Na ki a király?

9, 7 kg!

Day 0.

Uhuhuuuuuuu Végre eljött a nagy nap. És a vicc az, hogy tegnap sokkal jobb kedvű voltam, és sokkal jobban izgultam.

Ma Wietsének sikerült olyan szinten lehúzni a kedvem. Nem értem, hogy mi a baja, és miért viselkedik ilyen távolságtartóan. Teljesen közömbös és tegnap este, mikor megkérdeztem, hogy hétfőn este esetleg kijönne-e elém a reptérre, akkor is kitérő választ kaptam. Úgyhogy ma reggel nem is erőltettem, megoldom egyedül.

De én azért tegyek neki szivességet és vegyem már meg neki a két hétvégi belga újságot. Indulás előtt azért még odahajított egy "Jó hétvégét". Kösz... meglesz. Nem is tudom mit idegesítem magam rajta. Legszivesebben a fejéhez vágnám, hogy tudod mit?...áh nem is írom le...

Viszont még készülődöm, meeeeg lemérem a kisbőröndöt, ami remélhetőleg 10 kg alatt lesz.

Drukkoljatok nagyon!!! Bár ma Balázs mondott egy szuper dolgot: "Olyan lesz a hétvége, amilyenné mi tesszük!" Szóval FELEJTHETETLEN :)

BESZERZÉSI LISTA az otthoniaknak

1. ölelééééééééééés, puszi, nyunyorgatás, veletek levés :)
2. reggeli kávé a virágos bögrémből
3. túrórudi meg tejszelet
4. túrós palacsinta, túrógombóc
5. májkrém (tudom, hogy nem eszem sokat, de itt nincs, vagy nem találtam)
6. pörkölt, nokedli, meg normális kaja, SPENÓT
7. hogy felhívjatok telefonon, utálom, hogy itt alig hív valaki
8. bkv bérlet :P (vajon kamuzhatok abban a két hétben vagy meg kell vennem a felnőtt bérletet?)

Az a baj...

vagy éppen nem baj. Hogy lélekben tökre nem itt vagyok egy-két hete. Vajon miért... Grrrr... És attól félek picit, hogy Brüsszel után meg még inkább nem itt leszek.

Most már tényleg rohadtul rámfér a kimoccanás, meg hogy hazamehetek karácsonyra. Rohadt hosszú idő volt ez a 3 és fél hónap nélkületek, és egyre több dolog hiányzik. És sokszor csak merengek és tök értelmetlenül töltöm el a szabadidőm, és rengeteget lógok a neten és mindenkivel dumálok. Ami nem baj, mert legalább azt nagyjából tudom, hogy kivel mi van, csak közben lélekben nem itt vagyok és nem az itteni életemet élem. És ezt tökre érzem. Ráadásul ma Apo is lecseszett, hogy milyen dolog már ez, hogy az összes felnőtt meg au-pair a számítógépén lóg. Ma este is Krisszel dumáltam, aztán feljött Apo, utána vele játszottam. Aztán elmagyarázgattam neki, hogy most kicsit nehéz nekem, mert hiányzik mindenki...

waterpolo

Jó volt a szombat este buli is. Ittatok már vodka martinit olivabogyóval? Nem? Hát akkor igyatok! Minenkinek elég jó lett a hangulata aznap este :)

Meccs után (13-13 döntetlen) mentünk át Zolihoz, a csitti-fitti, zavarbaejtően rendes lakásába. Gyöngyi kicsit ki volt bukva, mert a meccsre menet parkolóhelyet kerestünk, én róttam a sorokat, ő meg sikeresen fönnakadt azon a vontatós bigyón egy másik autó végén. 4 pasinak sikerült szétszednie a két kocsit :S Szép volt, mit ne mondjak... De szerencsére nem lett vészes a dolog, csak lepattant a lökhárító.

Zolihoz feljött még két vizilabdás srác a szokásos magyar csapaton kívül. A columbiai srácnak ott volt a szőke svéd felegése és a két 3 hónapos ikerlánykája. Annyira szépek voltak, és babaszaguk volt. Egyiküket megfogdostam, meg fetrengett az ölemben, aztán mikor éhes lett, nálam kereste a betevő falatot :D Olyan vicces volt :D

Aztán megint mentünk az IPN-be és hajnalban haza.

