Sorry tényleg, hogy nem írtam, kapom itt a kritikákat, meg ga már ilyen szépen vezettem ezt a "naplót" már magam miatt sem kéne feladni, jó leszt majd ezt visszaolvasni nyugdíjasan.
Az elmúlt 2-3 hét tényleg ramaty volt, azt sem tudtam hol is vagyok. Fura érzés volt... A lényeg, hogy elment Gabi, én itt voltam, ment az idő, teltek a napok és azt vettem észre, hogy nincs kedvem mesélni meg magyarázni az itteni életemről, mert tudom, hogy senkinek lövése sincs semmiről. Ez most nem sértés meg ilyenek, csak tudom azt, hogy amikor más mesél a külföldi barátairől egyszeráen nem tudod mihez kötni az embereket, eseményeket és egyszerűen hallgatod, mert szereted a másikat, de képtelenség átélni. Szóval ezt valahogy meguntam, tök fölöslegesnek éreztem az időt, amit az e-mailek megírására feccöltem, mert nem láttam értelmét. Ezt még mindig így érzem és gondolom, de lényegtelen :D
A másik részről egyszerűen mióta visszajöttem én is elvesztettem az otthoni fonalat. Rájöttem arra az ősz után, hogy ki kell élvezni az ittlétet, itt élni, barátok stb. mert ők csak itt és csak most vannak. De emiatt meg háttérbe került az otthoni. Ami nyilván érthető, cska valahogy nem állt már össze a fejemben a kép, zajlik mindenkivel a történet, és csak e-mailek olvasásával nem tudom egyszeráen fölfögni, hogy mi történik veletek. Ellenben teljesen más az, ha szóban beszélek elég sok mindenkivel skypon. Annak van értelme, mert olyan mintha csak otthon kávéznánk...
Úgyhogy bennem volt ez, hogy valahogy most nem tartozom haza, de az is, hogy ez itt cska időszakos és hogy már repjegyböngészéssel töltöttem a napjaimat, meg most már leendő au-pairekkel e-mailezgetek. By the way. JÚLIUS 14. 19.05. BUDAPEST. Szóval nagyon szar volt ez a kettősség. Se itt, se ott, hol az istenben vagyok és hova/kihez tartozom. Teljes letargia de inkább csak magamban, itt annyira nem mutattam, ill nem hiszem, hogy sokan látták rajtam.
Most hogy jön a tavasz, jön rendbe a kedvem, úgyhogy éljen éljen :)
De fura tudni megint előre, hogy igen, megyek haza, számolunk vissza, mindnt ki kéne élvezni, közben meg amiatt hogy megint van egy időhatár már terveket szövögetek, hogy mikor kell elkezdeni ezt-azt cisnálni, önéletrajzot írni stb., hogy meggyorsítsam az otthoni folyamatot. Mert néha már itt is unatkozom és ugyanez otthon, ráadásul francia nélkül. Unalom a köbön, bár gondolom az első időkben elég sok időmt veletek tölteném :)
So this is in my mind....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése