a legtöbb nyáron 1-2 hetet együtt töltöttünk náluk, Kápolnásnyéken. Ellenben Pesten soha nem taliztunk, vagy ha igen, véletlenül.

Most ő Párizsban Erasmusozik és gondolta kihasználja a tavaszi szünetet és a lehetőséget, hogy leugorjon délre.

Hát nagyon megérte :) Hirtelen szervezés és az ad hoc dolgok a legjobbak.

Péntek a városban mászkáltunk délután, terveztem a nyelvsulit, de aztán annyi mesélnivaló volt, hogy kénytelen voltam kihagyni az órát... Ajjajjajj... Sütiztünk meg lejártuk a lábunkat. Este vacsiztatás, csináltunk rántottcsirkét :)

Szombat délelőtt piacozás, annyira jó volt nézni, ahogy Sári élvezi az egészet. Vett csidicsudaszép virágos ruhákat. Tök kis boldog volt, és így az új cuccokkal mentünk Marseille-be. Alapjában véve már rettenetesen unom a várost, de Sári nem a nagy dolgokra volt kiváncsi, meg most inkább az együtt töltött idő és a beszélgetések volt a fontos, így csak csatangoltunk összes vissza a kis koszos utcákon. Fagyira vadászva. Végül kilukadtunk egy ilyen undergound negyedhez, ahol mindenhol grafittikkel voltak díszítve a házak falai. És ott megláttunk egy csajt fagyival a kezében. És meg is találtuk a helyet. Háááát gyerekek, olyan fagyit ettünk. Házi készítésű vizes fagyi, de valami isteni. És az ízek. Tudjátok milyet ettem??? Bazsalikomos eper fagyit. Beszarás olyan volt!!!! Amíg élek emlékezni fogok erre az ízre, az biztos.

Aztán hulla fáradtan beestünk az ágyba.

Vasárnap délutánra volt program, aznap volt a városi Karnevál. Hozzánk csapódott Olympia, meg Cristina egy fél órára. Bent a városban annyira jó hangulat volt. A Cours Mirabeau-n végig ücsörögtek a családok, és mindnehol beöltözött gyerekek, tündérek és pókemberek rohangáltak és szórták szanaszéjjel konfettiket :) Aztán megindult a menet.

Hihetetlenül ötletes szerelésbe bújtak a csapatok, gyerekek mindenhol. Zenebona meg ez az, a Rotonde-hoz ért be a tömeg, ahol színpad volt egy Marseille-i bandának, közben tinik ugráltak a szökőkút vizében. Mi is ültünk a fűben és élveztük a kavalkádot :) Secc perc alatt meg tud változni ennek a kisvárosnak a hangulata.

Este Annával, Balázzsal és Coco-val sörüztünk, és ez még csak tovább javult. Kavarogtunk a belvárosban, szereztünk egy üveg bort és a kertben szépen becsíptünk, közben neteztünk :) Tök szuper nyári idő volt.

És Sári 4 napos komplett Provence-i csomagja még mindig nem volt teljes így a hétfői napon gyakorlatilag pecsenyére égettük magunkat Karina és autója jóvoltából La Ciotat tengerpartján. Jah és április 26-án fürödtem idén először a rengerben :) Ilyen sem volt még :)

PICS

Apró örömök

Nem mondanám, hogy könnyen viselem magam a napokban. Olyan szinten fickándozik a hangulatom :S No mindegy.

Most a napvégére viszont úúúúgy feldobódtam. Ugyanis életem első paprikás krumplija istenire sikeredett és még meg is ették, Wietse azt mondta, megenné az egész lábost, de nem biztos, hogy jó ötelte lenne :DDDD

Luberon

Pénteken Annánál aludtam, néztünk sorozatot meg lightos dumálás, hullák voltunk mindketten.

Szombaton összeszedtük délelőtt Bazsit meg Cocot és elmentünk egy Aix-hez közeli faluhoz, ahol Anna nézett albérletet. Egy egészen nagy ház a földút és a semmi kellős közepén, ellenben olyan gyönyörű kerttel, aminek medencéje, meg patakocskája van... Itt bérelhetne Anna egy nénitől egy studiót, ami nem a legmájerebb, de a kert kárpótol. Tökre beleszeretett, de nagyon messze van a munkahelyétől... :S Szóval most dilemmázik.

Elmentünk utána Luberon-ba, ami egy természetvédelmi körzet, voltunk már ott a családdal a Rousillon nevű városkában.

Először Lourmarin-ban álltunk meg, ott nagy fagyizás meg sétálgatás. Aztán ahogy ücsörögtünk, azt beszéltük, hogy uhhhh, ez olyan, mint Szentendre :) Tök olyan érzés volt, aztán meg kiderült, hogy ahol Coco lakik, Salon-de-Provence-ban, az valóban Szentendre testvérvárosa :) Oda is még el kéne menni. Elsétáltunk egy ottani váracskához, aztán mentünk megkeresni a többieket, Adrit, Dórit meg Gábort Bonnieux-ben. Ott már átautózás szinten voltam Wietsével, de az is nagyon szép volt.

Amikor már együtt voltunk, elmentünk egy borospincéhez, ahooooool a Bor, Mámor, Provence filmet forgatták, amit mondjuk én nem láttam :D Valaki? Nah majd letöltöm :) Ott végigkóstoltunk egy pár bort, rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretem a vöröset :)

Innen Lacoste-be mentünk, ahol nem találtunk Lacoste boltot :) Ellenben a város fölött a hegyen áll Sade Márki lerobbant kecója, róla nevezték el a szadizmust, mert elvileg kínozta az alkalmazottjait :)

Este Bonnieux-ben pizzáztunk. És iszogatás később Balázséknál.

KÉPEK

Cassis - képek

LINK

Nincs itthon a macska, cincognak az egerek :D

Annyira jó volt az elmúlt két-három nap a libusokkal.

Úgy szeretem igazság szerint, amikor nincs itthon Wietse. Teljesen más hangulatúak a lányok, nem kell a vacsorát 6 emberhez igazítani, rám figyelnek. Úgyhogy minden szuper volt. Átrakodtuk mindnekinek a szekrényében az összes halom ruhát. Apo egy kis divathercegnő. Olympia szekrénye viszont tele volt ócskaságokkal, szóval tulajdonképpen alig van cucca, vettünk is most neki párat.

Össze-vissza járkáltak a barátnők, most itt alszik egy lány, Olympia meg Luise-nál. Este meg Apo-val sétafikáltunk este 9ig meg beszélgettünk mindenféléről. Annyira kis helyes :) <3

De tényleg annyira jól elvagyok ezzel az itthon meg velük levéssel... Csak ebből sajnos nagy sírás lesz :S Nah mindegy, addig még ezer dolog történik :)

Azóta

Miután visszajöttem beindult a tavaszi szünet, ami két két itthonlétet jelent libuskákkal. Ami ennél kellemetlenebb, hogy itt volt a francia nagymama.

Annyira megszoktam, hogy egyedül csinálok mindent, hogy az, hogy ő jött a saját elképzeléseivel és persze a jóindulattal, hogy segíteni szeretne, csak rontott a helyzeten, mert mindent dupla annyi ideig tartott megcsinálni.

Holnap már szerencsére elmegy Wietsével. Wietse Londonba megy Nizzából, így hazadobja a nagyit. Egyébként aranyos, meg nincs vele baj és ráadásul azt is mondta, hogy nincs akcentusom, jeeeeee :D

Csajok cukik, rendberaktuk mindenkinek a szekrényét, fölpróbálva az összes ruhát, úgyhogy hasznosan teltek a napok.

Tegnap meg Cristinával voltunk Cassis-ban. Persze szombaton, amikor Olympiával takarítottuk a szobáját meg szekrényezés, akkor hétágra sütött a nap, tegnap meg felhők mindenütt. Ellenben Cassis még mindig csodaszép és sétálgattunk erre arra, meg újabb francia péksütemény remekeket próbáltunk ki :)

Holnap újraindul a francia. Igaz, hogy unatkoztam sokszor, de aztán a tanár elmagyarázta a nyelvtanulás menetét, hogy vannak holtpontok, amiken túl kel esni, amikor az ember nem érzi a fejlődést és hogy ez tök természetes, senki hibája sem, csak észrevétlenül fejlődik a szókincs és a mondathasználat. Mindenki nagyon sokat fejlődött egyébként, megkaptuk az igazolást a B2-es szintről, szóval most ezen lehet dolgozni, hogy ezt megerősítsük, aztán mjad otthon jöhet a nyelvvizsga :)

De most újult erővel esem neki, gyerekkönyveket olvasok meg francia mangát. Mert tudom, hogy van értelme, és tényleg hasznomra fog válni :)

Karina sajnos nem folytathatja, mert a családja nem fizeti neki, Roxana jön tovább, de valszeg Anne is inkább mást csinál, mert unja.

Viszont Indyvel most beszéltem, Bruno-ban van állásinterjún, de majd megy vissza Horvátországba, utazgatni akar, de még mindig nem tudni, hol és merre fog kikötni :)

Menton

Az utolsó dolog, ami még kimaradt, az Menton, az utolsó város Olaszország előtt. Sajnos már besötétedett, de így is lehetett látni a citrom és narancsfákat az érett gyümölcsökkel, amiről a város híres. Mivel hegyek között van, itt egész évben állandó a jóidő, ezért érnek meg itt a citrusfélék.

És ha már itt voltunk a tengerparton, a pasik még egyvalamit nem tettek meg a hétvége alatt: nem fürödtek a tengerbe. Úgyhogy igen, míg volt aki kicsit túlzásba esve sapkában mászkált a parton, a a fiúk alsógatyára vetkőzve megmártóztak :)

Végül pedig az autópálya mellett döntöttünk, így éjfélre már haza is suhantunk, miközben 21.30-kor még a fiúk Menton partján öltözködtek :)

Úgyhogy....Beautóztuk a Cote d'Azur-t St Tropez-tól Mentonig!!!!

Monaco - Monte Carlo

Nah ez durva... Tényleg durva.

Leraktuk a kocsit egy parkolóházban, ahol horribilis volt a parkolási díj... :S Bálint ott a parkolóházban a Bentley-k között öltözött át :DDD Majd kilépve a garázsból egy használt Porche kereskedésbe ütközünk.... Az milyen? Megyünk tovább és érett citrom meg narancs lóg a fákról :D

Átmentünk a Forma 1-es alagúton, körbesétáltunk a Casino mögött. Mellette szálloda, amit leírás nélkül felismertem: egy hatalmas Vasarely díszített. Kilátás a tengerre, meg a Casino épülete is gyönyörű volt. Olyan emberek mászkáltak... Melegítő és LV táska párosítás, jobbnál jobb kocsik, frissen fodrászolt frizurák, amit akartok.

Éééés elszántuk magunkat. Bementünk a Casinoba. Olyan gyönyörűen díszített épület volt, hogy wooow. Volt egy terem benne a turistáknak, de mi ennél is pofátlanabbak voltunk. Úgy, ahogy érkeztünk, befizettük az Európa termbe a 10 €-s beugrót és bementünk a nagyhalak közé.

Mindenki casual-ben nyomta, egy-két öltönyös fazon, meg kosztümös hölgy, aki mellesleg úgy tette az asztalra az 500€-s címletet, mint én az 5€-sat... Komolyan szociológiai tanulmányt kellett volna írni, hogy mi zajlott ott. Aztán adtunk az érzésnek és elfélkarú rablóztunk 10€-t. :DDD Sajnos fotókkal nem szolgálhatok, ugyanis azt le kellett rakni :(

Visszasétáltunk a nem semmi hajókat állomásoztató kikötő mellett, majd a kikötő túloldalát, a hercegi palotát, a természettudományi múzeumot vagy mi volt az és az óvárost sétáltuk körbe. Szétröhögtem az agyam, ahogy a két fiú a múzeum előtt álló szobor s*ggébe bújt :D

Ami viszont kimaradt... Nem ittunk Monaco-t (sör, grenadine szörp és limonádé) Monaco-ban.

Úgyhogy ezt pótolni kell :)

Eze... szép volt :D

Mentünk fel a hegyen, távolban a víz, elég meredek volt. De csak odaértünk.

Eze St Paulhoz hasonlóan megmaradt középkori falucska, pici sikátoros utcákkal, templommal, meg egy Egzotikus növénykerttel. Pikk pakk körbe lehetett sétálni, aztán Annáék szokásos délutáni kávézásba kezdtek, magyarul beszéltek nagyban, mire a pincérsrác magyarul kérdezi meg, hogy mit kérnek. :) Kiderült, hogy a bárban még rajta kívül 2 magyar srác dolgozott. Ráadásul ők is szegediek. Kicsi a világ és sok a magyar.

Majd ezek után dumálunk tovább és két lány utánunk fordul... Egy 47 fős magyar diákcsoport :DDDD

A városban egyébként eldugva volt egy olyan hotel. Gyönyörű kerttel, állatszobrokkal benne. Ákossal megbeszéltük, hogy nem rossz hely nászútnak :D

Még Annával sétáltunk egy picit, míg a fiúk befejezték a palacsintát, megnéztük az eldugott temetőt.

