Gyorsan telik az idő

Már két hete nem írtam semmit, szánom bánom bűnömet, de annyi minden történt.

Két hete érkezett hozzánk Maya, Olympia belga barátnője. Helyes csöndes kislány, abszolút fel sem tűnt, hogy itt van nálunk, amit erősített az is, hogy szinte semmit nem beszéltünk egymással, mert hollandon kívül icipici franciát beszél. Ehhez képest Olympia folyékonyan beszéli az angolt és még németet is tanul. Én gyerekeim :P Muhááhh.

Viszont napközben Apo-t kellett hurcibálni, aztán csöndesen elvoltunk a lányokkal, voltunk a városban, vettünk kreatív dolgokat nekik, hogy csináljanak fa dobozkát. Szerdán meg Vasarely múzeumban voltunk. A pécsi olyan kis pici ehhez képest. Pedig hát a gyökerek... No mindegy, itt egy elég nagy épület áll, amit ő tervezett és 6 szöglető termekből áll, aminek a falain ugyanakkora méretű, hatalmas képek voltak. Csajok körbefutkároztak én meg 5-10 percet merengtem, meg tornáztattam az agyam, hogy hányféle képpen lehet térben látni a dolgokat.

Azon a héten egyébként tiszta ideg voltam. Ráadásul Wietse is elment egyébként Londonban, úgyhogy intézhettem az új mosógépet, a fűtésszerelőket valamint a garázsban haldokló patkányt. És akkor a csajok éééés már jött is a csütörtök, amikor jött Gabi....