The Chameleon

Mozi ünnep lévén, gondoltam kihasználom a szitut. Annyira szeretek moziba menni, de itt senki nem kapható ilyenre. Így végül már elhatároztam, hogy egyedül is, végignéztem a kínálatot és végül nem választottam rosszul. Egy elég durván feszültségkeltő film The Chameleon címmel. És ki volt hozzá a társam? Utolsó pillanatban megkérdeztem Estérelle-t, hogy van-e kedve velem jönni :) És volt.

A film nagyon jó volt, aztán pedig meghívtam sörözni egyet a főtérre :) Igen, tudom elrontom a gyereket. De rontja ő magát máshogy. És akkor itt a mi kedves szüleink meg is nyugodhatnak. A drágám most lesz 14 éves és múlthét hétfőn elszívta az első füves cigijét... :D Olllé, ennyit a fiatalságról!

Le Cigales :)

Provence második jelképe a levendula után a kabóca. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy hol vannak? Amikor idejöttem, nem voltak, télen nyilván nincsnek. De most, kérem, hölgyeim és uraim, zajonganak ezerrel :) Like :)

Szaladnak a napok :) És nem is akárhogy

Pénteki nap a szokásosan telt, mondhatni. Bár Olympiának meg Estérelle-nek a suli már vége volt.

Péntek este végülis csak itthon punnyadtam, aztán szombaton jött a hajrá.

11-re vittem Apo-t, aznap volt a színházi előadásuk az MJC-ben. Óz a nagy varázsló volt, kissé átdolgozott verzióban, nagyon kis helyesek voltak, bár leginkább az anyukák élvezték ezt az egészet. Apukák nem nagyon tudtak mit kezdeni a dologgal. No nem baj, én jókat röhögtem :) Olyan kis bénácskák voltak :DDD Mármint az a gyerekes bénáskodás.

Délután indult a nagyobb meló. 20-25 emberke jött Estérelle szülinapját ünnepelni. Egész délután tortát sütöttünk meg a fagyasztott pizzákat raktam be egymás után a sütőbe. Háááát, erre nem vagyok büszke, nem sikerült jól, mert nem volt annyi tepsink, variálni kellett a hellyel és vagy nem sült meg rendesen a torta, pedig kívül már szép volt, vagy elégett vagy mindig volt valamit. No mindegy.

Clémance barátnője volt itt délután is. Nagyon jól eldumáltunk, de azért rádöbbentett egy két dologra, amit eddig is gyanítottam. Tök normális, hogy ők 13 évesen, isznak, szexelnek, füveznek és napi egy doboz cigit szívnak... Hmmm.. Mi legalább 3 évvel később kezdtük :D

Aztán jöttek a népej, a fiúcskák úgy néztek ki mint a 12 évesek, a lányok meg mint a 17-18 évesek. Durva volt. Smink mindenkin, semmi különbség a divatozást illetően. Csak még nem tudnak mit kezdeni a testükkel. Olyan kis esetlenek voltak.

Aztán kezdődött a rohangászás, ki be szaladgáltak az utca meg a ház között, Wietse tiszta idegbaj volt, 10 percenként kijött a házból, ami zavarta a srácokat, plusz gáz volt úgy alapban az egész. Vártam, hogy lesz-e balhé. De minden baja volt, túl hangos a zene, túl nagy zajt csinálnak. Mégis, kérdem én, mit is várt ettől?

Nah aztán kezdtem gyanakodni, végülis igazam volt, valaki csempészett valami piát, és azt kint itták. Én a kertben koktéloztam, aztán abba iszogattak vele, de szerencsére nem lett gáz. Ellenben az egyik lány valahonnan szerzett egy sört, és attól már teljesen bekészült. Hát féltem, hogy baj lesz, de megúsztuk.

Én akkor indultam, Lewis és Damian már ott voltak, még a kertben vártuk meg Anne-t. És úgy metnünk Johan-ékhoz. Viszonylag sokan voltak, de megint csak a szokásos bandával, Cristinával és Gyommal dumáltam. Aztán Lewisszal és Damiannal sétáltunk haza. Érdekes volt :D több mint egy óra volt hazamászni, de jókat röhögtünk :) Leszedtünk egy pár táblát, meg hasonlók :D

A vasárnap viszont egyszerűen fantasztikus volt.

Gyom, Cristina, Gyom haverja, Julien elmentünk La Couronne nevezetű strandra, legalábbis asszem így hívták :D

Végre egy olyan strand, ahol nem volt tömeg, igaz nagy kavicsos volt, de valami olyan csudaszéééééép. Ilyen tök eldugott kis helyek voltak a szikák között. Egy ilyenbe telepedtünk le, aztán irány a tenger. Most fürödtem idén először normálisan, mert eddig végig hideg volt. Ill nem strand idő.

A víz valami szuper volt, SÓÓÓÓS :D Igen, milyen is :) De tényleg, ott áztattuk magunkat, eszméletlen érzés volt, és olyan színek meg tájak vettek körül. Aztán rámjött valahogy az egyedüllét, illetve nem volt kedvem beszélni, és elkezdtem úszni egy hatalmas szikla felé. Kimászni már neccesebb volt, de megérte a szenvedést.

A víz által kialakított mélyedésekben kivált a só. Egy pár onnan pecázott.

Hihetetlen érzés volt. Álltam a szikla tetején, szikrázó napsütés, körülöttem a kék ég, és a nyílt víz, tenger mindenhol. Aztán leültem és csak bámultam magamelé, lógatva a lábam a szikláról. Leírhatatlanul boldog voltam, szinte lebegtem. Aztán akármennyire is nem volt kedvem visszamenni, visszaúsztam a többiekhez, akik már a parton voltak. Gyom meg hozzám hasonlóan egy másik szikla tetjén ücsörgött egyedül... Jó néha így elvonulni a világ elől. És ezek a helyek, úgy ki tudnak kapcsolni :) Valami csoda. :)

Végül Julien miatt átmentünk egy másik partra, ahol tömegnyomor volt, bár igaz, homokos volt a strand. Addigra már mindenki vörösre égett :)

Szuper volt az egész nap, annyit nevettünk, te jó ééééég :) És még mindig imádom a vizet és a tengert :)

2 hét

Hmmm hmmm.... még két hét... És ilyenkor már nagyban az utolsó cuccokat pakolom... Elég hihetetlen :S

Tegnap egész nap a leánykáimmal voltam, karkötőt csináltunk a kertben, napoztunk, sétálgattunk, miegymás. Mondtam, Olympiának, hogy már csak két hét... Mire az utca kellős közepén megtorpant, rámmeredt azzal a csodaszép zöld szemével és olyan erősen ölelt meg másodpercekig, egy szót sem szólva.

Egész nap ilyen kis bújós volt, már jó pár hónapja ilyen, de ma különösen.

Volt egy pillanat, amikor majdnem elbőgtem magam, feküdtünk a kertben, youtubon néztünk videókat, ő meg ott szerencsétlenkedett, keresztben hosszában feküdt, mellettem, rajtam, nem tudta, hogy helyezkedjen, aztán megtalálta a helyét, befészkelte megát a karomhoz, a vállamra rakva a fejét és csak nézett rám.... :( Uh, most kezdek el sírni, ahogy írom ezt... :(

Szeretem őt....

Fete de la Musique

Hétfő este akkora banzáj volt, hogy hellóóóóóó.

Jack Lang (asszem így írják), mint kultrúrminiszter a 80-as években kitalálta, hogy a leghosszabb napon, június 21-én vezessük be a Zene Ünnepét. Fergeteges ötlet.

Az elején úgy indult, hogy mindenki az este beálltával, nem kell hogy profi legyen, csak szeresse a zenét és fogjon egy fazekat, menjen ki az utcára és bulizzon egyet.

Mostanra már ez eléggé kommerszalializálódott, így a természetesen a rádiók feliratai feszítenek a koncerthelyszíneken.

