3 a kislány mi vagyunk, megjöttünk, itt vagyunk!

     Előre is bocs hogy ennyit írok mindig, de ez az eleje, aztán már nem hiszem, hogy ennyit járatom a számat :)     

     Nagyon jól aludtam, nem ébredtem fel éjszaka. Gondolom megnyugodott a lelkem, hogy tudtam veletek beszélni. A vicc viszont, hogy sikerült teljesen elfelejtenem ébresztőt beállítani… Deeee magamtól majdnem percre pontosan, ahogy kellett volna, fél 8-kor felkeltem.
     Összekészülődtünk, szendvicseket csináltunk, és összepakoltunk pár dolgot egy kis piknikhez. Montpellier-be mentünk a lányokért, oda tette le őket a busz (nagymamájuknál voltak Rodez-ben, ami így külön jól alakult, mert mellettük nem tudtam volna 3 óra alatt berendezkedni ).
     Amekkora sutyerák vagyok, elfelejtettem a fényképezőgépemet magammal vinni, pedig nagyon tetszett a táj. Igaz, autópályán mentünk. Voltak részek, ahol sziklák szegélyezték az utat (graffitikkel díszítve), volt ahol sík volt a talaj, volt szőlő, és azok a fura tüskés fák, amik csak a mediterrán részeken találhatóak. Áthaladtunk a híres TGV vonatnak külön épített híd alatt is (kiakadok, 3 óra alatt van Marseille-ből Párizsban, mi annyi idő alatt nem jutunk le Pécsre).
     Megálltunk útközben wc-n, amit azért kell kiemeljek, mert olyan „wc-k” voltak, tudjátok, mint ami a Szimplában is van, az a tálca lukkal. Odaállsz leguggolsz, azt heló… És persze szanaszéjjel lepisiled a lábad. Jó nem annyira nagyon, de nekem mindig sikerül. Tegye fel a kezét, aki nem teszi ezt, mert annak meg kell tanítania, komolyan… (Visszafelé még egyszer sikerült ezt eljátszanom!....pfff :))
     Montpellier-ből csak a buszállomást (pici, jelentéktelen) és a vonatállomást (nagyon szép épület) láttuk éééés külön attrakció volt a szememben a narancs/sárga/almazöld virágmintás valamint a kék alapon fehér madaras villamos. 
     Megjöttek a lányok, aztán indultunk hazafelé az autóval néhány kisebb kitérővel. Az út elég mókásan zajlott, angol/francia/holland keverve, de megoldottuk, estére a helyzet viszont azt kell hogy mondjam, teljesen jó lett, Olympia (11) sokat segít, franciát és angolt nyomatjuk, érti, hogy mit mikor értek vagy nem. Apollonia (8) elég türelmetlen, vagy eszeveszett gyorsan kezd el franciául beszélni, vagy angolul pórbál szavakat mondani, ami meg neki nem megy. Olympia viszont holnap elutazik 10 napra, így elég nehéz dolgunk lesz. Addig viszont be nem áll a szája, és mindenfélét mesél. Hihetetlenül közlékeny és érdeklődő, rengeteg hobbival, érdekli a divat, rengeteget rajzol és fest, olvas. Esterelle (13) egy kész nő, tini a javából, na, rá kíváncsi leszek. Ő és Apo elég hasonlóak, velük azt hiszem nehezebb dolgom lesz.
     Visszatérve az úthoz, tettünk egy kis kitérőt, és megálltunk Vasarely kapujánál, amit a helyi egyetemnek tervezett. Ha lesz net, akkor megkeresem és felrakom a képét, valamint Vincent Van Gogh által többször lefestett fa hídnál. Röpke piknik és irány haza.
     Esterelle indulás után le is lépett a barátnőjéhez, a két kicsivel pedig tetvészkedtünk . Szó szerint, igen, tetvesek… Mostam, teregettem, megfőztem az első vacsit (cukkínis tészta) és játszottunk sokat a csajokkal. 
     C’était une belle journée!
     p.s.: I love you!
     p.p.s.: Elfelejtettem megírni tegnapról, hogy megtaláltam a városban a magyarok gyülekező helyét, vagy mi a szöszt, még nem világos, mindenesetre itt tanítanak magyart külföldieknek, találtam jóga centrumot, és láttam a leendő nyelvsulimat is.