2010. július 7., szerda

Pakolás, utolsó teljes nap

A tegnapi esti sörözés nem nagyon viselt meg, mosolyogva tudtam elbúcsúzni... De furcsa volt, hogy most ülünk ott együtt utoljára.

A szobám egy csatatér, a ruhák nagyja már a bőröndben, most kezdem szortírozni az apróságokat.
Amitől tegnap lehidaltam, hogy megtaláltam a lakáskulcsom, és hirtelensében lövésem sem volt, hogy melyik kulcs mit nyit. :S

Most meg megtaláltam anyu levelét, amit annó a bőröndbe csempészet...

"Remélem amit vársz ettől az utazástól az sikerül és élményekkel gazdagodsz, no meg egy kis pénzzel is ..." :)

Igen... így történt :) Felejthetetlen volt ez az év, és ha összejön a munkakeresés is, akkor azt is ennek a döntésnek köszönhetem. :)

A ma reggeli első sírás már megvolt. Apo a szobámba csempészett egy kis levélkét.
"Drága Dora Bado
Hiányozni fogsz, mert te vagy a legszebb, legkedvesebb, legokosabb au pair a világon és mindig megosztottad a szíved velünk.
És most hogy megszoktalak, elmész.
Gigantikus puszi <3
Aurevoir Apollonia részéről".

A szívem szakad meg.... :( Kis tücsök. És még hozzátette a tévét bámulva, szuperkomoly hangon, hogy tegnap amikor írta jól elkezdett sírni :( Nyuszifül

2 megjegyzés:

  1. Teljességgel hihetetlen, hogy eltelt ez az egy év. Nagyon örülök, hogy ennyi élménnyel gazdagodtál és, hogy alapvetően jól érezted magad kint.
    A búcsúzás nagyon nehéz lehet. Én bele sem akarok gondolni, mi lesz itt egy év múlva. Elhiszem, hogy hiányozni fogsz a piciknek, mert - ahogy Apo is írta - Te nem úgy álltál hozzá az egészhez, hogy ez csak egy munka, hanem igazán megszeretted őket. Azért ezt mindenki értékeli, legyen gyerek vagy felnőtt.

    VálaszTörlés
  2. Drága Leánykám !
    Nagyon örülök, hogy úgy sikerült ez az utazás, ahogy eltervezted.
    Én nagyon hű olvasód voltam és köszönöm, hogy megosztottad velünk élményeidet.
    puszil
    Anyu

    VálaszTörlés