A szobám egy csatatér, a ruhák nagyja már a bőröndben, most kezdem szortírozni az apróságokat.
Amitől tegnap lehidaltam, hogy megtaláltam a lakáskulcsom, és hirtelensében lövésem sem volt, hogy melyik kulcs mit nyit. :S
Most meg megtaláltam anyu levelét, amit annó a bőröndbe csempészet...
"Remélem amit vársz ettől az utazástól az sikerül és élményekkel gazdagodsz, no meg egy kis pénzzel is ..." :)
Igen... így történt :) Felejthetetlen volt ez az év, és ha összejön a munkakeresés is, akkor azt is ennek a döntésnek köszönhetem. :)
A ma reggeli első sírás már megvolt. Apo a szobámba csempészett egy kis levélkét.
"Drága Dora Bado
Hiányozni fogsz, mert te vagy a legszebb, legkedvesebb, legokosabb au pair a világon és mindig megosztottad a szíved velünk.
És most hogy megszoktalak, elmész.
Gigantikus puszi <3
Aurevoir Apollonia részéről".
A szívem szakad meg.... :( Kis tücsök. És még hozzátette a tévét bámulva, szuperkomoly hangon, hogy tegnap amikor írta jól elkezdett sírni :( Nyuszifül
Teljességgel hihetetlen, hogy eltelt ez az egy év. Nagyon örülök, hogy ennyi élménnyel gazdagodtál és, hogy alapvetően jól érezted magad kint.
VálaszTörlésA búcsúzás nagyon nehéz lehet. Én bele sem akarok gondolni, mi lesz itt egy év múlva. Elhiszem, hogy hiányozni fogsz a piciknek, mert - ahogy Apo is írta - Te nem úgy álltál hozzá az egészhez, hogy ez csak egy munka, hanem igazán megszeretted őket. Azért ezt mindenki értékeli, legyen gyerek vagy felnőtt.
Drága Leánykám !
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy úgy sikerült ez az utazás, ahogy eltervezted.
Én nagyon hű olvasód voltam és köszönöm, hogy megosztottad velünk élményeidet.
puszil
Anyu