Hullámvasút

    Ma annyi minden történt, és annyi különböző érzelem kerített hatalmába, hogy ezt muszáj megosztanom veletek. Mintha nem is egy nap lett volna, és kifejezetten nem egy péntek.

    Reggel kelés hétkor. Minden nap ráébredek, hogy már nincs olyan világos reggel, aminek nem annyira örülök, mert ez azt jelenti, hogy tényleg itt van az ősz. De ez van. Kikászálódtam az ágyból, amihez nagyon nem volt kedvem. Úgy imádom azt az ágyat, annyi helyem van, és ez a dupla ágyneműs dolog is nagyon szuper. Olyan jó, hogy sehol sem lóg ki az ember alóla :)

    Estérelle már készülődött, kicsik aludtak, gyorsan felöltöztem, aztán keltettem őket. Reggeli már macerásabb volt, mert bedöglött a mikró. Apót eldobtam suliba, előtte meg vitáztunk egy sort, hogy milyen ruhába menjen suliba.

    Gyorsan haza, és indult az egész napos macera: Dóóóóóórraaaaaaaaaaaaa... Kedves nagymamával szuper jól elvagyunk :S Folyamatosan vagy a seggemben van, és nem hagyja, hogy nyugodtan csináljam a dolgom. Kiteregetek és áttereget, vagy kiveszi a ruhát a kezemből. Mosni akar, de mosógépet nem tudja kezelni, akkor egyből kiáltja a nevem. Mosogatás dettó. Folyamatosan az utamban van. (Szóval este amikor ezt elkezdte, én kimentem a konyhából). Iszonyatosan idegesítő. Egész délelőtt annyira ideges voltam emiatt, és nehéz volt magamban lerendezni, hogy normális hangnemben válaszoljak vissza. Közben meg folyamatosan angolt és hollandot keverve beszél hozzám, ami szintén a halálba kerget. Na mindegy, délelőtt levelet kellett szedni másfél órán keresztül, szóval a mai napi francia tanulásom is ugrott. Wietse nagyon ügyesen elment a városba, utálja a kerttel való babrálást. Mindegy, letudtuk. Aztán mosás, teregetés.

    Gyors ebéd, tegnapi maradékok, aztán indultunk a dolgunkra. 

    Először vettünk egy új mikrót, egy olyan bevásárló részen, mint ami az autópályák mellett szokott lenni. Decathlon, Auchan stb. Csak itt teljesen más nevű üzletek vannak persze. nagymama itt is aktívkodott, szóval ott is arrébb álltam.

    Átmentünk a szemben lévő biokertészetbe, virágot venni, mert utána a temetőbe mentünk. A virág üzletben rámtört valami furcsa jókedv, elkezdtem szórakozni egy húsevő növénnyel, tudjátok, amelyikhez hozzányúlsz és bekapja az ujjad :D Annyira vicces volt.

    Utána ismét autó és a temetőhöz mentünk. Egy idő után nem igazán értettem, hogy tényleg ode megyünk-e, mert annyira messze volt a várostól. Gyönyörű vidéki részeken hajtottunk keresztül. Utána pedig egy platánnal szegélyezett úton, ami után egy sor olajfa nőtt az út mellett. Egyre erdősebb rész felé vezettünk. Végül megérkeztünk a temetőhöz.

    Megszólalni nem tudtam... A temetőkről az otthoniak jutnak eszembe, azok az agyonzsúfolt, ágas-bogas budapesti temetők, a vidéki kicsit nyugodtabb, de szintén zsúfolt temetők. De mindegyik egy olyan hely, ahova ha az ember beteszi a lábát, egyből arcára fagy a mosoly, magára veszi azt a furcsa tartást, amikor lehajtja a fejét, a földet nézi, és tudja, hogy most egy olyan helyen jár, ahol komolnyak, tisztelettudónak és mindenképpen szomorúnak kell lenni. Egy olyan hely, ahol nem szívesen töltjük az időt és félnénk a sötétben.

    Ez a temető viszont. Megható, gyönyörű, magával ragadó, tágas, lenyűgöző, BÉKÉS, zöld, természetes, nyugodt, szép, elgondolkodtató, otthonos.

    Nem tudom, meddig tudnám sorolni a pozitív jelzőket. Beléptünk a kapun, tulajdonképpen egy erdőbe, a természetbe. Ahol gyönyörű zöld fű nőtt a fák között, és mintha úgy mellékesen sírkövek is lennének. Egyik sem túl nagy, hasonló méretű visszafogott sírkövek, semmi túlzás, csak egy-egy név, családnév, évszám. És mindegyik körül gyönyörű zöld fű. A sírköveken, szinte mindegyiken, zöld növények, cserepes virágok, valamelyikhez fát is ültettek, mert ide érdemes hozni, és nem lopja le senki. 

    Annyira meghatott ez a hely, a nagyszülők és Wietse az anyuka sírjánál elültették a virágot, én addig, egyszerűen sétáltam a fűben. Nem hittem a szememnek, de tényleg. Egyszerűen azt éreztem, hogy annyira gyönyörű helyen vagyok, hogy egyáltalán nem éreztem elszomorítónak, hogy sírok között sétálok. Meghatott. Annyira barátságos és parkszerű volt az egész temető, nem éreztem magam rosszul. Itt tényleg el tudom képzelni, hogy gyakran kimennek az emberek a szeretteikhez emlékezni, mert nyugalom van, gyönyörű környezet, csönd, és tényleg egy olyan hely, ahol lehet és szinte kell is emlékezni, gondolkozni. Annyira elragadott ez az egész, hogy elkezdtem sírni. Most is könnyezek, ahogy írom és visszagondolok arra az érzésre. Hihetetlen volt. Most sem térek magamhoz.

    Ezek után még megálltunk egy szőlő ültetvénynél fényképezkedni a nagyszülőkkel, meg kicsit megcsodálni a tájat. Jó volt ez a kis áthangolódás, mert utána a vásárlás már viccelődéssel telt.

    Délután pakolás, Apoért rohantam a suliba, aztán kicsit olvasni is volt időm. Este pedig Barbeque a kertben. Nagyon jókat ettünk.

     Jelentem, vacsi után kipróbáltam az új Ajax terméket, amit a kád újjávarázsolásához vásároltam, mert a takaritócsajszinak nem sikerült a korábbival. És tádádááááám, csodákra vagyok képes, gyönyörű tiszta kádat és mosdót varázsoltam hipp-hopp. Büszke voltam magamra. Wietse megjegyzése: "This is fuckin' good!" :D Majd ágybadugtam a csajokat, hihetetlenül jó hangulatban, nevettünk egy csomót, pillanatok alatt lecsekkolom a hajukat már, mivel azt hiszem megszabadultunk a tetvektől, de nem árt az óvatosság. 

   Úgyhogy, azt hiszem elég esemény és érzelemdús napban volt részem!