Lambesc

   Hogy én hogy utálok 7 óra előtt kelni, pláne vasárnap reggel (kéne már végre aludnom is, de olyan érdekesen telnek az estéim :P), de szerencsére volt mi kárpótoljon. Még sötét volt kint mikor kikászálódtam az ágyból. Öltözés, KÁVÉ, aztán futás a Gare Routierre, megtaláltam a buszt is.

   Amit rettenetesen utálok, az, még mindig az, hogy én tényleg próbálok franciául pofázni az emberekehez itt, de azok meghallják, hogy külföldi vagyok és átváltanak az ultragáz angolukra, mert örülnek, hogy megmutathatják, hogy össze tudnak rakni egy fél mondatot. Na ez történt megint a hülye buszsofőrrel.

    St-Cannat városán keresztül megérkeztem Lambescbe, természetesen Anne nem volt ott még :) Lehet, hogy valójában nem is német, mert hogy ő nem éppen  a német precizitás és pontosság mintaképe az hótziher :) . Aztán kocsival a házukig. Már a kertben kupi :D De helyes kis házikó volt, a srácoknak csúszdával a kertben. Konyhában reggeliztek éppen, csatlakoztunk.

   Lise az anyuka tök szuper, a srácok meg csodaszépek, három szőkeség, 4,7,10 évesek. A középsőnek még a szeme sem áll jól. Megreggeliztünk, aztán kocsival mentünk Péissanne-be a vásárra.

   Ááááá iszonyat jó volt. Zöldség, gyümölcs, ruha, ékszer, édesség, meleg kaja, minden. De rohadtul nem az otthoni Kőbányai vagy Békásmegyeri piac hangulat. Tök jó áron volt minden, vettem jó pár cuccot, de Anne még durvább, ő tényleg a Fashion Victim kategória. Meglát valamit és megveszi. Bevásároltunk zöldséget is, aztán náluk meg egy jó kis vasárnapi ebéd :) sültcsirke, rizs.

   A ház egyébként tök móka. A fiúk egy szobában alszanak. Egy emeletes ágy van, és a legkisebb az ágy ágyneműtartójában :) Akkorát röhögtem, amikor megláttam. A másik szoba meg a játszó szoba, aminek a falát az előző au-pair lány festette ki napocskával, almafával. De mindenhol legó meg autók. 

   Elmentünk sétálni, végre normálisan beszélgettünk. Tök fura, ugyanez volt szombaton Christinával, hogy mióta itt vagyunk, nem volt időnk normálisan egymásra. Mindig valami történés, de az otthoni dolgokra valahogy sosem maradt idő. Szóval most kicsit dumáltunk az otthoni karácsonyról, ahogy slattyogtunk Lambescben, szombaton meg Christinával, ahogy a parkokban csavarogtunk. Megnéztük az itteni egyetlen látványosságot, egy tök nagy templomot. Meg láttunk valami 18. századi mosóhelységet. És persze vidék, egyből előkerültek a sutyerák pasik, akik ilyenkor örömmel szólogatnak be az arra kószáló külföldi lányoknak.

   Az egyik téren, lásd a képen, nem tudom mi lehetett a levegőben, de méterenként feküdt egy döglött galamb. Teljesen kiborult Anne, menjünk innen, én meg csak röhögtem, mert eszembe jutott a fiús poén: lepihent, mert elfáradt :)

   Visszaballagtunk, aztán Anne hazadobott kocsival, ami még külön bearanyozta a napot. Thobias, a legkisebb velünk akart jönni, beült hátra, Anne meg berakott valami zenét, de a pici nem értette, hogy mi az. Egy pasi énekelt, mint aki be van rúgva, meg lányok vinnyogtak. Ez a hülye nő meg elkezdi magyarázni Thobias-nak, hogy ez kérlekszépen a Télapó, aki énekel, csak kicsit sokat ivott, de hallod, ezek meg a tündérei és segítenek neki folytatni a dalt. Hát én úgy röhögtem..... Úrisen. Szegény gyerekek, mennyi hülyeséget kamuzunk nekik...

   By the way. Kedves Bátyám, máig emlékszem, arra, amikor megértettem, hogy mit jelentett, amikor a nappaliból nálunk hátraküldtél a kisszobába, hogy megnézzem, ott vagy-e. Hát nem voltál...

Pictures here