Ma az utolsó nap, hogy a srácok az iskolában vannak, én meg itt nyugalomban. Jó volt elképzelni, hogy három nap múlva végre nem ébresztőre és gyerekzajra kelek, hanem anyukám tüsténkedésére a konyhában vagy arra, ahogy apu rádiót hallgat :) Az otthoni zajok.
Gyönyörűen ragyog a nap be az ablakomon és ha nem tudám, hogy 2°C van kint, akkor azt hinném, ősz van. Dél körül pedig egy órát esett a hó, ami itt nagy szónak mondható.
Úgyhogy a nyugalmat kiélvezve végre egyben befejezhettem A gyertyák csonkig égnek-et. 4 éve olvastam, pont aznap, amikor az osztálybankettre mentünk. És ez az a könyv, amit akárhányszor olvas újra az ember, mindig más fogja meg, más gondolkodtatja el.
Azt hiszem most elég sokan a szerelmen, kapcsolatokon gondolkodunk. Úgyhogy aki érintett a témában, annak itt ez az idézet, gondolkodni.
" Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig. Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán neméltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?. . . S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?. . . Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek,aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése