Péntek van, ami azt jelenti, hogy túl vagyunk az első pár iskolás napon.
Szerdán Csak Estérelle volt suliban, 9-12-ig. Csütörtökön cserébe megmenekült, ellenben a két kicsi szenvedett. Pénteken már normális kerékvágás volt, tanítással.
Itt az iskolarendszer egészen másképp zajlik, mint otthon. Nem teljesen értem, de nagyjából a következőképp:
Szerdán Csak Estérelle volt suliban, 9-12-ig. Csütörtökön cserébe megmenekült, ellenben a két kicsi szenvedett. Pénteken már normális kerékvágás volt, tanítással.
Itt az iskolarendszer egészen másképp zajlik, mint otthon. Nem teljesen értem, de nagyjából a következőképp:
Az első iskola 5 évig tart, ide jár Apollónia, 5 percre van a sulija tőlünk. A második iskola 4 évig tart, itt tanul a két nagyobb. Ezután a harmadik iskola 3 évig tart, így tulajdonképpen náluk háromfelé osztják a 12 évet, ami nálunk az általános iskola (alsó és felső tagozat) és a gimnázium vagy középiskola.
A meglepő a dologban, hogy az egyes évfolyamokat minden évben újraosztják, és minden évben mindenki szinte minden tantárgyból új tanárokat kap. Ezért itt az első nap tényleg hihetetlen izgalommal telik, szülők mennek a gyerekekkel, fényképezőgép kattogás. A logikát az évenkénti új osztályokkal nem annyira értem, mert így csak egy-két emberhez kötődnek a gyerekek az osztályból, közösség nem tudom, milyen mértékben tud így kialakulni. A tanárokkal is csak rövidebb kapcsolatuk lehet. Viszont az iskola végére nagyjából tényleg ismerik a legtöbb évfolyamtársat, mert a csoport váltások alkalmával több emberrel vannak együtt.
Ami szintén kevésbé logikátlan számomra, hogy a nyelvi óra csoportjait sem a képességek szerint osztják fel, bár ez eléggé egyenlőség elvű, ami nem rossz dolog.
Apo sulija nem túl nagy. Csütörtökön odamentünk a kapu elé, és vártuk, hogy becsöngessenek. Senki nem mehet be az iskolába, amíg nem csöngetnek, és a sok szülő és gyerek ott ácsorog a kapu előtt. És ugyanez a helyzet, amikor a gyerekekért mennek. Természetesen percre pontosan nyitják ki a kaput. Nagyon sok volt a bevándorló család, ellentétben a nagyobbak sulijával.
Olympiának ez volt az első napja az új sulijában, így izgult egy kicsit. Szerencsére két barátnőjével egy osztályba rakták a volt sulijából, így az öröm is nagy volt. Szülőközönség kicserélődött az előző sulihoz képest. Nagyjából csak elit szülők és családok voltak, színes bőrűek elvétve. Szintén nagy napnak számított, hogy mindenki bemehetett az udvarra. Aztán sorbaállás, osztály megkeresése, és kezdődött a sulaj.
Mindegyiküknek reggeltől estig van suli, nagyoknak általában 8-tól 4-ig. Aponak 8.20-tól 16.30-ig. A vicc, hogy 55 perces óráik vannak, nincsen szünet, csak annyi, hogy egyik teremből átballagjanak a másikba, délelőtt 3 óra, 1,5 vagy 2 óra ebédszünet (amihez belépőkártyájuk van), és utána megint 3 óra. Úgyhogy nem túl sok idejük marad a délutánból, ráadásul otthonra még leckét is kapnak. Szóval egy kisgyerek szemével nézve: kifejezetten szívás, de ők ezt szokták meg és ezt szeretik. Még lelkesek :)
A meglepő a dologban, hogy az egyes évfolyamokat minden évben újraosztják, és minden évben mindenki szinte minden tantárgyból új tanárokat kap. Ezért itt az első nap tényleg hihetetlen izgalommal telik, szülők mennek a gyerekekkel, fényképezőgép kattogás. A logikát az évenkénti új osztályokkal nem annyira értem, mert így csak egy-két emberhez kötődnek a gyerekek az osztályból, közösség nem tudom, milyen mértékben tud így kialakulni. A tanárokkal is csak rövidebb kapcsolatuk lehet. Viszont az iskola végére nagyjából tényleg ismerik a legtöbb évfolyamtársat, mert a csoport váltások alkalmával több emberrel vannak együtt.
Ami szintén kevésbé logikátlan számomra, hogy a nyelvi óra csoportjait sem a képességek szerint osztják fel, bár ez eléggé egyenlőség elvű, ami nem rossz dolog.
Apo sulija nem túl nagy. Csütörtökön odamentünk a kapu elé, és vártuk, hogy becsöngessenek. Senki nem mehet be az iskolába, amíg nem csöngetnek, és a sok szülő és gyerek ott ácsorog a kapu előtt. És ugyanez a helyzet, amikor a gyerekekért mennek. Természetesen percre pontosan nyitják ki a kaput. Nagyon sok volt a bevándorló család, ellentétben a nagyobbak sulijával.
Olympiának ez volt az első napja az új sulijában, így izgult egy kicsit. Szerencsére két barátnőjével egy osztályba rakták a volt sulijából, így az öröm is nagy volt. Szülőközönség kicserélődött az előző sulihoz képest. Nagyjából csak elit szülők és családok voltak, színes bőrűek elvétve. Szintén nagy napnak számított, hogy mindenki bemehetett az udvarra. Aztán sorbaállás, osztály megkeresése, és kezdődött a sulaj.
Mindegyiküknek reggeltől estig van suli, nagyoknak általában 8-tól 4-ig. Aponak 8.20-tól 16.30-ig. A vicc, hogy 55 perces óráik vannak, nincsen szünet, csak annyi, hogy egyik teremből átballagjanak a másikba, délelőtt 3 óra, 1,5 vagy 2 óra ebédszünet (amihez belépőkártyájuk van), és utána megint 3 óra. Úgyhogy nem túl sok idejük marad a délutánból, ráadásul otthonra még leckét is kapnak. Szóval egy kisgyerek szemével nézve: kifejezetten szívás, de ők ezt szokták meg és ezt szeretik. Még lelkesek :)
De furcsa, akkor náluk még jobban le vannak terhelve a gyerekek, mint itthon, aztán mégis sír a szájuk az embereknek. Ez a csoportbontás azért nem rossz, igaz, hogy közösség nem alakul ki, de a gyerekek hozzászoknak ahhoz hogy könnyen kell ismerkedniük. Nem mehetnek be a szülők az iskolába? Meg a gyerekek sem csöngetés előtt?! Vicces.
VálaszTörlésNekem nem tetszik ez az iskola rendszer. Sztem a Magyar jobb:-):-D. Zűrzavarosnak gondolnám így ennyi információ alapján. De lehet , ha minden infó birtokában lennék másképp ítélném meg.
VálaszTörlésSzerintem (és ezt szakmailag mondom:)) tök jó a francia iskolarendszer. A nyelvi csoportbontással, ami nem képességek szerinti, azért kell maximálisan egyetérteni, mert kutatások által bizonyított tény, hogy a vegyes, heterogén csoportokban jobban fejlődik a teljesítményskála mindkét felén elhelyezkedő gyerek, mint a homogén csoportban.
VálaszTörlésDe azért brit iskolarendszer és oktatáspolitika 4ever!:P
Köszönjük a szakmai hozzászólást :DDDDD
VálaszTörlésNehéz elszakadni attól, amihez hozzá vagyunk szokva...