Minden jó, ha a vége jó

Rájöttem, hogy én vagyok a hülye. Ha nem érzem jól magam, miért is nem nyitom ki a számat?

Szóval leültettem Wietsét és mindent egytől egyig elmondtam, ami bántott, hogy miért nem érzem jól magam és rossz érzés 8 hónap után vendégnek érezni magam, ahol annó a család része voltam. Lezajlott a műtét, előtte volt ez a beszélgetés, és azóta minden szuperfrankón működik. Végre beszélgetünk és jól érzem magam vele. Most itthon van egész héten, pihen a műtét után, de elvileg minden okés.

A nagyszülők is itt vannak, és szuperjól telnek a napok. Mivel itt vannak, így több a szabadidőm, jól elvagyunk. És most látom, hogy mennyit változtam. Annó októberben az agyamra ment a nagymama, hogy folyamatosan az utamban van, hogy nem tudom csinálni a dolgaimat. Most meg... minden szuper, türelmes vagyok az angoljával, azért csak-csak kommunikálunk, hagyom kibontakozni a konyhában és megosztjuk a feladatokat. Jó érzés, hogy megváltoztam :)

A múlt hétvége szuperül telt, pénteken lightos sörözgetés Cristinával, kibeszélgettük magunkat, szombaton piacoztunk, meg lefoglaltuk az esküvőre a szépséges ruhámat. Egy zöld, nyakbakötős kínai selyemruha. Legalább otthon nem kell pánikolnom. Voltunk múzeumban, jött velünk Olympia is :)

Este pedig buli meg iszogatás, görög kajálás. Fordított sorrendben persze :D Hajnali 6ra értem haza és már világos volt. Anne, Cristina, neki egy munkatársa Greg, és annak egy barátja (52 éves... ezexerint az apukám sem nőtt ki a bulizásból :)). És még összefutottunk a coloc-os társasággal, Michael és Steph visszajöttek mexikóból. Szóval hiperszuper jó volt. :)

Vasárnap nagy pörgés volt. Főztem estére a nagyszülőknek paprikáskrumplit, sütöttünk Olmypiával csokitortát eperkrémmel, aztán rohanás Estérelle táncelőadására. Hihetetlen volt. Gyerekek a legváltozatosabb korosztályból és koreográfiával, tele kreativitással és ötletekkel. Annyira élvezhető volt, amit összehoztak. Fantasztikus. Modern tánc is volt, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire leköt engem...

Közben megérkeztek a nagyszülők, őket is megtaláltuk a szünetben, aztán ballagás haza.

És jött a vacsi és Wietse szülinapjának ünneplése. apo feldíszítette a konyhát, és jött a nagy kajálás, utána meg a meglepik.

Csináltunk neki a lányokkal egy kis füzetkét, fotókat hivattam elő nekik, és képekkel meg egyéb írásokkal, saját versikével dekorálták ki. Nagyon helyes lett :) Tőlem pedig az elmúlt év összes fényképét illetve a lányokról 3 nagyon szép portrét kapott :) Amit most meg is mutatok :)

Hétfőn szabad voltam mint a madár és Karinával töltöttem a napot. Elautóztunk Saint Tropez-be, ettünk Tropézienne sütit eperdarabokkal, aztán Port Grimaud-ba mentünk és lepzseltünk egy picit a tengerparton, ami elég viszontagságos volt a szélvihar miatt, és úgy fáááájt, ahogy a bőrünknek csapta a homokot a szél.

A kedd estém is a hihetetlen kategóriába tartozott. Anna megkért, hogy menjek el vele Marseille-be papírokat intézni, és egy kedves magyar nőhöz mentünk, aki francia-magyar hivatalos fordító. És hááát, este 19.30-tól 23.00-ig ott voltunk nála... Olyan témákról beszélgettünk, és annyi tanácsot adott, annyit tapasztalt, és olyan közvetlenség és természetesség áradt belőle, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Úgy jöttünk ki, hogy szólni nem bírtunk egymáshoz és percekig némán ültünk a kocsiban egymás mellett, a gondolatainkba burkolózva...

Tegnap délután meg a városban voltunk Karinával, kiélvezve minden szabad percet. Június 15-én indul Rómába au parikedni a nyárra. Remélem jó lesz, nagyon remélem. De azért nehéz volt... Ültünk a városháza terén a szokott kávézónkban... Egy srác gitározott a hátérben és csak bámultunk ki a fejünkből arra gondolva, hogy itt kell hagyni ezt a csodálatos várost és hatalmas élménytömeget... Nem mondom, hogy nem volt bennem, hogy ott elbőgöm magam... Viszont a jó benne, hogy én Európán belül bármikor visszajöhetek ide... és vissza is fogok. Szeretek itt élni... Tényleg szeretek.

Várom a hazamenetelt is, hiányoztok már nagyon :) Ellenben remélem, hogy picit haza tudom ültetni a sok-sok mindent, amit itt tanultam és megszerettem. Hogy igenis, nem szabad mindig mindent a kötelességek miatt háttérbeszorítani, hogy ki kell használni hogy süt a nap és mindig a szabadban kell lenni. Hogy nem szabad lemondani az apró örömökről, és rászánni a pénzt egy-egy kávézásra vagy iszogatásra, mert max két évvel később lesz saját lakásod, de a rengeteg élményt senki nem fogja visszaadni neked, hogy fiatalok vagyunk és addig kell élnünk, felelőtlenül, nem törődve a következményekkel és azt csinálni, ami jól esik, nem törődve senki véleményével, hogy a barátok a legfontosabbak és egy pasi sem éri meg, hogy lemondj a közös programokról, hogy meg kell tanulni nem rágódni az apróságokon, vállat rántani és a lehető legkevesebbet idegeskedni rajtuk. Egyszerűen... meg kell tanulni ÉLNI :), amit otthon nem nagyon teszünk....