Nizza

Megérkeztünk Nizzába, ami az Angyalpartról, a pláááááázs-ról híres. Kocsit a Nemzeti Színháznál raktuk be, de kb. egyből meg is álltunk. Fiúk kitalálták, hogy meg kell kóstolni az osztrigát, úgyhogy ők azt reggeliztek. Én tök imádom, de reggelire, ööööö, inkább nem. Mindenesetre vicces volt őket nézni :) Bálintot anyira nem hatotta meg a történet :)

Végre elindultunk, az óvárosban sétálgattunk a szokásos sikátoros bazáros utcákon. Már kezdem megszokni ezeket, úgyhogy már annyira nem nyűgözött le. Kiértünk egy régiségpiacra. Hihetetlen, hogy mennyit kaszálnak az emberek a nagyszülők kecójából összeszedett kacatokkal. Régi láncok, tárcák, sztk keretes szemüvegek. Nyáron megyek is nagyihoz gyűjtögetni :D

Kiértünk a tengerpartra. Háááááááááááát... Valóban nem volt rossz. Már így is egy rakat ember volt, mert így az utolsó napra végre kisütött a nap. Gyönyörű kék volt a tenger, csomó ember a parton futott, görkorizott vagy csak napozott egy könyvvel. Nyáron el sem tudom képzelni, mennyire heringesdoboz lehet...

Felmásztunk egy kilátóféleséghez, onnan készült a sok sok tengeres kép. Fergeteg volt. Olyan színek... De aztán a többiek nagyon nem tudtak mit kezdeni magukkal, én még körbenéztem volna, mert kimaradt a főtér, amit később a kocsiból láttunk. Mentünk visszafelé, fiúk lőttek kebabot, én meg megkóstoltam a provence-i pizzát meg ettünk Annával a helyi jellegzetességből, ami egy Socca nevezetű sós palacsinta/lepény féleség. Elég nehéz kaja. Kicsit olyan, mint egy olajos nagyon vékony lisztes omlett. És durván laktató.

Indultunk tovább kisebb dugó után a tengerparton, de lehetett bámulni a csodaszép tengert, aminek épp akkor 3 féle színe volt :) Az autóútról meg olyan panoráma nyílt visszafelé. Látni lehetett az egész várost, a nemtommilyen műemlékkel, világítótoronnyal... :)

3. nap - készülődés

Reggel keltünk normális időben, mert reggel jöttek 9.30-ra csekkolni a szobát, hogy jó gyerekek voltunk-e.

Háááááát. Öhm... a tegnapi napból ugye kimaradt a szivacs és mosogatószer vásárlás, mert vasárnap lévén minden zárva volt. Ami annyit jelent, hogy ajánlanám mindenkinek, hogy belőlünk kiindulva, egy kempingbe érkezve mossa el normálisan az összes tányért és evőeszközt.

Már bocsánat, de undorító volt... :S Igaz, még most is jót röhögök rajta. Szóval meleg vízzel mosogattunk, használt törülközővel törülgettünk, tusfürdővel és törülközővel mostunk fel... Látszatra minden rendben volt :DDDD És visszakaptuk a kauciót.

Lent a recepciónál meg összefutottunk a magyarokkal, akik a kempingben szálltak meg szintén. Kiderült, hogy a csaj szintén au pair, bár azt hiszem nem az én korosztályom, de ari volt nagyon.

És irány Nizza!

Moule Antibe-ban

Kellett lőni valami vacsiravalót, mert a főzőcskézésre már nem lettünk volna felkészülve. Elmentünk Cap d'Antibes-ba, mondván, hogy az is egy turisztikai környék, meg ott a csücsökben és tutira van valami jó kis tengerparti étterem. Hát nem. Lehet villák valóban vannak ott, de sötétedés után semmi.

Vissza Antibe-ba és az Abszint bár mellett találtunk is egy kis éttermet, ahol aztán mindenki választott különböző ízesítésű feketekagylót. Moule-t. Ami egyébként Ákosnak meg Annának már okozott problémát a franciákkal. Ugyanis a moule szlengben p*ncit jelent :) :)

És éjfélre már haza is értünk. Szoba átrendezés, és alvás...

St Paul de Vence

Na és akkor most jön a favorit!!!!

Grasse-ból elindultunk St Paul felé, amire külön oldalt szántak az összefogó utikönyvben (kb minden városról 10 mondat, azt szevasz....), szóval nagy szóóóóóó.

Megyünk fel a hegyen, éppen megyeget le a nap és a távolban egy hegycsúcson ott pihen egy város. Mindenki bámul, hogy ez lenne-e az? Tök messzinek tűnik. Jó, mindegy... oda megyünk és kész. De mégiscsak az volt St Paul. Gyönyörűűűűűűűűűűű.

