Éjfél van mindjárt. Kinézek az ablakomon, látni a platánfa legfelső csupasz ágait, és a fehér eget. Hófelhők. Kucorgom a hideg szobában, a két paplan alatt, fülemben az Időutazó feleségének dala, és az utolsó percek peregnek a feliratból.
A kedvenc könyvem, a film sajnos nem lesz az. De ezután a hét után, amikor még vissza kell szokni a reggel 7-es keléshez, a más nyelven való gondolkodáshoz, hogy épphogy visszajöttünk, máris búcsúzni kellett Michaeltől, egy tökéletes nyugodt péntek estéhez tökéletes volt.
Jó itt :) Már csak valakinek a szuszogása hiányzik mellőlem ebben a pillanatban :) Na jó, meg egy bögre forró tea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése