Este

(Előtte egy gondolat a délutánról: Hanna egy csoporttársam a projectek-ről társalogva közölte, hogy fél év múlva világ körüli túrára indul, Dél-Amerika, Ausztrália, New Zeland, Japán, Ázsia, ilyesmi... szerintetek? Én is akarooooook. Remélem én is tudok valami ilyesmit összehozni amikor pár hónapra otthagyok csapot papot azt szevasz és jövök világ :), Ti megmernétek?)

Este kedvem támadt megint filmet nézni, úgyhogy kiültünk a kertbe Olympiával és elkezdtük nézni a Stardust-ot. Hatalmas ez a film, tök elfelejtettem, hogy láttam már. De azért töltöttem le, mert elolvastam Neil Gaimen egy másik könyvét, ő írta a Stardust-ot is. És valami fantssztikus volt. Nah hát ez a film is olyan. Könyvben talán még jobb, tele von jobbnál jobb fanyar humorral :)

Közben Apo is csatlakozott, bebújt az ölembe, meg találtam nekik sünit a kertben :) Kicsit arrébbpakolásztam szegényt, de nem akart előbújni :)

The Chameleon

Mozi ünnep lévén, gondoltam kihasználom a szitut. Annyira szeretek moziba menni, de itt senki nem kapható ilyenre. Így végül már elhatároztam, hogy egyedül is, végignéztem a kínálatot és végül nem választottam rosszul. Egy elég durván feszültségkeltő film The Chameleon címmel. És ki volt hozzá a társam? Utolsó pillanatban megkérdeztem Estérelle-t, hogy van-e kedve velem jönni :) És volt.

A film nagyon jó volt, aztán pedig meghívtam sörözni egyet a főtérre :) Igen, tudom elrontom a gyereket. De rontja ő magát máshogy. És akkor itt a mi kedves szüleink meg is nyugodhatnak. A drágám most lesz 14 éves és múlthét hétfőn elszívta az első füves cigijét... :D Olllé, ennyit a fiatalságról!

Le Cigales :)

Provence második jelképe a levendula után a kabóca. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy hol vannak? Amikor idejöttem, nem voltak, télen nyilván nincsnek. De most, kérem, hölgyeim és uraim, zajonganak ezerrel :) Like :)

Szaladnak a napok :) És nem is akárhogy

Pénteki nap a szokásosan telt, mondhatni. Bár Olympiának meg Estérelle-nek a suli már vége volt.

Péntek este végülis csak itthon punnyadtam, aztán szombaton jött a hajrá.

11-re vittem Apo-t, aznap volt a színházi előadásuk az MJC-ben. Óz a nagy varázsló volt, kissé átdolgozott verzióban, nagyon kis helyesek voltak, bár leginkább az anyukák élvezték ezt az egészet. Apukák nem nagyon tudtak mit kezdeni a dologgal. No nem baj, én jókat röhögtem :) Olyan kis bénácskák voltak :DDD Mármint az a gyerekes bénáskodás.

Délután indult a nagyobb meló. 20-25 emberke jött Estérelle szülinapját ünnepelni. Egész délután tortát sütöttünk meg a fagyasztott pizzákat raktam be egymás után a sütőbe. Háááát, erre nem vagyok büszke, nem sikerült jól, mert nem volt annyi tepsink, variálni kellett a hellyel és vagy nem sült meg rendesen a torta, pedig kívül már szép volt, vagy elégett vagy mindig volt valamit. No mindegy.

Clémance barátnője volt itt délután is. Nagyon jól eldumáltunk, de azért rádöbbentett egy két dologra, amit eddig is gyanítottam. Tök normális, hogy ők 13 évesen, isznak, szexelnek, füveznek és napi egy doboz cigit szívnak... Hmmm.. Mi legalább 3 évvel később kezdtük :D

Aztán jöttek a népej, a fiúcskák úgy néztek ki mint a 12 évesek, a lányok meg mint a 17-18 évesek. Durva volt. Smink mindenkin, semmi különbség a divatozást illetően. Csak még nem tudnak mit kezdeni a testükkel. Olyan kis esetlenek voltak.

Aztán kezdődött a rohangászás, ki be szaladgáltak az utca meg a ház között, Wietse tiszta idegbaj volt, 10 percenként kijött a házból, ami zavarta a srácokat, plusz gáz volt úgy alapban az egész. Vártam, hogy lesz-e balhé. De minden baja volt, túl hangos a zene, túl nagy zajt csinálnak. Mégis, kérdem én, mit is várt ettől?