Egy középkorból megmaradt városka egy dombtetőn. Icipici, de valami csodálatos. Erre tényleg lehet mondani, hogy ékszerdoboz. A vicc az, hogy nem az a tipikus turistaváros, illetve igen, de a lényeg, hogy igen is élnek ott emberek hétköznap is.

Borostyán, pálmafával övezett templom, műtermek, szobrok. Hihetetlen volt. Annyira elvarázsolt. Közben ment le a nap és néhány utcácskába benézve olyan panoráma tárult elénk, hogy köpni nyelni nem tudtunk... Ákossal közös fotó ismét, hogy ápoljuk az imidzsünk :D és ez a sutyerák fogta és telibe végignyalta az arcom, csak hogy értsétek a képem. És ismét egy olyan temető, ahol szívesen nyugodnék :)

És ez is annyira romantikus hely volt. Jó lett volna megfogni valaki kezét :) Na de ami késik, nem múlik, ide még tuti visszajövök!

Grasse

Éppen odaértünk Cannes-ba, amikor elkezdett szakadni az eső. B terv. Mentünk Grasse-be, ez a város a világ parfümgyártásának központja, két-három parfümgyártó cég tárt kapukkal várja a látogatókat, de itt található a Parfüm Múzeum is. 2008-ban újították fel az egész múzeumot, és le a kalappal, nagyon jó lett. A baj az volt, hogy csak egy óránk volt körbeszaladni rajta.

Interaktív volt nagyon. Rengeteg játék a gyerekeknek, videók, bemutatók. Volt parfüm idősík is, hogy a nagy márkák parfümjei mikor kerültek forgalomba és akkor éppen mi is történt a nagyvilágban. Érdekes volt nagyon. Anna Bálinttal, mi meg új párocskámmal :D A végére már teljesen eldugult az orrom, mert mindehol volt szaglászás meg illatfelimerés. Jó volt nagyon.

Kicist sétálgattunk a városban is. A Hotel de Ville mellett gyönyörű volt a kilátás, jó magasról. Bálint persze itt is megmutatta szebbik felét a városnak, annyira hülye volt :D Közben meg arról beszélgettünk, hogy mennyire fura, hogy itt az arabokra reagál az ember úgy, mint otthon a cigányokra. Valahogy autómatikusan előjön benned egy kis távolságtartás. Meg hogy otthon hogy zajlanak a dolgok, és hogy mi pestiek mennyivel talpraesettebbek vagyunk. Mert hogy mindneki szegedi, és ők, amikor Pesten vannak, akkor tökre nem tudják hogy kezelni a dolgot.

Aztán dolgunkat jól végezve ismét tovább.

Antibes

Az első aznapi komolyabb megállónk Antibes volt, ahol a Cote d'Azur legnagyobb hajókikötője található. Először a kikötőnél álltunk meg. Sajnos a hangulat nem volt éppen fényes, Anna volt ugye a volánnál, nekünk volt egy elképzelés a fejünkben, de valahogy a kommunikáció hiányzott, és bevágta a durcát, nem lehetett vele beszélni, ami azért volt rossz, mert mindenki némán ült a kocsiban az előző napi ökörködéshez képest.

Fiúk teljesen kivoltak a hajóktól. Tényleg volt egy két szép darab, nem mondom. Elsétáltunk a kikötő mellett, az erőd lábánál, aztán vissza az autóba, átmentünk Antibes másik oldalára.

Sétálgattunk egy picit a városba, itt is belebotlottunk egy tök helyes kis piacba, ez ilyen tető alatti volt. A vicc az volt, hogy mikor este ide visszajöttünk, még mindig voltak árusok 10 körül.

Piac már pakolgatott dél révén.

Ákos meg mutatott egy helyet, egy szimpla ajándékbolt, provence-i cuccok, levelndula, szabban, kerámia, ilyenek, deeeeeee levelé vezetett egy lépcső. És mi volt lent??? Na mi?????

ABSZINT BÁR

Lementünk a lépcsőn és nem hittünk a szemünknek. Egy komplett 20 század eleji berendezett abszint bár. A pult, a pénztárgáp, a vitrinek, minden... gyönyörű volt. Zongora a sarokban, kalapok hevertek mindenhol.

Innen nem mehettünk csak el úgy, hívtuk a lányzót és kértünk abszintot. Választani természetesen nem tudtunk. Olyan listát rakott elénk, mi meg amatőrökként... köszi. Szóval választott nekünk abszintot, és el is készítette.

