Az a helyzet, hogy a külföldi élettel az a probléma, ha nem örökre ragad valahol az ember, előre kell tervezned az egész életedet legalább 4-5 hónappal, fél évvel előre.
Ezzel nincs is probléma. Már ha az embernek van terve. Anyukám azt mondta hétvégén, hogy ne parázzak, mert eddig mindig minden tervem sikerül. Ez így is van, és büszke is vagyok erre, csakhogy most rohadtul nincs tervem.
Annyi a lehetőség, és annyi mindent el tudok képzelni, hogy az már tulajdonképpen zavaró.
A dolog ott kezdődik, hogy bele fog szakadni a szívem, amikor itt kell hagynom ezeket a kis libuskákat :) Így felmerült bennem, hogy milyen lenne még egy évet maradni. Ennek viszont tényleg csak akkor van értelme, ha valami értelmes elfoglaltságot találok, mert két évig vagy akár mésfél évig is csak nyelvet tanulni kicsit unalmas... :S Eszembe ötlött, hogy akkor tanulni kéne és régóta a fejemben van a virágkötészet. Itt viszon nem az otthoni rendszerrel mennek a dolgok, hanem 2 éves a képzés (na az nagyon sok), 1 hét suli, aztán két hét meló váltakozik. Ez sajna nem összeegyeztethető a csajok időbeosztásával. Ugyanez a probléma azzal, ha gyakornoki munkát keresek az au pairkedés mellett.
Tehát nem megoldható az, hogy itt maradjak. Aminek sem én, sem Wietse nem nagyon örülünk, és fancsali pofával keressük az alternatívákat.
Így hát marad mindenképpen a meló, amivel semmi baj, mert nappali tagozaton rohadtul semmi kedvem tanulni. Így hát vagy itt, vagy otthon. Szóval a terv, hogy már májusban/júniusban elkezdek innen állást keresni, aztán vagy itt, vagy otthon. Alakul majd.
És hála kedves Z. Balázsnak, aki beleültette a fülembe a bogarat, szóval elhatároztam magam a Mesterre is, mert tudom, hogy előbb utóbb muszáj lesz. Így hát majd a következő jelentkezésnél majd jól megpróbálkozom, ha otthon vagyok, addig meg lenyomom a nyelvvizsgákat a pontgyűjtés és papírgyűjtés fokozásaképp. :) Itt sajnos mesterre a francia miatt nem tudok jelentkezni, mert márciusig nem lenne meg a középfok, vagy nehezen, és tényleg nincs kedvem nappalin tanulni. (Meg a másik, hogy csak este 8-9 után lenne időm tanulni a hangzavar mellett)
Szóval ezek a tervek. Semmi konkrét. Legalább van időhatár, amihez tartanom kell magam. De azt hiszem a 21 évemmel még mindig nem késtem le semmiről. Christina, Karina 26 évesek és csak most kezdik majd az életüket ők is.
igazából ez az egy év is elrepül, és ha szereted a családot, ami meg tuti, így miért olyan unalmas "csak" nyelvet tanulni, amellett hogy egy háztartást és családot látsz el, és amellett hogy 21 éves vagy?????????
VálaszTörléskinn mondjuk a család és nyelvsuli mellett nem hinném, hogy más dolgot is bele lehetne sűríteni az időbe, itthon meg sztm ha hazajössz egy szakmát érdemes elkezdeni, mondtad még a lakberendezést is régebben...
Al
Igen, pont ezaz, jövőre már nem lenne értelme nyelvsuliba menni és kedvem sem lenne hozzá itt. Előző trimeszterben is félidőnél meguntuk, most meg egyben lesz 24 hetem.... :S
VálaszTörlésTényleg nem vagy lekésve semmiről. Az Ma itthon egy nagy kalap kaki. Ha elkezded, amellet akár csinálhatsz mégegy sulit is vagy dolgozhatsz teljes munkaidőben.
VálaszTörlésSzerintem jobb Neked ott kint, de értem, hogy unalmas lenne csak nyelvet tanulni. Azért mégis remélem - bár nagyon hiányzol itthon mindenkinek -, hogy ott találsz magadnak valami elfoglaltságot (akár tanulást, akár munkát). Ide sajnos nem érdemes végleg hazajönni. De látogatóba nagyon is!!! :)