Nah aztán kezdtem gyanakodni, végülis igazam volt, valaki csempészett valami piát, és azt kint itták. Én a kertben koktéloztam, aztán abba iszogattak vele, de szerencsére nem lett gáz. Ellenben az egyik lány valahonnan szerzett egy sört, és attól már teljesen bekészült. Hát féltem, hogy baj lesz, de megúsztuk.

Én akkor indultam, Lewis és Damian már ott voltak, még a kertben vártuk meg Anne-t. És úgy metnünk Johan-ékhoz. Viszonylag sokan voltak, de megint csak a szokásos bandával, Cristinával és Gyommal dumáltam. Aztán Lewisszal és Damiannal sétáltunk haza. Érdekes volt :D több mint egy óra volt hazamászni, de jókat röhögtünk :) Leszedtünk egy pár táblát, meg hasonlók :D

A vasárnap viszont egyszerűen fantasztikus volt.

Gyom, Cristina, Gyom haverja, Julien elmentünk La Couronne nevezetű strandra, legalábbis asszem így hívták :D

Végre egy olyan strand, ahol nem volt tömeg, igaz nagy kavicsos volt, de valami olyan csudaszéééééép. Ilyen tök eldugott kis helyek voltak a szikák között. Egy ilyenbe telepedtünk le, aztán irány a tenger. Most fürödtem idén először normálisan, mert eddig végig hideg volt. Ill nem strand idő.

A víz valami szuper volt, SÓÓÓÓS :D Igen, milyen is :) De tényleg, ott áztattuk magunkat, eszméletlen érzés volt, és olyan színek meg tájak vettek körül. Aztán rámjött valahogy az egyedüllét, illetve nem volt kedvem beszélni, és elkezdtem úszni egy hatalmas szikla felé. Kimászni már neccesebb volt, de megérte a szenvedést.

A víz által kialakított mélyedésekben kivált a só. Egy pár onnan pecázott.

Hihetetlen érzés volt. Álltam a szikla tetején, szikrázó napsütés, körülöttem a kék ég, és a nyílt víz, tenger mindenhol. Aztán leültem és csak bámultam magamelé, lógatva a lábam a szikláról. Leírhatatlanul boldog voltam, szinte lebegtem. Aztán akármennyire is nem volt kedvem visszamenni, visszaúsztam a többiekhez, akik már a parton voltak. Gyom meg hozzám hasonlóan egy másik szikla tetjén ücsörgött egyedül... Jó néha így elvonulni a világ elől. És ezek a helyek, úgy ki tudnak kapcsolni :) Valami csoda. :)

Végül Julien miatt átmentünk egy másik partra, ahol tömegnyomor volt, bár igaz, homokos volt a strand. Addigra már mindenki vörösre égett :)

Szuper volt az egész nap, annyit nevettünk, te jó ééééég :) És még mindig imádom a vizet és a tengert :)

2 hét

Hmmm hmmm.... még két hét... És ilyenkor már nagyban az utolsó cuccokat pakolom... Elég hihetetlen :S

Tegnap egész nap a leánykáimmal voltam, karkötőt csináltunk a kertben, napoztunk, sétálgattunk, miegymás. Mondtam, Olympiának, hogy már csak két hét... Mire az utca kellős közepén megtorpant, rámmeredt azzal a csodaszép zöld szemével és olyan erősen ölelt meg másodpercekig, egy szót sem szólva.

Egész nap ilyen kis bújós volt, már jó pár hónapja ilyen, de ma különösen.

Volt egy pillanat, amikor majdnem elbőgtem magam, feküdtünk a kertben, youtubon néztünk videókat, ő meg ott szerencsétlenkedett, keresztben hosszában feküdt, mellettem, rajtam, nem tudta, hogy helyezkedjen, aztán megtalálta a helyét, befészkelte megát a karomhoz, a vállamra rakva a fejét és csak nézett rám.... :( Uh, most kezdek el sírni, ahogy írom ezt... :(

Szeretem őt....

Fete de la Musique

Hétfő este akkora banzáj volt, hogy hellóóóóóó.

Jack Lang (asszem így írják), mint kultrúrminiszter a 80-as években kitalálta, hogy a leghosszabb napon, június 21-én vezessük be a Zene Ünnepét. Fergeteges ötlet.

Az elején úgy indult, hogy mindenki az este beálltával, nem kell hogy profi legyen, csak szeresse a zenét és fogjon egy fazekat, menjen ki az utcára és bulizzon egyet.

Mostanra már ez eléggé kommerszalializálódott, így a természetesen a rádiók feliratai feszítenek a koncerthelyszíneken.