Azóta meg mindenki Anne-nak és Tominak drukkol. Anne eléggé durván félénk, szóval szenvednek :) Tényleg olyan, mint egy tini. Mondjuk nem minta én mostanában nem úgy viselkednék, de az lényegtelen :D Már csak 4 nap.. jipppy jááá jééééé.

És ma vettem esernyőt meeeeg ilyen átlátszó műanyag cipzáros bizét a folyékony löttyöknek.

well done DORA BADO

Jelentem, sikerrel vészeltem az első on line check in-emet :)

Úgyhogy, kedves útitársamnak üzenem, nem ússza meg a dologot.

New Moon

A héten a második film, ami meg sem közelíti a könyvet. De péntek esi kikapcsolódásnak jó volt.

Viszont mikor Jacob Black a színre lépett... póló nélkül... akkor kb. minden lány akkorát nyögött, vagy elkezdett huhogni, hogy az valami elképesztő. :D Poén volt. Szóval a mozihangulat kellett ehhez a feelinghez. A 8 kocka az megvolt... :P És Edward is hozta a szokásos formáját, jutott neki is egy shirtless jelenet :)

Úgyhogy.. LÁNYOK, közönségszavazásra bocsátom a kérdést :)

JACOB vaaaaagy EDWARD? :P

müzik franszéz

TOI et MOI <3

Köhömmm, ezekszerint nem elérhető Hungáriában.

Akkor ha rá tudtok keresni:

Tryo: Toi et Moi

My sister's keeper

Pár éve nyáron olvastam el Jodi Picoult - My sister's keeper (A nővérem húga) könyvét. És tisztán emlékszem, ahogy két-három nap alatt faltam fel és a hasamon fekve Kápolnásnyéken, a kertben zokogva olvastam a végét.

Ma este néztem meg a belőle készült filmet. Pár napja elég nyomott a hangulatom, így erre a szomorú filmre esett a választás mai program gyanánt.

Nem mondom, hogy rossz volt, de a könyvet nem veri.

Kate, Anne és Jesse testvérek, Kate leukémiában szenved kisgyerek kora óta, és a szülei mesterséges úton, tulajdonképpen azért hozták Anne-t létre, hogy nővérének donorként szolgáljon. Kate egyre rosszabbul van, és Anne ügyvédhez fordul, hogy teste fölött rendelkezdhessen a szülei helyett, mert már a veséit kellene odaadni nővérének. Anne nyeri a pert, ezután a könyv végén hatalmas fordulat, a filmben pedig az élettel velejáró piszkos kis valóság, ami mégsem kavar fel annyira a gyönyörű tájakkal, zenékkel, mint a fekete betűk a fehér papíron.

Főzés

Annyira hálátlan dolog ez a minden esti főzés.

Néha bepróbálkozom valami újdonsággal, mondjuk úgy, hogy normális kajával, hogy ne a mélyhűtött, előre elkészített szarságokat együk. De akkor mi van? Megy a turkászás.

Pedig éééééén, maaaaaa tudjátok mit csináltam? Hagymával, sajttal töltött, bacon-be tekert csirkemellet sütőben lesütve. És nem rontottam el, finom lett nagyon. De ezek? Még jó hogy nem eszik meg normálisan.

Visszaszámlálás

Örömmel konstatálom kedves olvasóim, hogy 10 nap múlva ilyenkor remélhetőleg egy igen szimpatikus fiatalemberrel járom Brüsszel utcáit a Hotelünk után kutatva.

Teljesen elkapott a hév végre, és a halom könyvvel, amit Wietsétől kaptam és a laptopommal kuksoltam délután az ágyamban jó pár órán át. (Délelőtt meg egy szál pulcsiban mentem Apoval a dokihoz, úristen november 17. és itt még mindig ilyen idő van.)

Szépen össze post it-oltam a francia nyelvű ( :( ) utikönyvet, bejelölgettem a dolgokat amiket látni kéne, átrágtam a hatalmas albumot az összes brüsszeli parkkal, ott is a best of-okat jelöltem. Aztán internet, látnivalók keresése. Iszonyat jó ez a város, tele mindenféle érdekesebbnél érdekesebb múzeummal. Csokimúzeum, játékmúzeum, régiautó múzeum, képregénymúzeum, szépművészeti múzeum, Mini Európa és Atomium, Afrika múzeum, Ázsia múzeum, amit akartok. Találtunk Brussels Card-ot, amivel két napig múzeumjárás és tömegközlekedés érhető el, mint az otthonival, meg egy másik rendszert, amivel vouchereket veszel és azzal fizetsz a múzeumokért. Így pár €-t lehet spórolni az Atomiumon meg a Mini Europe-on. De hogy hogy fogunk ennyi mindent belezsúfolni a két és fél napba, az még kérdés. No meg ugye a kötelező sörözés és sültkrumplizás is ott van. :)

anyáskodás

Apo bekrepált reggelre, hőemi, csillogó szemek, úgyhogy egész nap lustulás, meg pátyolgatás. És alapjában véve szívás a dolog, mert ma is és holnap is lecsúszom a franciáról :( Brühühü És ki sem mozdulok a házból, pedig 15 fok van és süt a nap. Na majd holnap mehetünk az orvoshoz meg a gyógyszertárba ojjeeeee micsoda fergeteg program.

Lambesc

   Hogy én hogy utálok 7 óra előtt kelni, pláne vasárnap reggel (kéne már végre aludnom is, de olyan érdekesen telnek az estéim :P), de szerencsére volt mi kárpótoljon. Még sötét volt kint mikor kikászálódtam az ágyból. Öltözés, KÁVÉ, aztán futás a Gare Routierre, megtaláltam a buszt is.

   Amit rettenetesen utálok, az, még mindig az, hogy én tényleg próbálok franciául pofázni az emberekehez itt, de azok meghallják, hogy külföldi vagyok és átváltanak az ultragáz angolukra, mert örülnek, hogy megmutathatják, hogy össze tudnak rakni egy fél mondatot. Na ez történt megint a hülye buszsofőrrel.

    St-Cannat városán keresztül megérkeztem Lambescbe, természetesen Anne nem volt ott még :) Lehet, hogy valójában nem is német, mert hogy ő nem éppen  a német precizitás és pontosság mintaképe az hótziher :) . Aztán kocsival a házukig. Már a kertben kupi :D De helyes kis házikó volt, a srácoknak csúszdával a kertben. Konyhában reggeliztek éppen, csatlakoztunk.

   Lise az anyuka tök szuper, a srácok meg csodaszépek, három szőkeség, 4,7,10 évesek. A középsőnek még a szeme sem áll jól. Megreggeliztünk, aztán kocsival mentünk Péissanne-be a vásárra.

   Ááááá iszonyat jó volt. Zöldség, gyümölcs, ruha, ékszer, édesség, meleg kaja, minden. De rohadtul nem az otthoni Kőbányai vagy Békásmegyeri piac hangulat. Tök jó áron volt minden, vettem jó pár cuccot, de Anne még durvább, ő tényleg a Fashion Victim kategória. Meglát valamit és megveszi. Bevásároltunk zöldséget is, aztán náluk meg egy jó kis vasárnapi ebéd :) sültcsirke, rizs.

   A ház egyébként tök móka. A fiúk egy szobában alszanak. Egy emeletes ágy van, és a legkisebb az ágy ágyneműtartójában :) Akkorát röhögtem, amikor megláttam. A másik szoba meg a játszó szoba, aminek a falát az előző au-pair lány festette ki napocskával, almafával. De mindenhol legó meg autók. 

   Elmentünk sétálni, végre normálisan beszélgettünk. Tök fura, ugyanez volt szombaton Christinával, hogy mióta itt vagyunk, nem volt időnk normálisan egymásra. Mindig valami történés, de az otthoni dolgokra valahogy sosem maradt idő. Szóval most kicsit dumáltunk az otthoni karácsonyról, ahogy slattyogtunk Lambescben, szombaton meg Christinával, ahogy a parkokban csavarogtunk. Megnéztük az itteni egyetlen látványosságot, egy tök nagy templomot. Meg láttunk valami 18. századi mosóhelységet. És persze vidék, egyből előkerültek a sutyerák pasik, akik ilyenkor örömmel szólogatnak be az arra kószáló külföldi lányoknak.

   Az egyik téren, lásd a képen, nem tudom mi lehetett a levegőben, de méterenként feküdt egy döglött galamb. Teljesen kiborult Anne, menjünk innen, én meg csak röhögtem, mert eszembe jutott a fiús poén: lepihent, mert elfáradt :)

   Visszaballagtunk, aztán Anne hazadobott kocsival, ami még külön bearanyozta a napot. Thobias, a legkisebb velünk akart jönni, beült hátra, Anne meg berakott valami zenét, de a pici nem értette, hogy mi az. Egy pasi énekelt, mint aki be van rúgva, meg lányok vinnyogtak. Ez a hülye nő meg elkezdi magyarázni Thobias-nak, hogy ez kérlekszépen a Télapó, aki énekel, csak kicsit sokat ivott, de hallod, ezek meg a tündérei és segítenek neki folytatni a dalt. Hát én úgy röhögtem..... Úrisen. Szegény gyerekek, mennyi hülyeséget kamuzunk nekik...

   By the way. Kedves Bátyám, máig emlékszem, arra, amikor megértettem, hogy mit jelentett, amikor a nappaliból nálunk hátraküldtél a kisszobába, hogy megnézzem, ott vagy-e. Hát nem voltál...

Pictures here

Öhm... csak úgy

   A héten igazából semmi extra nem történt, suli a lányoknak, nekem nyelvsuli. Normál kerékvágás a szerdai nemzeti ünnepet kivéve. Ma Wietséék a városba mentek, én meg kivasaltam, micsoda izgalom :P

   Viszont a hét az elég eseménydúsvolt a társasági élet és a többiek szempontjából. Christinának, az olasz lánynak ugyanis a családja, ahol van, felajánlotta, hogy nagyon szívesen vennék, ha az apuka vállalatánál dolgozna, mint grafikus. Ugyanis ez Christina végzettsége, és tök véletlenül az apuka is ezt csinálja, egyedül a pici vállalatában. Viszont bővíteni szeretné, és így jött az ötlet. Úgyhogy most kedves barátosném dilemmába került, mert otthon van egy pasi, aki szerintem tök gáz, és én az ujjamat nem mozdítanám érte :D, de persze neki meg fájdogál a szíve, hogy mit tegyen. Viszont ez tényleg egy olyan lehetőség, ami kihagyhatatlan, ugynis otthon Genovában, mindössze felszolgáló volt, és igencsak benne van a korban (26), hogy tényleg valamit kezdjen magával. Szóval több mint valószínű, hogy marad itt, illetve jön vissza januárban, hozzánk :) De addig még rengeteg mindent kell intéznie :)

   Gyöngyi meg elvileg vasárnap költözik az új családhoz :) Remélem minden rendben van vele is, mert kedd óta nem beszéltünk.

   Tegnap megint volt kis összeröffenés a városban, egy tök jó vééééégre valami otthonihoz hasonló bárban. Megismertem egy spanyol lányt és egy portugál fiút és a szokásos nemzetközi dumálgatás, össze vissza cserélve az angolt/franciát meg a többiek a spanyolt :)

    Most meg elvileg megyünk délután sétafikálni Christinával, mert van nem is olyan messze egy állítólag tök szép park, amit nem láttam.

   Na legközelebb próbálok izgisebbet írni, de túl sok minden tényleg nem történik :) Jah, és számolok vissza nagyon Brüsszelig 13-at, otthonig meg 37-et kell aludni :)

Hirtelen buli

November 11. van. Nemzeti ünnep. Ma van az Emlékezés napja, az I. VH-t lezáró fegyverszünet alkalmából. Szóval mindneki itthon.

A mai nap örömére viszont tegnap Indi mondta, hogy menjünk át este, mert Joan-nak aznap volt a 18. születésnapja. Szokásos társaság, szokásos hangulat. Bírom őket nagyon és annyit ökörködtünk. 

    Joan szuperhamar lerészegedett, és kb. 10-11 körül már az ágyában volt, és aludt. Vittünk neki Karinával meg Gyöngyivel sütit :)

    Egész este olyan jó zenéket hallgattunk. Ilyan 80-as 90-es évek vegyes meg francia számok, meg mostaniak, amik a rádión mennek. A kedvenceim most: Charlie Winston - In your hands és Yodelice - Sunday with the flu. Meg hallgattunk egy csomó mexikói számot, mert jó pár embernek Mexikó volt a közös pont, az egyik srác még próbált szalszázni tanítani is, de olyan béna voltam, hogy fergeteg. De legalább jókat röhögtünk. Aztán olyan 3 felé jöttem el :)

    Ma meg délután vééééégre muffin sütés, mert kaptunk egy szakácskönyvet meg ilyen szines szilikon kis muffin cup-okat az egyik családtól vasárnap :)

16-an

     Szombat pakolással meg rendrakással telt, mert vasárnap meghívtunk 3 másik családot, ami azt jelentette, hogy 16 emberre terítettünk, főztünk. Hát nem volt egyszerű és az egész nappali, konyha és a gyerekeknek köszönhetően, a garázs  is gázai övezetté változott. Úgyhogy reggel 10-től este 7-ig el is ment a nap a vendégeskedéssel.

      Ami viszont nagyon meglepett, hogy olyan fura érzés kerített hatalmába. Olyan jó volt látni ezeket a párokat együtt, minenkinek (kivétel szerencsétlen főnök... :) ) volt kihez dőlnie. És ott rohangásztak a hozzájuk hasonló csemeték körülöttük, mert mindig volt valamit mutatni és valamit kérdezni. Szóval úgy előre ugrottam volna egy kicsit 10 évet az időben, és veletek csajok meg a szőke hercegeinkkel megnéztem volna, hogy zajlik egy ilyen ebéd :)

Peau d’âne

     Nem mondhatnám, hogy teljesen felkészült voltam a kirándulás utána az esti színházra a Théâtre du Jeu de Paume-ban.

     Apo, Olympia, Wietse és én mentünk a Szamár bőre c. gyerekeknek szóló előadásra. A vicc az volt, hogy egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Abszolút élvezhető, szórakoztató, nagyon jól megrendezett, kicsit zenés, kicsit vicces előadás volt, rettenetesen kreatív színpadtechnikával. A színház maga is nagyon szép volt.

   A sztori: A királyné meghal, és arra kéri a férjét, hogy csak akkor házasodjon újra, ha nála szebb nőt talál. Keresi a király az új királynét, de az egyetlen lány, aki alkalmas, a  saját lánya, ami eléggé véfertőzés gyanús szitu. Ettől függetlenül apuka akarja :S A lány viszont csak akkor hajlandó teljesíteni a kivánságot, ha kap egy olyan színű ruhát, mint az idő. De teljesíti az apa.

    Ekkor a lány arra kéri, hogy nyúzza le az ország aranypénzeit "tojó" szamarat. De az apa ezt is megteszi. Ekkor viszont a lány elszökik a szaár bőrében, majd később beleszeret a hercegébe és Voila! Happy End :)

Simiane-Collogue

   Anne néha nem nagyon érti meg, hogy mennyire jól elvagyok a családdal. Péntekre és hétvégére is mindenáron akart valamit szervezni, ami ráadásul vele igen nehéz, mert szétszórt, ő is és a családja is, messze lakik, autó problémák és még francia telőja sincs. Ugyanis elmaradt a sulink,

   Viszont Wietsével már jó pár hete terveztünk egy másik kirándulást aznapra. Kocsi, autópálya, Simiane-Collogue, ami egy icipici városka. Szerváltunk baguettet a pékságben, aztán hajrá. 5 óra volt összesen az egész túra, és persze kismilliórszor eltévedtünk és nem találtuk meg az eredeti uticélt, ami az egyik hegy teteje volt, ahonnan rálátni egész Marseillre. De a táj ismét gyönyörű volt, jó volt az idő és nem árott a mozgás sem. Meg megint annyi hülyeséget hordtunk össze. Szóval csak a szokásos.

