Back to normal

Délután visszarepültek a kedves krumplievő, tej és kakaóivó, hangosan beszélős, focit nézős, csokoládé majszolós nagyszülők Holland hazacskájukba. 

    Nagypapa szuperjófej volt. Evett, amikor eléraktuk a kaját, sörözött, kávézott, kakaózott, teázott, borozott (vizet nem láttam inni, szerintem megbetegedne tőle) nonstop. Szívta a saját kezűleg sodort filter nélküli cigijeit, ücsörgött a kertben, jókat nevetgélt, tévézett, keresztrejtvényt fejtett, sudokuzott. Szóval nem sok vizet zavart, és megvan, hogy kitől szedte Wietse a humorát, amit persze a gyerekek vagy nem értettek, vagy nem szerettek. Apo néha olyan pofákat vágott... Istenem... Röhögőgörcs.

   Nagymama felkelt, és persze róla mintázták a Duracell nyuszit, úgyhogy pörgött ezerrel és kopogott a kövön a szupi kis papucsával. És megvan, hogy honnan örökölte Wietse azt a furcsa járását :)

    De azért jobb nélkülük azt hiszem. Végre megint mindneki nevetett a vacsoránál, és a hangoskodás sem az egymást túlkiabálós, hanem a jókedvá hangoskodás volt. És véééégre nem krupmlit ettünk :)

    Most, hogy visszaolvasom, a bejegyzés címét... Azon gondolkodtam, hogy még nem is tudom, hogy mi itt a normális. Hiszen mindig jött, ment valaki, elkezdődött a suli, Wietse nem volt itthon. Szóval tulajdonképpen még nem tudjuk, hogy is zajlanak a szürke hétköznapok.

    De majd jövő héttől. Hétfőn megyek francia szintfelmérőt írni. És mostantól 12 héten keresztül nonstop, kedd, csütörtök, péntek 14-15.30-ig francia órám lesz. Drukkoljatok a jó társaságért. Meg úgy a jó időért, mert csak esik és esik és esik.