na akkor

Azért kiváncsi lennék, hogy ki hogy viseli az ilyen hazajövünk visszamegyünk, hol vagyok otthon, itt is cucc, ott is cucc érzést. Elég skizofrén dolog.

2-án este azért éreztem a vesztemet, nem volt jó érzés nekikezdeni a pakolásnak. Egyáltalán. Még akivel tudtam beszéltem telefonon.

Hülye dolog ez a két hét. Semmire sem elég, és csomó mindnekivel nem sikerült találkoznom, amire előre számítottam, úgyhogy legalább nem ért meglepetés. Betett a betegeskedés és a láz is, azzal is elúszott 3 napom. Legalább otthon is voltam.

Hazudnék, ha azt mondanám, tökéletes volt. Ilyenkor valahogy biztos magasabbak az ember elvárásai a helyzettel kapcsolatban, és lehet emiatt csalódtam kicsit. Mert ilyenkor tényleg ezek a közös dolgok maradnak meg, amire gondolni lehet egy ideig, és nagy durranásra várunk, aztán csak marad a megszokott.

Az út halálos volt. Már ferihegyen késtünk egy órát, ami nem jött rosszul, mert Beauvais (Párizstól 1 órára) tényleg az isten háta mögött van. egy icicpici reptér, rengeteg olyan uticéllal, amit viszont kihasználnak az emberek. Estére olyan tömegnyomor lett, hogy az egész reptéren keresztül állt a sor az ellenőrzéshez. De legalább cselesen megúsztam a pluszkilók kifizetését mindkét alkalommal. Viszont utána már tényleg embertelen lett a dolog, várakozás, késés, nem lehet leülni, olaszok vartyognak és türelmetlenkednek mindenhol. :S Gáz volt. Aztán végre beszállás. Ami bearanyozta mégis az estét, az Párizs volt.

Valami hihetetlen mekkora ez a város. Gyönyörű. És mit látok egyszer csak félálomban??? A kivilágított Eiffeil tornyot :) Erre az álomképre aludtam is egyet. Marseilleben pedig Wietse ölelgetett meg. Jó volt viszontlátni, gyors helyzetjelentés a kocsiban hazafelé.

Csajok aludtak, Wii (kaptak egyet mert egy rakat pénzt hozzájukvágtak a nagyszülők) a nappaliban. Körbementem megpuszilgatni őket. Cukin aludtak, de Estérelle szobájába lépve mi csapja meg az orrom? Tömény cigiszag. Kérdem is Wietsét, hogy mi a szar ez. Mondta, hogy neki is ma tűnt fel a dolog, szóval este lesz valami balhé szerűség.

Reggel kevés az idő, de szokottan indul a nap. Hétfő megint :) Azóta szobatakarítás, Apo csataterének visszarendezgetése, mosás, teresgetés :)

Welcome back. És az a fura, hogy ez most természetes, meg az is ahogy szól a Petőfi és a Budapestes Balkánfanatikos szám.