Először Olympiával és Apoval meg Cristinával barangoltunk a Cours Mirabeau-n, aztán csajokat hazavitte apukájuk, mi meg mentünk a városba. Mászkáltunk össze-vissza, csupa jó zene volt, de persze amire én buliztam volna, arra a többiek nem. Gyom is csatlakozott és végül megtaláltuk Annáékat és söröztünk egyet, majd irány a sok kis utca. Csomó elektro zene volt, drum and bass és amit akartok. Tiszta fesztivál hangulat volt az egész vársoban. Hömpölygő tömeg, de durván, lökdösték egymást az emberek, de annyira jó hangulat volt. Főtéren ilyen reggis zene ment, ott táncoltunk egy darabig, akkor a másnap dolgozni vágyók (Cristináék) leléptek. Én maradtam Annáékkal. Mentünk tovább, tomboltam egy nagyot d&b-re, szuper volt, annyira élveztem, aztán jött Balázs is és vissza megint a főtérre. Végül ők 1-kor leléptek, én viszont nem akartam, így maradt az új bevállalós hozzáállásom és ott maradtam és egyedül buliztam egészen a végéig, 2-ig tartott a buli. Iszonyatosan jó volt. Persze betalált pár srác, hogy neee mááááár, egyedül bulizol? Hát jah. Szóval végül még söröztünk egyet hajnali 3-ig, aztán 4-felé keveredtem haza.

Hát fantasztikus volt! Be kell ezt vezetni otthon. Bár sajnos Bp-n nem lehet ennyire koncentráltan létrehozni szerintem egy ilyen programot, mert szétoszlik az embersereg és elveszik a fesztivál hangulat. De valami fergetegesen éreztem magam :)

:)

lavende

Szombat esti light-os iszogatás után kitaláltuk, hogy másnap moccanunk. Gyom vezetett, és így Cristinával hármasban indultunk levendula mező keresőbe.

Luberonba mentünk, megnéztük Rousillon-t, ahol tavaly voltam Wietse-ékkel, az nagyon tetszett a többieknek, majd meglátogattuk az Abbaye de Sénanque-ot, ami az összes provence-i képeslapon rajta van. Ellenben mivel a nyár elfelejtett megérkezni, így a levendulácskák épp hogy picit voltak csak lilák :( Én így is örltem, nagyon tetszett a táj, és még mindig imádok kocsikázni. :)

Majd rakok fel képeket. szépséges volt.

Fete du Panier

Háááát gyerekem, olyan estém vol, hogy beszaráááááááááás!

Még szerdán láttam Apo művházában a brossurát, hogy Marseille-ben buli van júni 18-19-én. Aztán indult a hétvégi szervezkedés. Gyom, Cristina mindneki aktívkodott. Ami megint kiakasztó, hogy ugye itt a tavasz ilyenkor kezd megint mocorogni mindenki, amikor lassan megyünk el. Noh, lényeg a lényeg, hogy én Marseille-re szavaztam, mint ahogy szerencsére Johan és Anne-is. Megszereztük a kocsikulcsot Anne családjától, aztán irány Marseille. A kellemetlenebb része, hogy kőkeményen egy órán át kerestünk parkolóhelyet, ami nagyon duuuuuurva... Aztán végre sikerült és bevetettük magunkat a buliba. A városban egyébként duplán állt a bál, nem csak a fesztivál miatt, de hogy Algéria játszott a VB-n. Ugye velük tele van a város, szóval füstbombák meg zászlók meg ordibáló pasik mindenhol :)

A fesztivál maga a régi kikötőben volt, ahol ilyen tök király sikátoros meg kis utcák vannak, és 4-5 kisebb tér van egymás mellett. Mindegyik téren volt valami megmozdulás és mindenhol más zene.

Először egy kisebb téren leültünk, ismerősökhöz, aztán indult a banzáj.

A legnagyobb téren egy fekete DJ nyomta az elektro-t. Tiszta jó volt a hangulat. Mondjuk kb Anne-nal mi voltunk a feketebárányok. Két szőke magas csaj bevonul a csak feketékkel és arabokkal tömött térre.... Ennyi... :D Átlagéletkor a 17 volt kb, de mindneki partizott ezerrel. Szuper volt nagyon. Ott álltam, tombolt a ritmus, és azon kattogott az agyam, hogy ilyenben soha nem lesz kb részem. Egy tök vadidegen ország, utcai fesztivál, mindenhol színesbőrűek. Annyira jól éreztem már magam akkor is. És ha belegondolok, hogy nem sokon múlott, hogy parkolóhely híján visszaforduljunk...

No, mentünk tovább. Kis tér, és két fekete raszta srác nyomja nagyban a reggit. Tök móka volt ez is, már csak a feűszagtól mi is beszívtunk kb :D Volt egy csapat punk is, nah azok viszont gázak voltak.