Az asztal közepén volt egy viztartó állvány, aminek 4 kis csapja volt. Alátette a poharainkat, amikre szépen rárakta a kanalat, egy szem kockacukrot, és megnyitotta a csapot, amiből a kicsöpögő víz elolvasztotta a cuktor, és voilá, így lett az abszint, amit mi szépen megittunk. Közben mesélt a történetéről, a betiltásáról, meg a csalafintaságokból, mint hogy az urak a sétapálcájukba rejtették az abszintot.

Rengeteg képet csináltunk a különböző kalapokkal. Szuper jó kalapok voltak, valami ilyen korba kellett volna születnem komolyan... Annyira király volt, annyit nevettünk, meg persze az abszint is meghozta a kedvünket, mivel nem igen ettünk aznap reggelit.

Ballagtunk tovább a városban, volt szép kilátás a tengerre, meg régiségpiac a városfal mellett. Fiúk kebabozás, megiiiint, mi pedig vettünk baguette-et és azt majszoltuk az utcán slattyogva.

És indultunk is tovább, Cannes felé :)

2. nap reggel - Cagnes Sur Mer

Az előző este után 9 körül keltünk, egész jó állapotban, de csak néztünk nagyokat, hogy hogy a francba sikerült pár óra alatt akkora kupit gyártani, mint a háááááz.

A probléma ott kezdődött, hogy mivel ez egy kemping, így mindent magadnak kéne ugye hozni... Jó... jön a kérdés, hogy mi legyen a nyakig paradicsomos tányérokkal, tálak, poharak, egyebek... Mindent otthagytunk, mondván, hogy majd veszünk szivacsot meg mosogatószert és szépen ha hazajöttünk rendetrakunk.

10.30-ra összeszedtük magunkat, leautóztunk a recepcióra, bejelentkezni, ahol is vasszigorral fogadtak, már meg is érkezett a panasz, hogy hangoskodtunk. Ejnye ejnye. Majd vissza a házhoz, lecsekkoltuk a listát, mi is hiányzik hivatalosan, aztán irány a part.

Cagnes Sur Mer tengerpartja mellett ugyanis van egy lóversenypálya, ami akkora, mint maga a belváros (amit nem láttunk egyébként :)), majd autóba vissza és irány tovább...

Cagnes Sur Mer - 1. este

Cannes-on leginkább csak átautóztunk a parton, meg egy kicsit a városban. A vicc az volt, hogy az utikönyvben 70.000 fős városként írták, és annyira más hangulata volt. Aix 140.000-es lakosú, de mégis sokkal kisebbnek hat, más jellegű. A parton hatalmas szállodák, már most is tömeg, álló autósorok. Elmentünk a Cannes-i Filmfesztivál épülete mellett is. Hááááát... elkeserítő, egy szocreál épület nulla stílus, épp átépítés alatt, úgyhogy senki semmiről nem marad le, ha ezt elmulasztja ebben az életben.

Végre Cagne Sur Mer-t is elértük, volt már vagy 20.15, és akkor jött az az aprócska gond, hogy lövésünk sem volt, hogy hol is van a szállás. Nem volt pontos cím sem, semmi. Csak egy utcanév. Anna nem nézte meg indulás előtt térképen, pedig ő volt a szervező. Kicsit stresszes volt a helyzet, de végülis sikerült megtalálni az utcát, egész jól ki volt táblázva és 20.50-kor már ott is voltunk a kapu előtt :D A házikónk pedig a camping leges legtetején volt, ahova szegény kisautó alig tudott felmászni.

Megérkeztünk, csomagokat ledobtuk, aztán elő is került pár csepp alkohol, míg mi nekiálltunk lányok főzni. Illetve álltunk volna, de nem volt lábos. Kreatív emberek viszont mindent megoldanak, így végülis serpenyőben főztünk tésztát, aminek az elektromos tűzhelylap szenvedte kárát. Összedobtunk egy salátát is, egy kis paradicsomszósz a tésztára és jóétvágyat.

Aztán jó kis magyar zenékre ment a táncikálás, szomszédok picit átjöttek szólni, hogy csöndesebben, meg készült egy pár érdekes felvétel a fiúkról, de ezt cenzúrázom :D

Ákossal meg innentől kezdtünk el hülyülni sokat. Kettőnknél volt fényképezőgép és folyamatosan egymásról csináltunk fotókat. Azon röhögtünk, hogy bárki látná ezeket a fotókat, azt kérdezhetné, hogy jééé új barátod/barátnőd van és voltatok itt meg itt meg amott. Úgyhogy rá is tettünk egy lapáttal és gyártottunk egy pár közös fotót is még pluszban :D

Gyorsan mindent utána elpakoltunk, de jött a szokásos kérdés, hogy ki hol alszik... A házban tudni kell, hogy iszonyat hideg volt, 3 ici pici szobácska, plusz a közös helység az egyetlen minimális radiátorral. Kicsit lakberendezősdiset játszottunk, arrébb tologattuk az étkező asztalt és kiszedtük a matracokat a szobákból és a földön aludtunk mind a négyen. Kiváncsi lettem volna mit szól akárki, ha benéz abba a szobába. :D

Éjfél felé jó gyerekek módjára elmentünk aludni, így telt a Cote d'Azur-on az első nap :)

Útban Cagnes Sur Mer felé

A szállásunk Cagnes Sur Mer-ben volt, Cannes és Nizza között, egy campignben. Úgyhogy még elég nagy út volt előttünk.

Port Grimaud után végig a tengerparton utaztunk, hihetetlen látvány volt. Csak bámultunk ki az ablakon, sorban haladutnk át a városokon, de a legjobb részek a tengerpartosak voltak.

Anna mesélt egy történetet, ami akkor épp útközben eszébe jutott. Tavaly májusban Balázzsal, pont valahol a környéken ünnepelték a munka ünnepét, forróság, fekvés a tengerparton, tengerbízben hült a vörösbor, majd Balázs megkérdezte Annát, hogy bízik-e benne és hogy csukja be a szemét. Először nem értette, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, de végül becsukta.

Balázs pedig valami ilyesmit mondott: Képzeld el, hogy 80 éves vagy, fáradt, mögötted az egész életed, fájnak az izületeid, és arra vágysz, hogy 25 éves legyél, meleg legyen, ne legyen épp semmi dolgod, , egészséges legyél, feküdj a tengerparton, barátok vegyenek körül és élvezd az életet. Megvan? Na.... akkor most nyisd ki a szemed... Mert ez az a pillanat!

Tavaly Anna ezen elkezdett sírni... Hát én is majdnem. Nagyon sokáig járt még ez az egész a fejemben, és hogy igen... Ez lesz az az utazás, amire biztos, hogy nagyon sokáig emlékezni fogok.

Úgyhogy ezután meg is kellett állni útban Cannes felé, hogy felhívja Anna Balázst. Fiúk persze hozták a formájukat és már jött is a dudálás, ahogy az autósok meglátták őket, leolt gatyával a tengerparton :D

Mentünk tovább, de még mindig rengeteg út állt előttünk, úgyhogy ki volt zárva, hogy Cannes-ban megálljunk, utána viszont volt egy rettenetesen gyönyörű partszakasz, vörös sziklákkal szegélyezve. Muszáj volt kiszállni a kocsiból, ügyes bajos dolgokat is intézni. Meg felhívni a szállást, hogy bocsika, de hogy mi este 7-re nem érünk oda, az is ziher. Mondták nem gáz, de este 9-ig mindneképp legyünk ott, mert aztán elmegy a portás. Oké, sima ügy.

Csináltunk jó pár fotót, közben meg szanaszét estem a röhögéstől, mert a szerencsétlen muffinjaimról még mindig nem szálltak le a fiúk, és akkor ehhez még hozzáadódott egy igen érdekes téma. Valahogy szóbajöttek ilyen hülyeségek, mint kinek miket mondtak már az ágyban, amiből röhögés lett, vagy kiborító volt. Fiúk másoknak a sztorijait mesélték, mi csajok meg mondtuk, hogy néhány pasi olyan szuper érzelmesség válik és hogy nálam eddig a legrosszabb egy nem várt pillanatban a "Finom vagy!" kifejezés volt... Na erre Bálinttal heves vita, ő nem ért egyet, és ez egy szép kifejezés, és persze onnantól a legváratlanabb pillanatokban odajött mellém és közölte: Finom vagy... Én meg persze röhögtem. Na itt volt az első ilyen alkalom, így lőttek a szépen beállított kis mosolygós fotónak :D Jobb is!

Port Grimaud

Az utitervben nem volt benne eredetileg ez a kis ékszerdoboz. Cannes-ba mentünk volna tovább, de Annának igaza volt, érdemes megnézni.

A város igazság szerint egy mesterségesen kreált kis kikötő. A provence-i stílustól eltérően itt mindenféle színűek voltak a házak, nem csak sárga és a vörös/narancs különböző árnyalatai, amit a környéken található földből nyernek ki, és mindehhez színes spaletták társultak.