Álom

    Hogy álltok a Daniel Steel és Nora Roberts féle romantikus regényekhez? Jó olvasni, könnyen csúszik, de már az ember könyökén jön ki a nyáladzás és a sok hihetetlen sztori, nem? De azért mi lányok, elmerengünk egy-egy oldal után, hogy hol is az a szöszke herceg, aki a mi életünkben valóra váltja a csodákat?

    Az az igazság, hogy ami most történik velem, az pont ilyen. Nem hiszem el, folyamatosan vigyorgok már egy órája és csak rázom a fejem, hogy ilyen nem létezik. És ha ez az egész happy end-el végződik, akkor esküszöm könyvet fogok írni belőle!

    Pár hete belebotlottam Csé-be a világhálón (hol máshol), véletlenek sokasága folytán, és azóta kicsit rózsaszín a világ. De december még messze van, mire újra a magyar aszfaltot taposom és a Szimpla Kert padjait koptatom, és egy modern hercegnek mindenre van ötlete... Így most életem talán legromantikusabb randijára készülök. Brüsszelben november 27-én 17.20 perckor a Charleroi reptéren. Egy első randi... ami egyből négy napig tart!

    Úgyhogy, én még mindig hiszek a csodákban!

Halloween és magyar parti

   Október 31-e, szombat is véééégre megérkezett, tiszta izgatott volt az egész bagázs! Jó volt őket nézni. Reggel tökfaragással kezdtük a napot, Apo már előtte felöltözött, és rohangászott a fekete ruhájában meg a narancsszínű varázslósapijában. Édes volt. 

   Tök menő lett a cucc, egyből mécses bele, aztán mehet a buli. Most már szerencsétlen tök a konyhában aszalódik :S

   Ebédnél díszítésként az asztalon voltak a sólisztgyurmás kreálmányaink, utána meg nonstop készülődés. Sminkeltünk, feketére festettük a körmüket, meg folyamatos ijesztgetés és hasonlók. 3, fél 4 felé jött Apo és Olympia egy-egy barátnője, ők is beöltözve. Annyira viccesek voltak. Rohangásztak a kertben meg ilyesmi. Aztán ahogy sötétedett, egyre jobb lett. Én készülődtem az esti bulira, meg csináltam nekik kaját. Addig ők meg átmentek Wietsével a szomszédokhoz Trick or Treat-ért :) Aztán kajáltak sötétben, gyertyafénnyel.

   Anne-nal megint ment a kavarás, hihetetlenül szétszórt a csaj, meg ugye, hogy Lambescben lakik... Szóval végül egyedül mentem a vizilabda meccsre, megtaláltam normálisan. Aztán gyorsan leültem, és 3 perc után már tudtam, hogy hogy kinek kell szurkolni. Egész jó volt, nyertünk is, de hogy hogy bírják ezek az úszkálást? Én meghalnék, és úgy nyúzták egymást, hogy az is valami hihetetlen. De asszem még megyünk majd. Kb félidőnél betoppant Anne-is.

   Meccs után Zolival integettünk egyet, aztán az uszoda előtt meg is találtam a többi magyart. Jó érzés volt hallani őket nagyon. Tomi, Zoli és Gergő itt vizilabdáznak az Aix-i csapatban. Ott volt még Danca, aki fogta magát, és kijött világot látni, meg szerencsét próbálni, de munkát még nem talált. És Kristóf, aki egy évig van kint, itt, Erasmuson. Illetve Boróka, Zoli elvileg ex-barátnője, bár még mindig itt van, de haza kéne mennie. Bonyolult. Átmentünk meccs után Gergőékhez a fiúkkal, iszogatás, előkerült a jó magyar házipálesz is... Elég jó kedve volt mindenkinek.

   Aztán fogtuk magunkat és átmentünk az általam eredetileg tervezett házibuliba, ahol elég sok ember volt, de nagyon lagymatag volt a hangulat, mindenki csak ült és beszélgetett és a két társaság nagyon nem passzolt össze. Közben Gyöngyit is felszedtem a Városháza előtt. Utána egy másik bárba mentünk, ahol még két vízilabdás sráccal volt tali és végül egy IPN nevezetű hip-hop-os meg RNB-s klubban kötöttünk ki, ahol hajnali 5ig ott voltunk.

   A vasárnap elég... hmmm... kótyagosan telt és sikerült csodálatosan leégetnem az első pörköltömet, mert közben anyuval skypoltam és nem gondoltam, hogy ennyire hamar lefő a leve annak az izének. Azóta persze kapom az oltásokat rendesen, de csak röhögök rajta :D Hétfőre már jól voltam megint. Most meg már megint mindjárt hétvége, csepereg az eső, de tegnap még pulcsiban olvastam a kertben meg a kedvenc parkomban, míg Apo színjátszókörözött. Kőrözött. De rég ettem.... Bocsi.... Megzakkantam :D

Mire jövök haza a nyelvsuliból?

 Ez a két tündér, értsd Olympia és főleg Apo, összeszedik a kertben a leveleket. Lehidalok!!!

Roussillon

   Hát elnézést itt a késlekedés miatt, szaladnak a napok. Vera számol vissza msn-en, mert egy napon érkezünk haza, és ez azt jelenti, hogy már csak összesn 48-at kell aludni és otthon vagyok. 

   Péntek Wietse tanított az egyetemen, én itthon voltam a csajokkal, bedzsaltunk a városba, vettünk sminket a szombati partihoz meg vettünk tököt, gyors kaja, aztán átöltözés és mentünk kirándulni. A kocsiban tudtam meg, hogy hova is megyünk. Még annó október elekén volt egy kirándulás a sulival, ahova akartam menni, de Wietse Hollandiában volt, így lecsúsztam és mint kiderült pont oda mentünk. 

   Van tőlünk északra, egy órányi autóútra egy Luberon nevű hegység, aminek a nagy része természetvédelmi övezet, és nagyon helyes kisvárosok vannak a hegy oldalába építve. Pár ezer fő, és a szokásos csittifitti kövezett utak, meg miegymás.

   A leghíresebb városba mentünk, Roussillon-ba. Itt van egy kiépített erdei sétaút, pár €-s belépővel. A különlegessége, hogy a föld itt rettenetesen vasas, így ez a porszerű talaj csupa piros és narancsárga. Itt sétáltunk egy órácskát. Apo végig ordibálta az egész utat, szerintem a halálba kívántak minket a sétafikálók. De én rettetnetesen jókat röhögtem. Annyira jófejek voltak, Estérelle is tök jókedvű volt végig, mert azt sem hittük, hogy velünk akar jönni.

   Aztán még a városban császkáltunk. Eszméletlen volt. Minden házat hasonló árnyalatúra vakoltak, az a pirosas, mediterrán árnyalat, amit úgy szeretek, és ehhez még hozzáadódott, hogy ment le a nap. Színkavalkád volt, igazán. A város egyik pontján meg olyan szép panoráma volt, megint csináltam videót, de nem fogom tudni feltölteni. 

   De valami hihetetlenül romantikus volt. Gyönyörű táj, naplemente, minden gusztustalanul tökéletes, úgyhogy megfogtam volna valaki kezét.... Hajh... Na nem Wietséét :D

   Hazafelé meg egy fergetegeset röhgötünk. Ismét kiderült a női és férfi logika közötti különbség. Sétálunk vissza az autóhoz. Wietse egyszer csak megáll... dob egy sárgát, mi meg megyünk tovább a lányokkal és mit taálunk 50 méterre, amit a bokor eltakart picit? Hát természetesen, hogy wc-t :) No comment... :D