A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe!

(Valamiért nem tudom a képeket a helyükre tenni, bocsi)

ÚÚÚÚÚristen!!!

Ennyivel leírható a hétvégém. Kegyetlen buli volt!!! És ahányszor csak eszembe jut, valamin tuti elkezdek röhögni magamban. De az elejétől.

Olyan fél 3 körül indultunk szombaton, kocsiba vágtuk magunkat, Anna vezetett, Adri kezelte a GPS-t én meg szépen nézelődtem, és irány az autópálya. Idétlenebbnél idétlenebb 90-es évek slágereit hallgattuk Kishableánnyal meg Oroszlánkirállyal keverve (A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe, úgy érzem mindenféle gond van most a fejemben... mikor volt már ez, te jóóóó ééég). Megálltunk kázvézni is. És már ott furcsa volt, hogy hóóóóóóóóóóóóó van. Tudom, fogjam be, amikor otthon minden arról szól, hogy 40 centi hó esett le pikk-pakk :) Szóval kávézás. (Uh, azon röhögtünk még, hogy 1-2 órára tőlünk északra már 1 euróért lehet 2 órára parkolni, Aix-ben, annyiért mindössze fél órát...)

Tök jó volt nézni, ahogy teljesen eltűnik a provence-i építészet és minden átalakul ilyen hegyvidékivé. Olyan helyeken hajtottunk keresztül, hogy megőrülök. Soha életemben, még közelébe sem kerültem a síelésnek, így magasabb hegyeknek sem nagyon. Csak ámultam és bámultam, és már akkor úgy voltam az egésszel, hogyha csak ennyi lett volna a hétvégém, már megérte. De csak akkor kezdődött.

Már sötét volt, mikor megérkeztünk Briançon-ba, ahol bevásároltunk estére. Tele volt minden magyarokkal, és annyira vicces volt. Persze egyből arra is kellett figyelni, hogy ne kezdjük el egyből hangosan kibeszélni az embereket, mert ÉRTIK :D

Követtük az egyik magyar buszt a hegyre, nyilvánvaló volt, hogy mindenki úgyis oda tart. Viszont ott jöttek az akadályok. Egyértelmű volt, hogy előbb utóbb valami kontrollba botlunk, kérték a voucherünket, ami még jó, hogy nem volt, így vártuk Ádámékat a busszal (tőlük tudtuk meg ezt az egész sítábor dolgot), ő Anna unokatesója. Végülis nagy kamuzással beengedtek minket, mondván nekünk fogalmunk sincs, hogy mi az a Snowattack Partysítábor, hova gondolnak. De azért mégis Ádámék szállása előtt parkoltuk és dolgunkat végezve a hálózsákokkal meg a rakat kajával (mindenki sportruha meg kabát, mi meg szövetkabát... nem volt feltűnő) felvonultunk a fiúkhoz.

Egy hat fős szegedi fiútársaságba csöppentünk. Rettenetes volt. Rettenetesen jó. Csipegettünk mindenfélét, otthoni kolbászt meg nagymama lekvár is volt, aztán elkezdődött az alapozás. Háááát jó magyar szokáshoz hűen volt "ismerkedős pálinka", aztán a többi. Elég hamar jó hangulat kerekedett. Aztán mindegyik kan összeszedte magát és átvonultunk a sátorhoz bulizni.

Jött a következő buktató, hogy nem volt karszalagunk, így nem engedtek be minket, de Anna végül ismét kibulizott mindent és kezdődött az őrület. Mindenkinek van egy pár üres volt az éjszakával kapcsolatban, de rettenetesen jó volt, hatalmasat buliztunk és az egész másnapunk (mi fetrengtünk, meg sikerült fölöslegesen 2 órát autókáznunk, de leglább láttuk megint a hegyeket, fiúk SÍELTEK!!!!) röhögéssel telt, ahogy elő-elő került egy két dolog.

Nagyon nem akaródzott visszajönni, de muszáj volt. És a hétvgétől kezdve nem volt megállás. Annával folyamatosan jártatjuk a szánk. És mintha magammal beszélgetnék. Hihetetlen, hogy 3 találkozás után a fél életemet rábíznám.

Ez a hét meg már el is telt és pakolhatunk holnap a családi síelésre. Egy hét családolás, bár a nyelvsulit kicsit sajnálom (még mindig vannak gázok a csoportokkal), olvasás, tanulás, filmnézés, bár most a napozás jól elmarad szerintem, mert egész hétre havat mondanak. Úgyhogy szerintem csak a remélhetleg viszonylag meleg szobában fogok tespedni :)