Olyan volt mint egy kis velence, utcák helyett víz, a ház előtt parkoló autók helyett csónakok és hajók. Fiúk elmentek egy fél órás hajókázásra, amit most utólag már bánok, hogy kihagytam, mi addig a városban sétáltunk, az is nagyon kis szépséges volt. Kimentünk picit a tengerpartra is.

Elkezdtem közben feltölteni a KÉPEKET, linkelem majd folyamatosan, de közben már lehet az eddig leírtakat megtekinteni :)

St Tropez

St Tropez-ban találkoztunk először az onnantól állandóvá váló problémával, hogy igen, rohadt nagy szabadságot ad az autó, csak ne kellene vele parkolni. Szinte mindenhol probléma volt a parkolás. Ahol esetleg találtunk ingyenes helyet, az értelemszerűen nem a belvárosban volt, ha pedig belváros, akkor fizetős parkolóház. Ördögi kör. Inkább nem számolnám össze, mennyit dobáltunk bele az órákba a 3 nap alatt. Horror.

Miután St Tropez-ban már a parkolóházhoz is állt a sor, így inkább bepofátlankodtunk egy kertesházas övezetbe, figyelmen kívül hagyva a táblákat, amiket igazság szerint visszafelé vettünk észre, sebaj. Séta be a városba, ahol pont nagy piac volt. Imádom a piacokat, Anna is odáig van értük. Ruhák, jobbnál jobb sajtok, kaják, bútorok, és helyesebbnél helyesebb pasik (botrány... mi csajok csak kapkodtuk a fejünket, rosszabb volt mint Aix... Ráadásul olyan szinten egyezik az ízlésünk és megállapítottuk, hogy a legdurvább kombó jelenleg a borostás, tornacipős farmeres, 30-35-ös apuka kisgyerekkel... na akkor nem csak hogy utánafordulunk, de még hangosan is nyelünk egyet :D).

Fiúk megvették a legcsúnyább kinézetű kecskesajtot, én meg vettem egy 5 €-s tök jó türkiz szíjas órát, mert ment a pólómhoz, de persze 2 óra múlva kiesett belőle a csavar, szóval most majd kereshetek egy órást, hogy megreparálja. De legalább két óráig chick voltam :D

Sétafikáltunk a belvárosba, aztán panoráma nézőbe indultunk fel a dombon. Nem volt olyan szuperjó idő, tiszta felhő volt az ég, annyira szép képeket lehet ilyenkor csinálni. Fölülről látni lehetett a piros/sárga templomtornyot, ami a város egyik nevezetessége.

Tőlünk nem messze pedig a temető ficegett a hegyoldalban. Számomra ezek még mindig furcsák. Kis város, kis temető a legfurcsább, legösszezsúfoltabb, legképtelenebb helyen.

Onnan föntről lesétáltunk a kikötőbe, ahol kezdődött a bazár. (Francia kifejezés). A kikötő tele volt olyan jacht-okkal, hogy csak na. A parton végig éttermek, tele természetesen. De olyan emberek... Mintha csak a filmvászonról léptek volna le. Csak márkás holmik, frissen fodrászolt hajak. Arisztokrácia. Mi meg csak csöndben ámuldoztunk, hogy ilyen nincs. Illetve kisebb vitát folytattunk arról, hogy vajon azoknak a gyerekeknek akik szombat délelőtt egy jachton fogócskáznak, míg a szülők a fedélzeten pezsgőt szürcsölgetnek a frissen kötött orchidea csokor mellett vajon milyen értékrendjük alakul ki. Aztán végül abban maradtunk, hogy pontosan azért kell mindnekinek a saját nívóján maradnia, mert ezek különben felfoghatatlan dolgok maradnak.

Erre a nagy izgalomra mi inkább a jó kis paniniket választottuk, Ákos meg belekezdett a kebab evésbe (innentől kb. mindenhol azt evett). Ezalatt az idő alatt a főtérről eltűntek az árusok, maradt a tiszta homok és a petanque-ozó öregek (Provence-i játék, fémgolyókat dobálgatnak a játékosok). Ákos meg nagy bátran fogott, és bevonszolt egy Hotelbe :DDD.... pisilni. Annyira hülyén tudom az ilyenektől érezni magam, de ő megoldotta. Jöttünk, mentünk, no szégyenérzés... Próbáltuk még megkeresni a Csendőrséget, de nem jött össze, ellenben megkóstoltuk a helyi édességet a La Tarte Tropézienne-t, ami egy piskótaszerű kerek torta, fehér cukordarabkákkal a tetején, belül pedig isteni fehér krémmel.