Pár éve nyáron olvastam el Jodi Picoult - My sister's keeper (A nővérem húga) könyvét. És tisztán emlékszem, ahogy két-három nap alatt faltam fel és a hasamon fekve Kápolnásnyéken, a kertben zokogva olvastam a végét.
Ma este néztem meg a belőle készült filmet. Pár napja elég nyomott a hangulatom, így erre a szomorú filmre esett a választás mai program gyanánt.
Nem mondom, hogy rossz volt, de a könyvet nem veri.
Kate, Anne és Jesse testvérek, Kate leukémiában szenved kisgyerek kora óta, és a szülei mesterséges úton, tulajdonképpen azért hozták Anne-t létre, hogy nővérének donorként szolgáljon. Kate egyre rosszabbul van, és Anne ügyvédhez fordul, hogy teste fölött rendelkezdhessen a szülei helyett, mert már a veséit kellene odaadni nővérének. Anne nyeri a pert, ezután a könyv végén hatalmas fordulat, a filmben pedig az élettel velejáró piszkos kis valóság, ami mégsem kavar fel annyira a gyönyörű tájakkal, zenékkel, mint a fekete betűk a fehér papíron.
nemrég néztem meg én is, rendesen bőgtem ám rajta...
VálaszTörlésEmlékszem, mikor először olvastam, Te adtad kölcsön. Azóta már 100x is elolvastam, meg is vettem (sőt, azóta több Jodi Picoult könyvet is). A filmet még nem láttam, bár le van töltve, de ahhoz olyan hangulat kell.
VálaszTörlésAmúgy még hasonlóan megindító könyv a 19 perc és a Szívtől szívig is az írónő tollából.
Egy hete néztük meg Az időutazó feleségét. Azt is úgy olvastam, hogy Te ajánlottad és adtad kölcsön. :) Azóta Anyuék is megnézték. Mindenkinek tetszett, bár ugye a könyvnek az se ér nyomába.
hűűű,még nem olvastam, de kirázott a hideg a sztoritól, biztos elolvasom majd egy erősebb pillanatomban...
VálaszTörlésMegnéztem a filmet: nem tetszett. :( Szerintem nem adta vissza a könyv hangulatát, és, hogy a végét egyszerűen megváltoztatták, hát azt soha nem bocsájtom meg. :(
VálaszTörlésInkább a könyvet olvassa el mindenki! Abban nem fog csalódni.