Sí.... szüneeeeeeet - pakolás, érkezés

Nem mondanám, hogy egyszerű menet felpakolni egy családot egy egy hetes síelésre. Már egy-két hete gyűjtöttük a cuccokat a stúdió ágyán, hogy mit nem szabad otthon felejteni. Végül a tényleges pakolásra pénteken kerül sor.

Reggel felraktuk Wietsével a dobozt a kocsi tetejére, és kipróbáltuk a hóláncot. Ééééés, igen, én nő létemre jobban boldogultam, szóval akár tök egyedül is képes lennék felrakni őket. Hurrá. minden nap tanul valamit az ember.

Este a saját cuccaim és a csajok cuccait rakodtuk össze remélve, hogy nem hagyunk otthon semmit. Este még Anna értem jött és megmutatta a „Villát” (itt Franciaországban minden nagyobb házat így hívnak) ahol laknak. Egész héten nem voltam sehol, szóval jól esett egy kis beszélgetés.

Reggel 6 órakor kelés, zuhany, szendvicskészítés, és irány az autó. Az út egész jól sikerült, lányok viszonylag csendben, végignassolva az utat elvoltak hátul. Én olvastam, Wietse meg időről időre valami iszonyat „érdekes vagy hasznos” információval boldogított. Nem voltam éppen beszédes kedvemben.

Ugyanazon az úton mentünk Briançon-ig, ahol a csajokkal. Furcsa érzés volt, visszaemlékezni, hogy egy hete is itt voltam. A táj azonban teljesen lenyűgöző volt, ahol múltkor még a barna hegyek sorakoztak, ott most hófehér volt minden.

Serre Chevalier nevű síparadicsom volt a cél, amibe több kisebb falu együttese tartozik. A ház, ahova jöttünk, Wietse egy barátjának, Valerie-nek a háza, Les Guibertes falucskában. Mindenhol fél méter hó, hihetetlen. Bepakoltuk a cuccokat, kitaláltuk, ki hogy alszik, míg itt van Valerie is. Közös ebéd, aztán indultunk a dolgunkra, bevásárlás,sícucc bérlés, síbérlet váltás, Tour Info a moziműsorért és már el is ment a délután.

A ház eszeveszett romantikus. Tele rusztikus sötétbarna bútorokkal, a szobák össze vissza, nem is egy szinten, ilyen félemelet elcsúszással. Nagyon kis aranyos és undorítóan romantikus. Az ideális hely ahhoz, hogy az ember fullszerelmesen eltöltsön egy hétvégét a párjával, bent a házikóban, összebújva, miközben kint esik a hó és bent gőzölög a tea. Az egyetlen szépséghiba, hogy volt valami gixer a fűtéssel és olyan hideg van a házban, hogy látszik a leheletünk. Most már javul a dolog.

Este elmentünk egy étteremben, Wietséék rackletteztek, Olympia és én sóspalacsintáztunk, Estérelle és Apo pedig a helyi jellegzetességet kóstolták meg. Kocka alakú pici tészta, sonkadarabok, reszelt sajt és ez be a sütőbe. Hát ismét nem sok íze volt a dolognak, szóval még mindig nem láttam egyetlen normális francia ételt, aminek normális vagy egyáltalán akármi íze lett volna.

Viszont ami iszonyatosan zavart és otthon is csak az utóbbi egy-két hónapban tűnt fel, és most egy étteremben rettenetesen kijött, hogy olyan szinten neveletlenek a lányok, hogy azt nekem egyre szörnyűbb nézni. Türelmetlenek, folyamatosan belevágnak a felnőttek vagy egymás, bárki szavába, nonstop játszanak a kajával, hangosan beszélnek és folyamatosan megy a nyivákolás, bármi nem úgy van, ahogy szeretnék. Wietse meg csak nevetgél rajta. Otthon hagyján, de azért más emberekkel már egyre kellemetlen. De nyilván nem az én dolgom, hogy ezt helyrehozzam, és ha rájuk szólok, akkor is néznek, mint a moziban. Érdekes…

Este mindneki holt fáradtan zuhant be a 4 réteg takaró alá.