Lent délen, meseszép éjen, édes édent remélsz :)

A hét második fele már az előző félévben megszokott rutin szerint folyt, éljen a nyelvsuli. A dolog annyira nem indult jól, mert igaz, hogy nagyon örültem, hogy beraktak a legerősebb csoportba, de nem biztos hogy hasznomra vált volna. Tele volt a csoport német lányokkal, akik előző évben is együtt voltak, és a középfokú szint a minimum. Én viszont csak azokat a nyelvtanokat tudom, amit az előző félévben együtt tanultunk. Úgyhogy csatlakoztam Karinához inkább, és úgy álltunk a dologhoz, hogy inkább többet ismételjünk, de váljanak biztossá az apró nyelvtani dolgok is. A vicc az, hogy végül hozzánk igazítják a csoport szintjét, amit a többiek egyenlőre nem tudom hogy viselnek, mert van aki szinte megszólalni sem tud :S Szóval fel kell kötni a gatyát. A csoport

egyébként ismét nagyon színes, úgyhogy jó választásnak tartom.

Péntek este Karinával mentünk át Indyhez. A drága csillag beközölte velem skypon, hogy össz vissz két hetet tölt még közös kis hazánkban, aztán megy egy esküvőre Indiába, amir

ől még tudtam is, de utána közel nem biztos, hogy visszajön, csak max összepakolni és voilá, irány Horvátország. :( Merthogy abbahagyta a munkát. Rohadtul fog hiányozni :( Mindenesetre az este nagyon jól telt, végre Enrique is csatlakozott, meg az itteni Öcsikém, Johan, aztán nagyon sokat ökörködtünk és még elmentünk a Woohoo-ba.

Kezdődik sajnos ez a ki elmegy, ki idejön típusú cserélődés. Ami annyira azért nem jó érzés. Ellenben a rövid ismeretség ellenére azon gondolkodtam, hogy Karinára, Indyre és

Christinára bármikor számíthatok majd!

Mára a program kirándulás volt, amire már pszichológiailag kedd óta készítettük a gyerkőcöket. Iszonyat jó idő volt,

pulcsiban voltunk végig (úristen most néztem, hogy november 9-én még szintén pulcsiban kirándultunk Wietsével). Olyan szép itt minden. Az úticél

Emile Zola apukája által tervezett gát volt. Persze eltévedtünk és nem másztuk végig a kijelölt utat, de jó volt ez a pár órás séta, és most este mindenki olyan szinten hulla fáradt, pláne én a 6 órás alvás után :S

Szóval el is teszem magam :) Befőttnek :)

A többi kép meg annak, akit ÉRDEKEL.

Csirkés Zöldségleves

Élemben először főztem ilyen levest és jelentem 10-ből mondjuk 8 ponttal értékelném, kicsit több tésztát tettem bele, de nem vész!

Yeeeessssss! UHUHUHUHUHUHUHUHU

Természetesen turláltak... Már furcsának találnám, ha megnennék a főtt kaját. Komolyan. Éljen a mélyhűtött kaja feltalálója!

500 Days of Summer

Én még mindig hiszek a szerelemben, úgyhogy nekem tetszett, tessék megnézni :) Érdemes!

Gondolkodom - tehát... nem tom mit fogok csinálni

Az a helyzet, hogy a külföldi élettel az a probléma, ha nem örökre ragad valahol az ember, előre kell tervezned az egész életedet legalább 4-5 hónappal, fél évvel előre.

Ezzel nincs is probléma. Már ha az embernek van terve. Anyukám azt mondta hétvégén, hogy ne parázzak, mert eddig mindig minden tervem sikerül. Ez így is van, és büszke is vagyok erre, csakhogy most rohadtul nincs tervem.

Annyi a lehetőség, és annyi mindent el tudok képzelni, hogy az már tulajdonképpen zavaró.

A dolog ott kezdődik, hogy bele fog szakadni a szívem, amikor itt kell hagynom ezeket a kis libuskákat :) Így felmerült bennem, hogy milyen lenne még egy évet maradni. Ennek viszont tényleg csak akkor van értelme, ha valami értelmes elfoglaltságot találok, mert két évig vagy akár mésfél évig is csak nyelvet tanulni kicsit unalmas... :S Eszembe ötlött, hogy akkor tanulni kéne és régóta a fejemben van a virágkötészet. Itt viszon nem az otthoni rendszerrel mennek a dolgok, hanem 2 éves a képzés (na az nagyon sok), 1 hét suli, aztán két hét meló váltakozik. Ez sajna nem összeegyeztethető a csajok időbeosztásával. Ugyanez a probléma azzal, ha gyakornoki munkát keresek az au pairkedés mellett.

Tehát nem megoldható az, hogy itt maradjak. Aminek sem én, sem Wietse nem nagyon örülünk, és fancsali pofával keressük az alternatívákat.

Így hát marad mindenképpen a meló, amivel semmi baj, mert nappali tagozaton rohadtul semmi kedvem tanulni. Így hát vagy itt, vagy otthon. Szóval a terv, hogy már májusban/júniusban elkezdek innen állást keresni, aztán vagy itt, vagy otthon. Alakul majd.

És hála kedves Z. Balázsnak, aki beleültette a fülembe a bogarat, szóval elhatároztam magam a Mesterre is, mert tudom, hogy előbb utóbb muszáj lesz. Így hát majd a következő jelentkezésnél majd jól megpróbálkozom, ha otthon vagyok, addig meg lenyomom a nyelvvizsgákat a pontgyűjtés és papírgyűjtés fokozásaképp. :) Itt sajnos mesterre a francia miatt nem tudok jelentkezni, mert márciusig nem lenne meg a középfok, vagy nehezen, és tényleg nincs kedvem nappalin tanulni. (Meg a másik, hogy csak este 8-9 után lenne időm tanulni a hangzavar mellett)

Szóval ezek a tervek. Semmi konkrét. Legalább van időhatár, amihez tartanom kell magam. De azt hiszem a 21 évemmel még mindig nem késtem le semmiről. Christina, Karina 26 évesek és csak most kezdik majd az életüket ők is.

Almáspite bénáknak :) / Kezdőknek

Végy egy előre elkészített, dobozban vásárolható édes pite tésztát (mint a levelestészta, szépen feltekerve, előre kinyújtva).

Darabolj össze 4-5 almát, melegíts vajat, és az almadarabokat dobd bele, melegítsd fel, kavargasd, hogy kicsit megszottyadjon. Majd jöhet rá egy kis cukor és fahéj.

A csodakotyvalékot beleöntjük a tésztával (alatta marad a hozzá adott papír) kibélelt, villával megszurkált, almaszósszal picit meglocsolt, kerek pite formába. Még egy kis vaniliás cukorral és cukorral megszórjuk, be a sütőbe és cirka 30 perc alatt istenien finomra sütjük :)

Jó étvágy!

Ez meg az

Rég nem írtam, pedig zajlik az élet itt. Lehet pont azért.

Csütörtök átjött Karina, csináltam neki ebédet, aztán bevetettük magunkat a városba, ott meg Gyöngyivel találkoztunk, de nem maradt sokat. Karinával most nagyon jóban lettünk, az előző indis bulin beszélgettünk elég sokat, ami nem is tudom, talán múlt hét szerdán volt. Vagy kedden. Lényeg, hogy egy rakat ember volt ott, mindenkinek jöttek az ismerősei. Közben eredetileg Steph búcsúbulija lett volna, mert ment Mika után Mexikóba. Szóval Karinával átdumáltuk az egész napot.

Péntek meg végre sikerült Christinával beszélni egy röpke másfél órát telefonon. Ingyen hívhat egy csomó országot. 28-án jön vissza, akkor kezdi a melót, nem messze tőlünk fog lakni egy nőcitől bérel egy szobát. Előtte meg 26-án "randizik" a főnökkel Milánóban, tárgyalni mennek. Azért nem semmi, hogy mekkorát tud változni az ember élete. Decemberben még au pair, aztán ajánlat apukától és már munkaerő a családi vállalkozásban.

Pénteken este végre elmentünk bulizni. Elég nehezen sikerült az indulás, röpke 40 percet késett Anne és most tényleg elkezdtem leordítani a fejét, mert kikészítő hogy állandóan késik. Nah, szóval aztán iszogatás és lementünk a Le Scat-ba. Roooohadt jó volt, hajnali 3-ig voltunk ott, tök jó zene volt és normális emberek, éljen.

Hétvége meg csöndben, nyugiban telt, kézműveskedtünk Olympiával, meg szöttyögés.

Ma meg már indult is a nyelvsuli, tájékoztató volt, meg szintfelmérő. Szépen meg lettem dicsérve, hogy mennyire sokat fejlődtem, szóval remélem beraknak valami jó csoportba, holnap indul is a meló. Azért hiányozni fog ez az idő a napomból, ráadásul még a házik is, szóval lesz dolgom, nincs lazsálás. :)

És ma volt mégegy meglepetés. Azon a héten, amikor visszajöttem, találkoztam Balázzsal. Ő az a srác, akivel a Marseille-i reptéren találkoztam és végigdumáltuk az egész utat meg a 4 órás késést. Gyógytornászként dolgozik AIX-ben, igen, ez ám a véletlen. És most ment Thaiföldre két hétre, aztán meg megy haza még egy hónapra. A lényeg, hogy van két magyar lány is a kórházban és ma megkeresett az egyikük, hogy Balázs adta meg az elérhetőségeim és hogy addig is vegyük fel a kapcsolatot, amíg ő nincs itt. Szóval velük holnap este tali :)

Mit esznek ezek?

Most valahogy teljesen ráálltam erre a konyhában tevékenykedésre. De nem tudom felfogni ezeknek a drágáknak az agyműködését a kajákkal kapcsoltaban.

Ma délután felébredt bennem a váááágy, hogy süssek életemben először sajtospogácsát. Apo-t, aki ma egész délután kötelező játékra volt ítélve, mert ilyenkor, mikor nincs szerdán sulija és egész nap szabad, csak bámulja a tévét. Szóval képtelenség volt bevonni. (Ma 13-tól 18-ig házit írtunk, rajzolt, Nintendózott, bicikliztünk, labdázott, szenvedett, evett, olvasott - fél óránál képtelenség több ideig csinálni vele bármit is) Olympia aktívkodott velem, na ő, annyira jó gyerek. Csinált betűket meg formákat a tésztából.

Egész jól sikerült, az alja kicsit száraz, de sebaj. Nekem ízlik. De édes kicsi Apo megint

nyafizott. Őt csak édességgel lehet elkápráztatni. Ennyi.

És akkor itt is bukik az elmélet, merthogy a Túrórudit sem eszik meg. Több marad nekem :P Éljen a fogyókúra :DDD

És a móka kedvéért, mutatok nektek havas bambuszt meg pálmafát. Már el is olvadt a kétnapos kis hószösszenet.

Piros betűs nap!

Gyerekek, olyan curry-s csirkét rittyentettem, hogy MINDNKI, ismétlem, MINDENKI megette egy szó nélkül és Apo halkan megjegyezte, hogy "Dora, tu peux faire ça plus souvent!" azaz, csinálhatnád gyakrabban :)

Köszönöm köszönöm köszönöm!!!! Szép lezárása az első 2010-es itteni hetemnek.

