Egy szeptemberi hétvége

    Elindult végre a nyelvsuli, így itt volt a kihagyhatatlan alkalom, hogy végre társasági életet éljek és ismét megkezdődjön a szokásos szervezzünk valamit című játékom :)

    Elég nehézkes ez az egész, mert mindneki rohan haza a nyelvsuli után, buszhoz, gyerekekért, vagy éppen beesik az órára a vásárlásból, ebédeltetésből. Szóval nem unatkozunk. Ráadásul Cristinával és Anne-nel is csak az e-mailes kommunikáció marad, mert senkinek nincs francia telefonja.

    Kész rémálom volt a szervezkedés és bele is buktunk, de lényeg a lényeg, hogy Anne-nel találkoztunk szombat kettőkor, leraktuk a kocsit (Lambescben lakik, 30 percnyi autóút), mert a városban elég borsos a parkolási díj és elindultunk. Persze Cristina nem volt a szobornál akkor már, mire odaértünk, így csak kettesben indultunk fagyizni. Elég nehéz franciául kommunikálni, de egész jól megoldjuk, azt kell, hogy mondjam.

   Mászkáltunk a városban, boltokban, láttunk szép autókat. Aztán egy kis utcán egyszer csak szembe jött velünk Cristina. Annyira jó volt. Na ilyenkor jó, hogy nem nagy a belváros. Aztán találkozója volt valami ismerőssel és beültünk abba a teaházba (Orienthé), ahol a lány dolgozott. Jegesteáztunk és nagyon sokat beszélgettünk. 

   Barangoltunk az utcákban, pizzáztunk egy szökőkútnál és olyan 10 felé indultunk haza. Jól éreztem magam velük nagyon. Anne igazi bulizós német lány (balra), Cristina (jobbra) már más korosztály kicsit, de mind a hárman iszonyat nyitottak és beszédesek vagyunk. Szóval jelentem, itt én vagyok most a legcsöndesebb. :)

    Vasárnap nyugis délelőtt, magyartanulás, aztán fogtuk magunkat és bementünk a városba ebédelni. Tele volt az összes étterem, így végül egy kis helyre ültünk be, ahol főleg saláták voltak és tészták. Ettem valami csirkés salátát, nem volt nagy szám, de jó volt kimozdulni velük. Estérelle igaz, nem jött, mert a barátnőjével lógott. Olympia végig a fényképezőgépemmel szórakozott, Apo modellkedett. Kegyetlen, milyen képek készültek és arról is érdemes lett volna videót készíteni, Apo hogy falja be a lábosnyi kagylót és sültkrumplit. Hazafelé körbenéztünk az ócskapiacon, amit az egyik főúton rendeztek és megálltunk a Pavillon Vendome melletti játszótéren. Úgyhogy így telt a 6. hetem... (Nem hihetetlen....?)