Tényleg mindig történik valami...

     Vasárnap úgy kezdődött a reggel, hogy Estérelle letámadott, hogy Apo elmonda? Néztem rá hülyén… Mit is? Előző éjjel Apo kivételesen Estérelle ágyában aludt (frissen húzott ágynemű, csak megjegyzem), mert nem tudott egyedül. És persze Murphyvel remek jóban vagyunk, így mikor máskor pisit volna be a drága, ha nem most, amikor Estérellel alszik, ahol nincsen gumilepedő… Ráadásul reggelre az áram visszamászott a konyhába, csak úgy, magától. Biztos pihennie kellett éjszaka. Úgyhogy meglepetések tömkelege.
     Elmentünk sétálni Wietsével a városba. Szinte minden hétvégén van valami program. Most oldtimer autókkal lehetett kocsikázni a városban és felavatták az egyik újonnan felújított szobrot/szökőkutat, ami az eslő városnézésünknél még le volt takarva. Fontaine du Roi René asszem. A piacon vegyünk krumplit a rakott krumplihoz.      

       

    Oh, azt el is felejtettem. Vasárnap itt minden bolt zárva van. Hazaértünk, összedobtam az alapanyagokat, mire kiderül, hogy valóban minden működik, kivétel a sütő. De mit nekünk probléma, megsütöttem a vadiúj mikróban, sőt, az áramszünet miatt félretett süteményt is.
    Este pedig életemben először elmentem egyes egyedül moziba és megnéztem a Humpday című filmet. Tipikus művészfilm, egy-két vicces jelenettel, és furcsa kameraállásokkal, de mi mást is várhatnék. A Renoir és Mazarin mozikban, ahol eredeti nyelven megy minden, szinte csak a Cannes-i filmfesztivál jelöltjeiből válogatnak. Utána meg még csatangoltam egy kicsit a városban. Szóval lássátok a kivilágított templomtornyot és a La Rotonde szökőkutat.