Gabival

Csütörtök érkezett Gabi, kicsit késett, vártam a busznál a Gare Routieren. Olyan hihetetlen volt, hogy december óta ez a két hónap egy pillanat alatt eltelt. Jó volt újralátni, hozta magával az otthonillatot és persze Győri Édest, túrót és Túrórudit :P Ja meg vaniliás karikát :D

Aznap otthon, dumálgatás, cider, beszélgetés, aztán alvás.

Pénteken jött haza Wietse, akkor együtt ebédeltünk és délután a csöpögő esőben Aix-ben turistáskodtunk. Gabi fényképez én meg csak nézelődtem. Érdekes, hogy neki érdekes nekem meg természetes. Jó érzés volt megmutatni, hogy hol lófrálok és koptatom azt a göröngyös járdát a mindennapjaim során. És azt is, hogy hogy élem a mindennapjaimat, hogyan zajlanak a zajos kis esték, babilon és nyelvi kavalkád, mosás, rendrakás és cipőhalom az ajtóban. Hogy valaki végre tudja, hogy nem is olyan könnyű belerázódni egy ilyen életbe, anyaszerepbe és gondoskodni a csajokról. Mondta, hogy kiváncsi lesz, Anyukám hogy fogja viselni, hogy a pici lányából (aki az ittlét ellenére, abban a két hétben betegen otthon is az maradt) itt családanya szerepben tevékenykedik nap mint nap.

Úgyhogy péntek Aix, szombat Avignon. Busszal mentünk a pályaudvarról, kevesebb, mint másfél óra alatt ott voltunk aztán a szokásos városnézés. Egész mázlink volt az idővel, sütött a nap, vittünk szendvicseket, fénykéztünk nonstop és élveztük a látványt. A Pápai Palota egészen hihetetlen volt, de azért nem mentünk be 3 freskóért, viszont az Avignoni hidat rendesen bejártuk, volt ilyen kis telefonhoz hasonló tájékoztató idegenvezetős izécske. :D Átmentünk a Rajnán is a túloldalra, hogy megnézzük az ottani erődöt, de feladtuk, mert messze volt és elkezdett csöpörögni. Aztán jól ráfáztunk, mert 5-ig teljesen bejártunk mindent, megyünk a buszhoz és voilá.... Elnéztük a menetrendet úgyhogy nyertünk két extra órát, mert csak 7kor ment busz, így viszont buktuk az esti kimoccanást. No sebaj.

Vasárnapra Arles volt az előre kitalált program, csatlakozott Adri és Anna, így kényelmesen autóval mentünk oda. Arles, hogy őszinte legyek nem nagy szám. Talán 40 ezres város, ami azt jelenti, hogy a belváros részét 2 óra alatt felfaltuk, sétafikáltunk össze vissza, folyópart és főtér, fényképek a szokásos templomokról és Hotel de Ville-ről és ebédelőshely keresés. Aztán végül találtunk egy jó kis szendvicsest. Ellenben a délután további részével hogy mit is kezdjünk... És akkor Anna kitalálta, hogy menjünk el Cassis-ba, ami egy Marseille mellett lévő kis halászfalu, egy csodaszép kikötővel. Háborgó tengert még ők sem láttak.

Valami csodaszép volt. Kávéztunk egyet és kimentünk a parthoz, telekavicsoztuk a cipőnket és csak néztük a tengert meg csináltunk egy csomó fotót. Gyönyörű volt az ég a szükre felhőkkel, a hullámzó tenger a sós víz illata a levegőben és íze az ajkainkon :) Az ilyenekért megéri élni. Komolyan!!!

Hétfőn ismét busz és Marseille. Hát nem tudom. Harmadszorra voltam ott, már ismertem az utakat, sok időt nyertünk, hogy nem a térképpel vesződtünk, hanem immár céltudatosan járkálhattunk, tudtuk, hogy mit kell megnézni. Annyira más volt ez a nagyváros. Érdekes, hogy számomra az összes icipici falunak, városkának megvan a varázsa, de Marseille-t ennyire gyorsan megunom. De ismért lejártuk a lábunkat.

Kedd és szerda már otthon telt, Gabi tényleg megtapasztalhatta, hogy telnek a szürke hétköznapok, meg vadásztunk nekem új adaptert a számítógéphez. Teljes siker. És már itt is volt a csütörtök, amikor itthagyott, hogy hazamenjen az új életébe :) Júliusban folyt köv :)

Képeket nemsokára. :)