Meglepetések...

     Minden reggel, mikor 8-kor felkelek, nyújtózom az óriási ágyban, lemegyek a pizsimben a konyhába, beteszem a tejem a mikróba, aztán egy kanál instant kávé, egy kanál cukor. Indulhat a reggel.

     Bemegyek a nappaliba, jó reggelt kívánok Aponak, aki egy grimasszal válaszol a sötétkék pokróc alól és visszafordul a tévéhez. Berakom a mosást vagy kipakolom a mosogatógépet, aztán szokásos kérdés Apótól, reggelizünk-e. Mire megint csak grimaszol. Ma már Olympiát is kelteni kellett, már 9 óra volt és sok volt a tennivaló délelőtt. Közösen reggelizünk, öröm nézni, ahogy fülig összekeni magát a kicsi a nutellával, de tényleg.

     Tetvészkedünk. Aponak már nincs (csak el ne kapja megint), Olympiát nyúzom egy darabig, aztán felkeltem 10kor Estérellet, vele is szöszmötölünk. Öltözködés. 11-re hivatalos Apo a barátnőjéhez. Konyhában találkozunk. Apo-n egy nagyon helyes fehér és kék kockás ruha, természetesen kezében a Diddl-ös napló, és a valamelyik fiókból előtúrt, köteg matrica. Fején pedig a csodás ezüst korona, amit olyan természetességgel visel az utcán is, mintha csak egy egyszerű hajpánt lenne. (Azon gondolkodtam, hogy néha, amikor az ember magára vesz egy új ruhadarabot, ami egy kicsit eltér attól a 15 ugyanolyantól, ami a szekrényben van, én már akkor is furcsán érzem magam. Mikor veszítjük el ezt az önbizalmat és természetességet, ami a gyerekekben még megvan?) 

     Mikor kilépek a bejárati ajtón, belebotlom az első meglepetésbe. Estérelle, se  szó, se beszéd önmagától kiteregetett. Jól megölelgettem :)

     Mindannyian elindulunk, a lámpás kereszteződésben, mi, a 4 lány vagyunk a látványosság. Szétválunk, én viszem Apót, a két nagy meg meglesi a kiírásokat a sulijukban. Visszafelé pont találkozunk a kereszteződésben.

     Gyors ebéd. Halrudacskák párolt zöldbabbal. Rohanás tovább. Estérellel bevásárolni mentünk a centerbe. egész ügyesek voltunk, háromnegyed óra alatt mindent sikerült majdnem megtalálni. Közben sokat nevettünk és egyszer-kétszer meg is ölelt. :) Sikerült összebénáznunk a házhozszállítást. Gyógyszertárban tetvetlenítő szer, kütyüs boltban fülhallgató beszerzés, aztán különváltunk. Ő ment a barátnőihez, én haza.

     Itthon Olympia festett valami gipsz békát, amit a finnektől kapott. Hát érdekes lett, mert nem volt jó minőségű a festék, aztán néztünk az interneten egy művésznek a képeit, mert vett egy új könyvet (iszonyatosan odavan a fantasyért és a művészetekért) Belgiumban és meg akart mutatni egy képét, én meg megkerestem neki a honlapot. Egészen hihetetlen dolgokat hozott össze a csaj. http://www.ilenemeyer.com/

     Aztán elmentünk Apollóniáért. Vasaltam egy kicsit, és mire lejövök az emeletről, addigra a számítógépemen a fenti kép fogadott. :) Annyira édes volt. Apo ezen felbuzdulva nekiállt alkotni szintén. Mókás lett :) De elég nehéz volt vele, mivel nem nagyon tudja kezelni a számítógépet még. Szerencsére!!! Közben csirkét vagdaltam az esti indonéz mogyorós csirkéhez. (Nyugi, volt valami előre készített szósz hozzá.) 

     Wietse haza,  vacsi, tetvészkedés, Ici pici lencsilány éneklés a füriben, és alvás.