Fááááázoooooom

Kedden remélem tényleg jönnek már ezek a hülye fűtéssszerelők. Szanaszéjjel fagyunk a házban, nonstop 17 fok. Éljen :(

nyugalom

Éjfél van mindjárt. Kinézek az ablakomon, látni a platánfa legfelső csupasz ágait, és a fehér eget. Hófelhők. Kucorgom a hideg szobában, a két paplan alatt, fülemben az Időutazó feleségének dala, és az utolsó percek peregnek a feliratból.

A kedvenc könyvem, a film sajnos nem lesz az. De ezután a hét után, amikor még vissza kell szokni a reggel 7-es keléshez, a más nyelven való gondolkodáshoz, hogy épphogy visszajöttünk, máris búcsúzni kellett Michaeltől, egy tökéletes nyugodt péntek estéhez tökéletes volt.

Jó itt :) Már csak valakinek a szuszogása hiányzik mellőlem ebben a pillanatban :) Na jó, meg egy bögre forró tea.

na akkor

Azért kiváncsi lennék, hogy ki hogy viseli az ilyen hazajövünk visszamegyünk, hol vagyok otthon, itt is cucc, ott is cucc érzést. Elég skizofrén dolog.

2-án este azért éreztem a vesztemet, nem volt jó érzés nekikezdeni a pakolásnak. Egyáltalán. Még akivel tudtam beszéltem telefonon.

Hülye dolog ez a két hét. Semmire sem elég, és csomó mindnekivel nem sikerült találkoznom, amire előre számítottam, úgyhogy legalább nem ért meglepetés. Betett a betegeskedés és a láz is, azzal is elúszott 3 napom. Legalább otthon is voltam.

Hazudnék, ha azt mondanám, tökéletes volt. Ilyenkor valahogy biztos magasabbak az ember elvárásai a helyzettel kapcsolatban, és lehet emiatt csalódtam kicsit. Mert ilyenkor tényleg ezek a közös dolgok maradnak meg, amire gondolni lehet egy ideig, és nagy durranásra várunk, aztán csak marad a megszokott.

Az út halálos volt. Már ferihegyen késtünk egy órát, ami nem jött rosszul, mert Beauvais (Párizstól 1 órára) tényleg az isten háta mögött van. egy icicpici reptér, rengeteg olyan uticéllal, amit viszont kihasználnak az emberek. Estére olyan tömegnyomor lett, hogy az egész reptéren keresztül állt a sor az ellenőrzéshez. De legalább cselesen megúsztam a pluszkilók kifizetését mindkét alkalommal. Viszont utána már tényleg embertelen lett a dolog, várakozás, késés, nem lehet leülni, olaszok vartyognak és türelmetlenkednek mindenhol. :S Gáz volt. Aztán végre beszállás. Ami bearanyozta mégis az estét, az Párizs volt.

Valami hihetetlen mekkora ez a város. Gyönyörű. És mit látok egyszer csak félálomban??? A kivilágított Eiffeil tornyot :) Erre az álomképre aludtam is egyet. Marseilleben pedig Wietse ölelgetett meg. Jó volt viszontlátni, gyors helyzetjelentés a kocsiban hazafelé.

Csajok aludtak, Wii (kaptak egyet mert egy rakat pénzt hozzájukvágtak a nagyszülők) a nappaliban. Körbementem megpuszilgatni őket. Cukin aludtak, de Estérelle szobájába lépve mi csapja meg az orrom? Tömény cigiszag. Kérdem is Wietsét, hogy mi a szar ez. Mondta, hogy neki is ma tűnt fel a dolog, szóval este lesz valami balhé szerűség.

Reggel kevés az idő, de szokottan indul a nap. Hétfő megint :) Azóta szobatakarítás, Apo csataterének visszarendezgetése, mosás, teresgetés :)

Welcome back. És az a fura, hogy ez most természetes, meg az is ahogy szól a Petőfi és a Budapestes Balkánfanatikos szám.

2010 első bejegyzése

Hajnali fél 2 és ismét az itteni pizsi és itteni ágy. Egyben visszaérkeztem, nem volt egyszerű menet, de erről majd később.