Péntek este végülis csak itthon punnyadtam, aztán szombaton jött a hajrá.
11-re vittem Apo-t, aznap volt a színházi előadásuk az MJC-ben. Óz a nagy varázsló volt, kissé átdolgozott verzióban, nagyon kis helyesek voltak, bár leginkább az anyukák élvezték ezt az egészet. Apukák nem nagyon tudtak mit kezdeni a dologgal. No nem baj, én jókat röhögtem :) Olyan kis bénácskák voltak :DDD Mármint az a gyerekes bénáskodás.
Délután indult a nagyobb meló. 20-25 emberke jött Estérelle szülinapját ünnepelni. Egész délután tortát sütöttünk meg a fagyasztott pizzákat raktam be egymás után a sütőbe. Háááát, erre nem vagyok büszke, nem sikerült jól, mert nem volt annyi tepsink, variálni kellett a hellyel és vagy nem sült meg rendesen a torta, pedig kívül már szép volt, vagy elégett vagy mindig volt valamit. No mindegy.
Clémance barátnője volt itt délután is. Nagyon jól eldumáltunk, de azért rádöbbentett egy két dologra, amit eddig is gyanítottam. Tök normális, hogy ők 13 évesen, isznak, szexelnek, füveznek és napi egy doboz cigit szívnak... Hmmm.. Mi legalább 3 évvel később kezdtük :D
Aztán jöttek a népej, a fiúcskák úgy néztek ki mint a 12 évesek, a lányok meg mint a 17-18 évesek. Durva volt. Smink mindenkin, semmi különbség a divatozást illetően. Csak még nem tudnak mit kezdeni a testükkel. Olyan kis esetlenek voltak.
Aztán kezdődött a rohangászás, ki be szaladgáltak az utca meg a ház között, Wietse tiszta idegbaj volt, 10 percenként kijött a házból, ami zavarta a srácokat, plusz gáz volt úgy alapban az egész. Vártam, hogy lesz-e balhé. De minden baja volt, túl hangos a zene, túl nagy zajt csinálnak. Mégis, kérdem én, mit is várt ettől?
Nah aztán kezdtem gyanakodni, végülis igazam volt, valaki csempészett valami piát, és azt kint itták. Én a kertben koktéloztam, aztán abba iszogattak vele, de szerencsére nem lett gáz. Ellenben az egyik lány valahonnan szerzett egy sört, és attól már teljesen bekészült. Hát féltem, hogy baj lesz, de megúsztuk.
Én akkor indultam, Lewis és Damian már ott voltak, még a kertben vártuk meg Anne-t. És úgy metnünk Johan-ékhoz. Viszonylag sokan voltak, de megint csak a szokásos bandával, Cristinával és Gyommal dumáltam. Aztán Lewisszal és Damiannal sétáltunk haza. Érdekes volt :D több mint egy óra volt hazamászni, de jókat röhögtünk :) Leszedtünk egy pár táblát, meg hasonlók :D
A vasárnap viszont egyszerűen fantasztikus volt.
Gyom, Cristina, Gyom haverja, Julien elmentünk La Couronne nevezetű strandra, legalábbis asszem így hívták :D
Végre egy olyan strand, ahol nem volt tömeg, igaz nagy kavicsos volt, de valami olyan csudaszéééééép. Ilyen tök eldugott kis helyek voltak a szikák között. Egy ilyenbe telepedtünk le, aztán irány a tenger. Most fürödtem idén először normálisan, mert eddig végig hideg volt. Ill nem strand idő.
A víz valami szuper volt, SÓÓÓÓS :D Igen, milyen is :) De tényleg, ott áztattuk magunkat, eszméletlen érzés volt, és olyan színek meg tájak vettek körül. Aztán rámjött valahogy az egyedüllét, illetve nem volt kedvem beszélni, és elkezdtem úszni egy hatalmas szikla felé. Kimászni már neccesebb volt, de megérte a szenvedést.
A víz által kialakított mélyedésekben kivált a só. Egy pár onnan pecázott.
Hihetetlen érzés volt. Álltam a szikla tetején, szikrázó napsütés, körülöttem a kék ég, és a nyílt víz, tenger mindenhol. Aztán leültem és csak bámultam magamelé, lógatva a lábam a szikláról. Leírhatatlanul boldog voltam, szinte lebegtem. Aztán akármennyire is nem volt kedvem visszamenni, visszaúsztam a többiekhez, akik már a parton voltak. Gyom meg hozzám hasonlóan egy másik szikla tetjén ücsörgött egyedül... Jó néha így elvonulni a világ elől. És ezek a helyek, úgy ki tudnak kapcsolni :) Valami csoda. :)
Végül Julien miatt átmentünk egy másik partra, ahol tömegnyomor volt, bár igaz, homokos volt a strand. Addigra már mindenki vörösre égett :)
Szuper volt az egész nap, annyit nevettünk, te jó ééééég :) És még mindig imádom a vizet és a tengert :)
Képeket kapunk? :)
VálaszTörlés