Előző este Anne-nel iszogattunk meg slattyogtunk a városban meg egy másik német lánnyal. Sajnos nem igazán kötött le a dolog, bandukoltunk össze-vissza senkinek semmi határozott döntése nem volt. Próbálok leszokni egyébként, hogy mindenbe beleszóljak meg mindig én döntsek, de hogy őszinte legyek elég sokszor rettenetesen nehezen megy, azért fejlődőképes vagyok azt hiszem. Legbelül viszont azért vágom a pofákat, és csak hitetlenkedem, hogy mennyire döntésképtelenek úgy általánosságban az emberek, de tényleg próbálom visszafogni magam :)
Aznap este visszajött Aix-be Adri meg egy Gábor és Dóri nevű kollégája is. Mentek bulizni, de szokásos még nem tudjuk hova meg nem tudjuk mikor. Így, mikor éjfélkor telefonáltak, hogy akkor most indulnak bulizni, én már a kapunk előtt voltam. De nem is baj, mert ki akartam használni a másnapot, amikorra is csodaszép időt mondtak.
Reggel kelés, kis elemózsia, aztán kocsiba be, ablakot le... Irány Carry Le Rouet, ami egy kis város, kavicsos tengerparttal.
család teljesen idiótának nézett, amikor elkezdtem ugrálni meg vinnyogni, mikor a kocsibólmegláttam a csodaszép kék tengert... Hihhhetetlenül szééééép. Egyszerűen nem tudom megszokni. Nálam ez semmivel össze nem hasonlítható, mint az is, hogy ha van egy város város meg tengerparti város, melyiket is választanám. Elindultunk felfelé a hegyre, ahol a séta indult. Csoda csoda csodaszép kilátással. Csajok futkároztak, Estérelle kamaszosan feküdt a fűben, napszemüveg rajta, velünk nem beszél, mi meg szokás szerint Wietsével röhögtünk mindenféle hülyeségen.
Olympia egyébként hihetetlenül változik. Még eljátszik Apo-val, de egyre többet nézegeti magát a tükörben, rendezgeti a haját, dumál Estérelle-l zenéről, 90210-et néz és persze körüllengi az a jó kis tiniillat :P És annyira kis husi, bújós és örül nekem mindig :) Szeretem :)
A panoráma után egyre feljebb sétáltunk, majd egy erdős rész következett, erdei patakocska és végül egy híd alatt kiértünk a tengerpartra. Olyan kék víz és kék tenger! Voltak egy páran a 
parton, és persze a gyerekek, akik nem félnek semmitől, köztük a mieink is, ruha le, vízbe be. Én inkább a láblógatás és napozás mellett döntöttem.
parton, és persze a gyerekek, akik nem félnek semmitől, köztük a mieink is, ruha le, vízbe be. Én inkább a láblógatás és napozás mellett döntöttem. Aztán végeszakadt az útnak, visszamenni nem akartunk már, és a privát felirat ellenére felmásztunk egy sziklán, amin keresztül egy kb. idősekotthona jellegű helyre jutottunk. Kicsit eltértünk az átlagéletkortól, de senki nem szólt semmit, majd egy épp induló autó után kiszöktünk a kapun :D
Délután meg jött értem Anna és Celony-ban voltunk a többiekkel, fiúk Petanque-oztak, lányok trécseltek, aztán bementünk Annával édes kettesben a Cours Mirabeau-ra fagyizni, este meg maradék paprikáskrumplit ettünk az Amerikai szépség c. film közben.
Tökéletes vasárnap .... :) 
Gyönyörű a táj, nem csodálom, hogy ennyire tetszett. És Te is ki vagy virulva.
VálaszTörlés