Gyorsan telnek a napok

     Hétfőn 1-re mentem az IS-be (International School), tartottak egy rövid tájékoztatót, az összes diáknak, aki az FSI (French Semi-Intensive) csoportokba jelentkezett. Cirka 25-en voltunk. Sok német lány volt, akik egyből elkezdtek németül dumálni egymással, egy pár arab és mexikói lány és még páran. Elkezdtem beszélgetni franciául (!) egy olasz lánnyal, Christina (26), szimpatikus, haverkodós lány.

    Kiderült, hogy mekkora szerencsém van! Ő egy olyan családhoz került, ahol van egy 1, 3,5 és egy 7 éves gyerkőc, és heti hét napból 6-ban reggel 6.30-tól este 8-ig folyamatosan dolgozik. Mindig csak a vasárnapja szabad, amikor zárva vannak a boltok. Heti 70 €-t kap csak és nem fizetik neki a nyelvsulit... De nagyon aranyos. Sajnos azonban, mivel nem egy szinten vagyunk, így nem egy csoportba kerültünk.

    A tájékoztató után írtunk egy tesztet, meg volt egy 5 perces beszélgetés. A pasi el volt hülve, hogy ahhoz képest, hogy 24 órát tanultam a Francia Intézetben és utána egyedül, nem is rossz. Szóval képzeljétek, nem az első, hanem a 2. csoportba kerültem!!! Akkora sikerélmény!

    

    Kedd: Első óra a nyelvsuliban

    Először kicsit megijedtem, mert rajtam kívül mindneki idősebb volt, 30 fölötti anyukák. De aztán még beszivárogtak fiatalabbak is. 10-en vagyunk összesen. 1 férfiúnk van, ő 34 éves indiai, van 3 nőci 30 körül, a többiek 18 és 26 közötti au pairek.

    Nyelvsuliról azt kell tudni, hogy heti 6 óra van, kedd, csütörtök, péntek és minden második héten pénteken megkapjuk az órarendet. Ez a tanárokra vonatkozik. Ugyanis egy héten legalább két nyelvtanárral van óránk, ha nem hárommal. Együtt dolgoznak, együtt készítik el a tananyagot, ugyanis nincs könyvünk. Mindig a csoport igényeihez és a hiányosságaihoz mérten állítják össze a sok-sok nyelvkönyvből az éppen odaillőt. A tanárok miatt így változatos az egész, nem unjuk meg és több féle kiejtést hallunk. 

    Az első óra szuper jó volt, szokásos bemutatkozósdi. Mivel a névsor elején vagyok, így engem sikerült először "kibeszélni". Nem hitte el senki, hogy már megvan a diplomám, és a csoport felének fogalma sem volt, hogy mit jelent az, hogy "Je suis hongroise." Az angol lánynak meg sikerült Hungary helyett hungryt írni a füzetébe....

   Összespanoltam Anne-nal, egy 20 éves német csaj. Iszonyatosan jó arc, csomót nevettünk, kis vidám. Felvetettem az ötletet, hogy mehetnénk szombaton St. Tropez-ba, amit a nyelvsuli szervez, de meg is bukott egyből az ötlet, mert ő is inkább vasárnap szabad, valamint összesen csak 12 ember mehet a kirándulásra és pikk-pakk be is telt. Úgyhogy most lehet magán szervezésbe kezdünk 3-an, Christina, Anne és én és talán sikerül elmennünk valahova. Nagyon jó lenne.

    Szerda: a különórák napja

   Reggel kicsit később van kelés mert mindnekinek csak 9-re kell menni. Estérelle-nek és Olympiának csak 9-től van suli 12-ig, Apo-t meg 9-re kell vinni a színjátszó körbe. Ami ma viszont remek jól elmaradt, úgyhogy jöhettünk haza, mert vásárolni nem akart velem. Wietse itthon volt, mert hajnalban valaki ellopta az áramot az egész házból, és az egész környékről, és a nagykapu az autóknak csak úgy tud kinyílni, mert elektromos, így otthonról dolgozott. Én vásároltam. Olympia hazajött, gyors ebéd.

    2-re vittem Apo-t táncra, 3-ig elütöttem az időt a városban, utána 4-re mentünk volna át Olympiáért, mert Wietse elkísérte ma kivételesen a rajzszakkörre, ami 3-tól van. Átmegyünk, átértünk korábban, várunk, végignézzük az összes prospektust. Apo már akkor ki volt borulva, fáradt volt és egy csomót kellett sétálnia. Vettem neki sütit, kicsit megnyugodott. Aztán 4 után 10-15 perccel megkérdeztem a recepción, hogy mikor is lesz vége az órának. Mire közli a lány, hogy elmaradt, mert összesen 2-en jelentkeztek rá. Úgyhogy potyára vártunk és sétáltunk el odáig, mert Olympia hazament Wietsével, csak az nem jutott az eszükbe, hogy nálam van a magyar telóm és sms-t fogadni azért tudok. Hazafelé nagyon kreatívnak kellett lennem, hogy a fél óra hazagyalogolás alatt Apo ne kapjon sírógörcsöt és dührohamot és ne tépje ki a tesója összes haját ha hazaér, úgyhogy végig szójátékokat játszottunk.

      Estérellenek délután balettja és modern jazz táncórája van.

    Este teszteltem rajtuk a magyar borsólevest. Több, kevesebb sikerrel. És utána... tetvészkedtünk. Délelőtt ugyanis találtam Apo hajában 3-at. Szuper ez az iskola időszak.

    Lefekvés előtt közösen játszottunk. A játék neve: FLUNCH.  Egy zöld lufival játszottuk, ami egy étterem lufija, amit Flunch-nak hívnak. Képzeljétek el, ahogy Apo szobájában, egy nagy kék szönyegen fekszünk (ez a pálya), az elválasztó vonal (rózsaszín sál) két oldalán, két csapatban (Apo-Wietse, Olyimpia-én) a hátunkon fekve és a lábunkkal a másik térfélre próbáljuk átrúgni a labdát (lufi). Szakadtunk a röhögéstől.