Már este rosszul voltam, hogy 8-kor akarnak kelni. Én annyira nem siettem el a dolgot, később mentem le a konyhába, ők addigra már nagyjából megreggeliztek. Öltözés, aztán a család el is húzott síelni, mert az igaz, hogy csodaszép idő van!
Elcsendesedett a ház, zuhi és kimentem sétálni. Annyira hihetetlen ez a táj, süt a nap, annyira, hogy melegem is lett. J Gyönyörűek a hegyek, csodaszépen csillog a hó. Sétáltam egy órát a falucskánkban. Mire visszaértem, már le is pirult az arcom, szóval mostantól figyelni kell, és most kint ülök a ház előtti padon, a napon, két pulcsiban, és csöpög a nyakamba az olvadó hó :D
Közben azon gondolkodom, hogy mennyire csodálatos ez a hely, hogy hogy lehet ilyen szerencsém, hogy Provence-ból bárhova eljuthatok, a hegyekbe, a tengerbe és sosem lehet betelni azokkal a csodákkal, amik itt vannak. És hogy valószínűleg saját erőmből nem mondom, hogy soha, de jóval nehezebben és sokkal több idő alatt látok ennyi szépséget J Úgyhogy éljen az au pairkedés. Na mondjuk ezt most pont könnyen mondom, majd amikor délután 2 perc csendért fogok imádkozni J
neked nem volt kedved síelni?
VálaszTörlésszép lehet a táj! képet akarok!!!! :D
Al
Nem kedvem nem volt, csak nulla felszerelésem, féltem hogy összetöröm magam és egy fillért nem szándkoztam erre költeni... :)
VálaszTörlés