Jó volt ezen a téren lenni, végre az ismerős öltözködés, ahonnan most spec megint kilógtam a nyárias kis ruhácskámmal meg csittifitti szandál, de je m'en fiche :) Jó volt végre a fiatalos közeg a nem nyakig kinyalt trés á la mode emberek. Tornacipő, sálak, farmer. Nagyon ott volt.

Az utcán egyébként kb mindneki kipakolta a holmiait, pia kaja mindenütt, tiszta fesztivál hangulat.

Fél egykor kezdődött egy másik téren valami koncert így elindultunk az irányába. DEEEEEEEEEE.....

És innen jön a fantasztikum.

Mászunk fel egy utcán, és egyszer csak TÖMEG. És JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ zene. Annyi volt az egész, hogy az egyik utcában kinyitottak egy hatalmas fa ajtót, kiraktak egy asztalt, árulták a piát, és az emeletről egy ablakból nyomta a DJ a szuperjó zenét. Kb mintha otthonra találtam volna, az a jó kis undergoundos, igényes, táncolható zene, mintha csak az A38-on lettünk volna. Fergeteges volt!!!!!! Mindenki táncol, iszogatott (harmadáson Aix-hez képest), a szembelévő ház falára kivetítették a videójátékot, amin egy srác játszott.

Hihetetlen volt. Annyira jól éreztem magam. Nyilván iszogattunk is, de bakker végre a tánc, a zene és a társaság olyan egyvelege volt, hogy nem is kellett más.

Aztán odajött pár kedves fiatalember (wááá, csajok, olyan pasi válogatás volt, hogy öööööö... minden második pasit szerintem ti is szépen kézenfogtátok volna :P), aztán azzal a társasággal voltunk. Táncoltam egy tengerésszel vagy matróz vagy akármi :) Lényeg, hogy hajón dolgozik. Jól szét is szedtem a bokám, ugyanis az utca kb 100%-os lejtő volt. Aztán egyszercsak leállították a zenét 2kor. És a vicc az volt, hogy olyan jó volt a hangulat meg a dumálás, hogy egy ideig fel sem tűnt. Jah, ami még vicces volt, hogy így 5 óra után már ingen csak hiányzott a toilett :D De persze a helynek olyanja nem volt. Én meg már nem bírtam tovább, szóóóóval. Mit csináltam? :) Gyerek... felavattam Marseille utcáit :D Annyit röhögtünk Anne-nal te jóóó éééééég...

Nah szóval bezárt a hely és mentünk tovább, kilukadtunk egy térre, ami tele volt fiatalokkal. Mindenki kész volt, fűszag mindenhol :D Mi is dumáltunk meg ökörködtünk nagyban, közben meg egy csapat elkezdte azt játszani, hogy kb vonatozva leülnek egymás mögé, feltartják a kezüket, és úgy mint a koncerten továbbrakják az embereket. Én úgy röhögtem :D Aztán meg ezután elkezdtek felmászni a nagy platánfára, az mág jobb volt, bár bennem volt a para, hogy mi van ha valamelyik részegen leesik. De minden okés volt.

Fergeteges buli volt, és 5-re értünk haza, szegény Anne még haza is vezethetett Lambesc-be.

Hát nagyon remélem, hogy a búcsúbulim Marseille-ben lesz :) Hatalmas volt, és remélem hogy ugyanilyen zenével, ugyanilyen hajnalig tartó bulik lesznek otthon a nyáron :)

Képek:

Apo és a hörcsögöcske

Marseille-i bulaaaaaaaaj

és a zene

:(
Krisztől kaptam ezt a számot szülinapomra, és most ez ment mikor elment Karina :( Ismét félelmetes a dalszöveg hogy esik egybe a valósággal. Valami Fraud-i csoda folytán mindig eszembe jutnak a passzoló dallamok.


http://www.youtube.com/watch?v=u7deClndzQw&playnext_from=TL&videos=Jf3-pqtSSqQ

Érzelmi hullámvasút...

A mai nap eseményei körülbelül egy hetet tölthettek volna ki érzelmileg. Vagy ha ennyi minden történik valakivel egy hét alatt, már az is bőven sok. Sokk... Úgyhogy ismét egy igen részletes bejegyzés, hogy hogy is érzem magam...

Ma úgy keltem, hogy fordítva aludtam az ágyamban a tegnap esti röpke összejövetel után Lewis-nál. És szerintem meg sem mozdultam az éjszaka. Aztán a második gondolatom azután, hogy milyen jól aludtam már az volt, hogy ma megy el Karina.

Reggel ömlik az eső, egész nap esett, estefelé tényleg, mintha dézsából öntötték volna. Már az idő is minket gyászol...

Apo suliba, aztán e-mailek, torna, és jön a telefon, hogy vigyek Apo-nak szendvicset, mert megint sztrájkol a kantin. Ezek a hülye franciák... Nem tudják a jó dolgukat.

Aztán Karina hívott, hogy akkor jön autóval 11.30. körül, ledobja a cuccait nálam.

Megérkezett olyan mennyiségű bőrönddel, hogy woooow. Megemelni alig lehetett a legnagyobbat...

Már akkor nagyon fura volt látni egy kupacban a sok bőröndöt, összecsomagolva egy életet, egy évet... És látni egy könnyes szemet, ahogy arra gondol, hogy soha többé nem látja azokat a gyerekeket...

Aztán ment is vissza, lerakni az autót.

Ebédre megérkezett Anna, salátáztunk. Meglátta a bőröndhalmot, és persze jött a kérdés, hogy hogy érzem magam... Nem tudom, úgy érzem magam, hogy szészakadok, hogy nem tudok és nem is akarok arra gondolni, hogy 3 hét még itt a világ, aztán kilépek egy ajtón, és mintha egy álom lett volna ez az év, felébredek... Ha folyamatosan erre gondolnék, belebetegednék. Úgyhogy nem erre gondolok, de nem mondnom, hogy nem fordul meg időnként a fejemben. Megfordul...

Ő neki sem egyszerű ez az időszak, lakást bérelt, bútort vásárolt, ami a mi kis magyar felfogásunkban, már elköteleződés, véglegesítés, szerződés aláírás, hogy: 'igen... maradok'.... Úgyhogy volt miről beszélnünk.

Ő ment, és jött ismét Karina, mégkönnyesebb szemekkel, félig itt, lélekben máshol. Készülődtünk, hogy még a 7kg-s ajándékcsomagját elvigyük a postára... És akkor csörög a telefonom. Aki tudja, hogy itt vagyok, az nem hív. Magán szám, de gondoltam hogy hivatalos lesz, így próbáltam kulturáltan felvenni a telefont. :)

Munka ügy volt... megint. Az igazság az, hogy az ismerősök nem túl jó tapasztalatai alapján egy hónapja elküldtem pár önéletrajzot, meg aztán rá két hétre is párat, hogy megnézzem, hogy mennek a dolgok. Ami meglepett, hogy kaptam két hívást pár napon belül. Nem számítottam ilyen gyorsan rájuk, mivel június végi lejáratúak voltak. Viszont nyilván, másfél hónap sok idő volt egy interjú megbeszélésére, így kedvesen elbúcsúztunk. Azóta nem is jelentkeztem, minek, ha tényleg ilyen gyorsan hívnak.

Aztán ma meg... Szóval telefon, válaszoltam, és mondtam is, hogy külföldön vagyok és még itt is leszek egy hónapot, mire a kedves hölgy vállatrándítva folytatta :) Iszonyatosan szimpatikus volt, és remek jó lehetőségnek hangzik a dolog :) Úgyhogy hétfőn skypon lesz interjúm :)

Teljesen feldobott az egész, és letaglózott :) Jó érzés volt nagyon :) Szóval drukk plíííííz :)

Hónunk alá fogtuk utána a meglepis dobozt és utcsó séta a városban... Na onnantól szorított szinte egész délután a gyomrom. Teljesen rosszul éreztem magam az ajándékboltokban, ahogy még az utolsó ajándékokat és kis csecsebecséket választotta ki magának... Fogalmam sincs, hogy én mit választanék.... Jah, de vettünk mindketten I <3>

Séta haza, suliba Apoért, és délután meg csak a szokásos este, főzőcskézés, Olympia, Apo itt mászkáltak mellettünk. Csináltam rántottcsirkét, tartárral, rizzsel, anyu túrós fánkját, és útravaló szendvicset sütivel. Ünnepi vacsi. Csajok kerestek gyertyákat, és annyira jó volt, hogy Wietse Párizsban volt ma este. Olyan jó hangulat van mindig, amikor nincs itt... És ez most kellett, nagyon kellett.

21.15-re hívtuk a taxit, én már 7-től rosszul voltam. Szorított a gyomrom, el-elkalandozott a figyelmem. Aztán indulás előtt fél órával még a neten böngésztünk meg röhögtünk. Nem tudom ő hogy érezte magát, én szörnyen. Csak lestem a mikró óráját ahogy szaladnak a percek.

És már cuccoltunk is kifelé és két perc sem telt bele és ott volt a taxi, és jött a búcsú ölelés. És zokogás. Csak álltunk ott a kapu előtt, egy taxiban az elmúlt egy év összecsomagolva az összes keserűséggel, és azokkal a jó emlékekkel, amiket együtt megéltünk, amik megmaradtak, és meg is fognak maradni örökre. Ott álltunk a csöpögő esőben, egymást szorítva, hogy pár hónap múlva látjuk egymást Budapesten. Mert látnunk kell. Vagy ha nem ott, akkor Mexikóban. Muszáj. Kell...

Aztán elment... Ha minden igaz, most már a buszon ül, Róma felé tart, egy újabb európai kaland felé, ami reméljük jobban sikerül, mint az itteni...

Rossz érzés... itt a vége... Záródik be ez az ajtó, lépek ki rajta, még látok mindent, aztán egy hét múlva megint kisebb lesz a rés, aztán már szinte alig fogok látni valamit, és ha kilépek innen, akkor nem marad más csak a kulcslukon vissza kukucskálás. :( Szerencsére viszont már most nyílik ki egy másik ajtó, és vár rám mégennyi csoda, de nem könnyű felkészíteni magam erre az egészre.

Hiányozni fognak az itteniek. Akik ismernek, akik MOST ismernek, akik velem változtak, mert együtt változtunk. És félek picit, hogy mi van ha ti ugyanazt az embert várjátok vissza, aki elment augusztusban. De nem ő jön vissza...

Apo

Ma volt Apo szülinapja :)

Szuperül sikerült :) Délelőtt egész nap csak rohangáltunk, tortát vadásztunk, meg leginkább egy szőrös kis hörcsögöt :) Ugyanis rábeszéltem Wietsét. Ugyanis ez a kis pincike semmit nem tudott mondani, hogy mire is vágyna szülinapjára, a 60€-s robotkutya, mert hogy nem kaphat háziállatot, kicsit a szánalmas kategóriába tartozik...

Úgyhogy levadásztuk az utolsó szürke hörit, kis dobozban hazaszállítottuk. Itthon összeszereltem a szuperszónikus mindenféle műanyag kütyüvel teleaggatott ketrecet, de persze a kis gyíkarc mikor át akartam rakni a ketrecbe kiszökött, szóval kommandóztam egy sort az ágy alatt :DDDD

Délután suliból hazajövet ünnepeltük meg a kicsit, nagyon kis cuki volt. Hörcsögöt meglátta a szobájában, és az első reakciója az volt, hogy fogta, fölemelte az egészet, amitől lejött a teteje.... Wáááááá mindneki kiabál :D De mázlinkra a höri is legalább annyira ijedt volt, így meg sem moccant :D

Délután sütiztünk, és én akkor adtam oda mindhárom csajszikámnak a szülinapi meglepijét, mivel amikor Olympia és Estérelle ünnepel, én már nem is leszek itt, illetve szerettem volna ugyanazzal készülni nekik, így pedig nem lett volna meglepetés.

Szóval íme a személyre szóló párnácskák :)

És olyan jó érzés volt, hogy mindenki azzal mászkált egész délután :)

Este pedig Apo kedvérevaló kaja volt. És vacsi után sikerült is picit játszani a kisegérrel, de még rettenetesen gyors volt, és nagyon kell rá figyelni :)

Jól éreztem magam nagyon. este meg punnyadás és megint leragadtam a scrapbook-nál... :D

Szülinapom :)

Már a hét közepén kezdődött a meglepetés áradat :)

Anyu pipacsos képeslapja érkezett meg először :) Még mindgi imádom őket :) Szóval én vagyok a Pipacshercegnő :)

Pénteken a kertben ücsörögtem és Wietse jött, hogy hoztak nekem levelet meg egy dobozkát :) Levél az egy titkos hódolótól, nyihihih, aki nagyon cselesen derítette ki a címemet, szóval külön meglepődtem. És a doboz meg <3>

Suli előtt Karina köszöntött fel a szokott kávézónkban, kaptam két francia receptgyűjteményt. Az egyik a Tapasokat a másik meg a levelestésztákat mutatja be. Szuperjók :)

Este mentünk koncertre a városba, Cristina, Anne és csatlakozott Johan és Michael. Egy Mekanik Kantantik nevű előadó volt. Egy tök lökött francia pasi, és ott élőben elektronikus zene zongorával kísérve. Nagyon állat volt. Tiszta fesztivál hangulat a főtér kellős közepén :)

Koncert után barangoltunk, aztán sörözés, Anne és Cristina leléptek és visszaértek éjfélkörül, kaptam Anne általá készített iszonyatfinom tortát, meg egy napocskás hajpántot. Olyan dinkák :) Jó volt nagyon. Aztán Martiniztünk a kocsinál és hajnali 5-ig buliztunk. Szokásos Sunset-ben voltunk, ami rettenet volt ismét, ráadásul leszólított egy pasi, akit jól leráztam, de az a hülye a fiúkkal összehaverkodott és bejelentette, hogy vele ilyen még életében nem történt, és hogy szerelem első látásra :DDDD

Jah még a sörözésnél csatlakozott hozzán Lewis, egy tök jófej angol srác, akiről kiderült, hogy pont arra lakik, amerre én futni járok. Vele elég sokat dumálunk.

Szombatra virradóra aludtam 2 órát, mivel drága pici Apo reggel 8kor köszöntött fel :)

És onnatól fél óránként valamivel feljött hozzám. Nagyon kedvesek voltak, Wietsétől egy Napóleon korablei fülbevaló utánzatát kaptam, nagyszülőktől kis pénzt, és a csajoktól a tömérdek rajzot. Háááát piciknél még kibírtam, de később megkaptam Estérelle rajzait. Hát eltört a mécses. Másfél óráig úgy zokogtam, és sírtam, és nem tudtam abbahagyni... Fájni fog ez még mindenkinek.

Délutánt a lányokkal töltöttem, aztán este ünnepi kagylós vacsi nekem meg búcsúvacsi a nagyszülőknek. És készülődés, irány ismét a város.

Lewishoz előtte átmentem és együtt sétáltunk be a városba. Este csak dumálgatás, jött a párizsi srác is, Guillome, aki elég fura fazon :D Igazi párizsi.... Cristina meg csak virult, mert eljöttek hozzá a hétvégére az olasz barátai. Mentek megint Sunset-be, az nálam kimaradt, végül Lewissal mentünk le bulizni a Le Scatba, összefutottunk egy csoporttársammal is. Aztán battyogás haza hajnali 3kor.

Vasárnap Annával meg Brunoval volt programozás. Hmm, hogy őszinte legyek, elég egyedül éreztem magam, mert Anna végig Brunoval dumált, de tudom, hogy neki is vannak problémái, így elég türelmes voltam, de lehetett volna jobb is a nap.

Kezdésként Bruno ismerőseivel mentünk el Pelissane-ba, ahol egy tűzoltó fesztivál volt, ilyen majális jellegű volt az egész, rengeteg ember, olcsó kaja. Jó volt nagyon. Az ismerős család érdekessége, hogy egy leszbikus pár volt, akiknek most 2 hónapos kisbabájuk van. Ha jól értettem, Belgiumban fogant meg a baba valami lombik program keretében. Gyönyörű kisfiú. A csajszi ki van virulva. Nagyon nagyon szimpatikusak voltak, és azt hiszem most volt így először, hogy meleg párt láttam kisgyerekkel. A furcsa az volt, hogy a másik csaj, Alex, annyira fiús volt, hogy igazság szerint fel sem tűnt az egész, nem is akarják magukra felhívni a figyelmet, szóval le a kalappal, annyira jó érzés volt velük lenni, hogy az csak na!

Aztán leléptünk 3-asban tengrpartozni, de mire odaértünk, beborult az idő :((((( Így ittunk egy kávét, és bevetettük magunkat a bevásárló városrész rejtelmeibe, hogy Anna új lakásába nézzünk bútort. Ott kötöttünk ki és ötleteltünk, hogy mit és hogyan lehetne kialakítani. Hmmmm, nagyon jo kis lakás, szívesen költöznék én is oda.

És akkor a hétvégei képei!

Minden jó, ha a vége jó

Rájöttem, hogy én vagyok a hülye. Ha nem érzem jól magam, miért is nem nyitom ki a számat?

Szóval leültettem Wietsét és mindent egytől egyig elmondtam, ami bántott, hogy miért nem érzem jól magam és rossz érzés 8 hónap után vendégnek érezni magam, ahol annó a család része voltam. Lezajlott a műtét, előtte volt ez a beszélgetés, és azóta minden szuperfrankón működik. Végre beszélgetünk és jól érzem magam vele. Most itthon van egész héten, pihen a műtét után, de elvileg minden okés.