Először Olympiával és Apoval meg Cristinával barangoltunk a Cours Mirabeau-n, aztán csajokat hazavitte apukájuk, mi meg mentünk a városba. Mászkáltunk össze-vissza, csupa jó zene volt, de persze amire én buliztam volna, arra a többiek nem. Gyom is csatlakozott és végül megtaláltuk Annáékat és söröztünk egyet, majd irány a sok kis utca. Csomó elektro zene volt, drum and bass és amit akartok. Tiszta fesztivál hangulat volt az egész vársoban. Hömpölygő tömeg, de durván, lökdösték egymást az emberek, de annyira jó hangulat volt. Főtéren ilyen reggis zene ment, ott táncoltunk egy darabig, akkor a másnap dolgozni vágyók (Cristináék) leléptek. Én maradtam Annáékkal. Mentünk tovább, tomboltam egy nagyot d&b-re, szuper volt, annyira élveztem, aztán jött Balázs is és vissza megint a főtérre. Végül ők 1-kor leléptek, én viszont nem akartam, így maradt az új bevállalós hozzáállásom és ott maradtam és egyedül buliztam egészen a végéig, 2-ig tartott a buli. Iszonyatosan jó volt. Persze betalált pár srác, hogy neee mááááár, egyedül bulizol? Hát jah. Szóval végül még söröztünk egyet hajnali 3-ig, aztán 4-felé keveredtem haza.

Hát fantasztikus volt! Be kell ezt vezetni otthon. Bár sajnos Bp-n nem lehet ennyire koncentráltan létrehozni szerintem egy ilyen programot, mert szétoszlik az embersereg és elveszik a fesztivál hangulat. De valami fergetegesen éreztem magam :)

:)

lavende

Szombat esti light-os iszogatás után kitaláltuk, hogy másnap moccanunk. Gyom vezetett, és így Cristinával hármasban indultunk levendula mező keresőbe.

Luberonba mentünk, megnéztük Rousillon-t, ahol tavaly voltam Wietse-ékkel, az nagyon tetszett a többieknek, majd meglátogattuk az Abbaye de Sénanque-ot, ami az összes provence-i képeslapon rajta van. Ellenben mivel a nyár elfelejtett megérkezni, így a levendulácskák épp hogy picit voltak csak lilák :( Én így is örltem, nagyon tetszett a táj, és még mindig imádok kocsikázni. :)

Majd rakok fel képeket. szépséges volt.

Fete du Panier

Háááát gyerekem, olyan estém vol, hogy beszaráááááááááás!

Még szerdán láttam Apo művházában a brossurát, hogy Marseille-ben buli van júni 18-19-én. Aztán indult a hétvégi szervezkedés. Gyom, Cristina mindneki aktívkodott. Ami megint kiakasztó, hogy ugye itt a tavasz ilyenkor kezd megint mocorogni mindenki, amikor lassan megyünk el. Noh, lényeg a lényeg, hogy én Marseille-re szavaztam, mint ahogy szerencsére Johan és Anne-is. Megszereztük a kocsikulcsot Anne családjától, aztán irány Marseille. A kellemetlenebb része, hogy kőkeményen egy órán át kerestünk parkolóhelyet, ami nagyon duuuuuurva... Aztán végre sikerült és bevetettük magunkat a buliba. A városban egyébként duplán állt a bál, nem csak a fesztivál miatt, de hogy Algéria játszott a VB-n. Ugye velük tele van a város, szóval füstbombák meg zászlók meg ordibáló pasik mindenhol :)

A fesztivál maga a régi kikötőben volt, ahol ilyen tök király sikátoros meg kis utcák vannak, és 4-5 kisebb tér van egymás mellett. Mindegyik téren volt valami megmozdulás és mindenhol más zene.

Először egy kisebb téren leültünk, ismerősökhöz, aztán indult a banzáj.

A legnagyobb téren egy fekete DJ nyomta az elektro-t. Tiszta jó volt a hangulat. Mondjuk kb Anne-nal mi voltunk a feketebárányok. Két szőke magas csaj bevonul a csak feketékkel és arabokkal tömött térre.... Ennyi... :D Átlagéletkor a 17 volt kb, de mindneki partizott ezerrel. Szuper volt nagyon. Ott álltam, tombolt a ritmus, és azon kattogott az agyam, hogy ilyenben soha nem lesz kb részem. Egy tök vadidegen ország, utcai fesztivál, mindenhol színesbőrűek. Annyira jól éreztem már magam akkor is. És ha belegondolok, hogy nem sokon múlott, hogy parkolóhely híján visszaforduljunk...

No, mentünk tovább. Kis tér, és két fekete raszta srác nyomja nagyban a reggit. Tök móka volt ez is, már csak a feűszagtól mi is beszívtunk kb :D Volt egy csapat punk is, nah azok viszont gázak voltak.

Jó volt ezen a téren lenni, végre az ismerős öltözködés, ahonnan most spec megint kilógtam a nyárias kis ruhácskámmal meg csittifitti szandál, de je m'en fiche :) Jó volt végre a fiatalos közeg a nem nyakig kinyalt trés á la mode emberek. Tornacipő, sálak, farmer. Nagyon ott volt.

Az utcán egyébként kb mindneki kipakolta a holmiait, pia kaja mindenütt, tiszta fesztivál hangulat.

Fél egykor kezdődött egy másik téren valami koncert így elindultunk az irányába. DEEEEEEEEEE.....

És innen jön a fantasztikum.

Mászunk fel egy utcán, és egyszer csak TÖMEG. És JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ zene. Annyi volt az egész, hogy az egyik utcában kinyitottak egy hatalmas fa ajtót, kiraktak egy asztalt, árulták a piát, és az emeletről egy ablakból nyomta a DJ a szuperjó zenét. Kb mintha otthonra találtam volna, az a jó kis undergoundos, igényes, táncolható zene, mintha csak az A38-on lettünk volna. Fergeteges volt!!!!!! Mindenki táncol, iszogatott (harmadáson Aix-hez képest), a szembelévő ház falára kivetítették a videójátékot, amin egy srác játszott.

Hihetetlen volt. Annyira jól éreztem magam. Nyilván iszogattunk is, de bakker végre a tánc, a zene és a társaság olyan egyvelege volt, hogy nem is kellett más.

Aztán odajött pár kedves fiatalember (wááá, csajok, olyan pasi válogatás volt, hogy öööööö... minden második pasit szerintem ti is szépen kézenfogtátok volna :P), aztán azzal a társasággal voltunk. Táncoltam egy tengerésszel vagy matróz vagy akármi :) Lényeg, hogy hajón dolgozik. Jól szét is szedtem a bokám, ugyanis az utca kb 100%-os lejtő volt. Aztán egyszercsak leállították a zenét 2kor. És a vicc az volt, hogy olyan jó volt a hangulat meg a dumálás, hogy egy ideig fel sem tűnt. Jah, ami még vicces volt, hogy így 5 óra után már ingen csak hiányzott a toilett :D De persze a helynek olyanja nem volt. Én meg már nem bírtam tovább, szóóóóval. Mit csináltam? :) Gyerek... felavattam Marseille utcáit :D Annyit röhögtünk Anne-nal te jóóó éééééég...

Nah szóval bezárt a hely és mentünk tovább, kilukadtunk egy térre, ami tele volt fiatalokkal. Mindenki kész volt, fűszag mindenhol :D Mi is dumáltunk meg ökörködtünk nagyban, közben meg egy csapat elkezdte azt játszani, hogy kb vonatozva leülnek egymás mögé, feltartják a kezüket, és úgy mint a koncerten továbbrakják az embereket. Én úgy röhögtem :D Aztán meg ezután elkezdtek felmászni a nagy platánfára, az mág jobb volt, bár bennem volt a para, hogy mi van ha valamelyik részegen leesik. De minden okés volt.

Fergeteges buli volt, és 5-re értünk haza, szegény Anne még haza is vezethetett Lambesc-be.

Hát nagyon remélem, hogy a búcsúbulim Marseille-ben lesz :) Hatalmas volt, és remélem hogy ugyanilyen zenével, ugyanilyen hajnalig tartó bulik lesznek otthon a nyáron :)

Képek:

Apo és a hörcsögöcske

Marseille-i bulaaaaaaaaj