A nagyszülők is itt vannak, és szuperjól telnek a napok. Mivel itt vannak, így több a szabadidőm, jól elvagyunk. És most látom, hogy mennyit változtam. Annó októberben az agyamra ment a nagymama, hogy folyamatosan az utamban van, hogy nem tudom csinálni a dolgaimat. Most meg... minden szuper, türelmes vagyok az angoljával, azért csak-csak kommunikálunk, hagyom kibontakozni a konyhában és megosztjuk a feladatokat. Jó érzés, hogy megváltoztam :)

A múlt hétvége szuperül telt, pénteken lightos sörözgetés Cristinával, kibeszélgettük magunkat, szombaton piacoztunk, meg lefoglaltuk az esküvőre a szépséges ruhámat. Egy zöld, nyakbakötős kínai selyemruha. Legalább otthon nem kell pánikolnom. Voltunk múzeumban, jött velünk Olympia is :)

Este pedig buli meg iszogatás, görög kajálás. Fordított sorrendben persze :D Hajnali 6ra értem haza és már világos volt. Anne, Cristina, neki egy munkatársa Greg, és annak egy barátja (52 éves... ezexerint az apukám sem nőtt ki a bulizásból :)). És még összefutottunk a coloc-os társasággal, Michael és Steph visszajöttek mexikóból. Szóval hiperszuper jó volt. :)

Vasárnap nagy pörgés volt. Főztem estére a nagyszülőknek paprikáskrumplit, sütöttünk Olmypiával csokitortát eperkrémmel, aztán rohanás Estérelle táncelőadására. Hihetetlen volt. Gyerekek a legváltozatosabb korosztályból és koreográfiával, tele kreativitással és ötletekkel. Annyira élvezhető volt, amit összehoztak. Fantasztikus. Modern tánc is volt, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire leköt engem...

Közben megérkeztek a nagyszülők, őket is megtaláltuk a szünetben, aztán ballagás haza.

És jött a vacsi és Wietse szülinapjának ünneplése. apo feldíszítette a konyhát, és jött a nagy kajálás, utána meg a meglepik.

Csináltunk neki a lányokkal egy kis füzetkét, fotókat hivattam elő nekik, és képekkel meg egyéb írásokkal, saját versikével dekorálták ki. Nagyon helyes lett :) Tőlem pedig az elmúlt év összes fényképét illetve a lányokról 3 nagyon szép portrét kapott :) Amit most meg is mutatok :)

Hétfőn szabad voltam mint a madár és Karinával töltöttem a napot. Elautóztunk Saint Tropez-be, ettünk Tropézienne sütit eperdarabokkal, aztán Port Grimaud-ba mentünk és lepzseltünk egy picit a tengerparton, ami elég viszontagságos volt a szélvihar miatt, és úgy fáááájt, ahogy a bőrünknek csapta a homokot a szél.

A kedd estém is a hihetetlen kategóriába tartozott. Anna megkért, hogy menjek el vele Marseille-be papírokat intézni, és egy kedves magyar nőhöz mentünk, aki francia-magyar hivatalos fordító. És hááát, este 19.30-tól 23.00-ig ott voltunk nála... Olyan témákról beszélgettünk, és annyi tanácsot adott, annyit tapasztalt, és olyan közvetlenség és természetesség áradt belőle, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Úgy jöttünk ki, hogy szólni nem bírtunk egymáshoz és percekig némán ültünk a kocsiban egymás mellett, a gondolatainkba burkolózva...

Tegnap délután meg a városban voltunk Karinával, kiélvezve minden szabad percet. Június 15-én indul Rómába au parikedni a nyárra. Remélem jó lesz, nagyon remélem. De azért nehéz volt... Ültünk a városháza terén a szokott kávézónkban... Egy srác gitározott a hátérben és csak bámultunk ki a fejünkből arra gondolva, hogy itt kell hagyni ezt a csodálatos várost és hatalmas élménytömeget... Nem mondom, hogy nem volt bennem, hogy ott elbőgöm magam... Viszont a jó benne, hogy én Európán belül bármikor visszajöhetek ide... és vissza is fogok. Szeretek itt élni... Tényleg szeretek.

Várom a hazamenetelt is, hiányoztok már nagyon :) Ellenben remélem, hogy picit haza tudom ültetni a sok-sok mindent, amit itt tanultam és megszerettem. Hogy igenis, nem szabad mindig mindent a kötelességek miatt háttérbeszorítani, hogy ki kell használni hogy süt a nap és mindig a szabadban kell lenni. Hogy nem szabad lemondani az apró örömökről, és rászánni a pénzt egy-egy kávézásra vagy iszogatásra, mert max két évvel később lesz saját lakásod, de a rengeteg élményt senki nem fogja visszaadni neked, hogy fiatalok vagyunk és addig kell élnünk, felelőtlenül, nem törődve a következményekkel és azt csinálni, ami jól esik, nem törődve senki véleményével, hogy a barátok a legfontosabbak és egy pasi sem éri meg, hogy lemondj a közös programokról, hogy meg kell tanulni nem rágódni az apróságokon, vállat rántani és a lehető legkevesebbet idegeskedni rajtuk. Egyszerűen... meg kell tanulni ÉLNI :), amit otthon nem nagyon teszünk....