Zajlik az élet

    Szaladnak a napok szokás szerint.

    Nyelvsuli a héten már nem volt annyira megnyerő, mint az első héten. Sajnos Christof leginkább más dolgokért felelős, csak kétszer tartott nekünk órát, és mostantól Christine és Céline fog minket boldogítani az elkövetkező 10 hétben. Célinnel még nem találkoztunk, Christine viszont rettentően unalmas tud lenni néha. No majd kialakul.

    Minden órán tart valaki előadást (pár perc) a saját városáról. Eddig Indi Stockholmról mondott pár szót, elég rövidke volt. Ma Ioana beszélt Brassóról. Nyomtatott románia domborzati térképet, de sajnos ez azt hiszem kevés volt a csoportnak, a környező országok nem látszottak. Hogy a 3 mexikói lány nem tud semmit szinte Európáról az okés, én sem tudnám berajzolgatni magamtól az amerikai államokat pontosan, és az ázsiaiakkal is bajban lennék. De hogy az angol csajnak lövése se legyen kelet-európáról, na az azért betett. Olyan buta szegény... De szerencsére Wietsének van mindenféle cucca, térképe (a kis Magyarország mániás...) kishazámról, szóval kedden tartok egy gyalázatos előadást Budapestről :) Viszek térképeket meg megmutatom a főbb nevezetességeket, magyar forintot, ilyesmi. És felhomályosítom a népet, mi is az a Románia, Magyarország, Szlovákia téma, ha már így összegyűltünk a csoportban. 

    Csajok nehezen bírják a sulit. Rettentesen fáradtak minden nap, főleg Olympia. Apóval meg minden nap harcolunk  a házifeladattal. A szobája teljesen rendezett mosmár, el sem hinnétek. Tegnap például magától rendetrakott, aztán mondtam Wietsének, hogy itt az ideje odaadni neki a jutalmat. Vettünk neki egy disco gömb kulcstartót, amit még régebben velem nézett ki Apo. 

   A házi viszont elég kínszenvedés, vagy a füzeteit felejti bent a suliba, vagy elfelejti felírni őket. Minden nap találós kérdést kell megoldanunk meg szavakat kell diktálnom neki. Itthon tök jól megy neki, erre persze a tesztet jól elcsesszintette... No mindegy.

   A hétvégéket nehéz tervezni, mindig máshogy érünk rá Annel meg Cristinával. A hétvégén mindenki egyedül lesz. Cristina megy szombaton a sulival Avignonba, Anne vasárnap a családdal a tengerpartra, én meg a vidámparkba. (By the way, tökre csípem őket, Anne tök belevaló, ma leültünk a suli melletti parkba, a fűbe kicsit dumálni, tegnap meg őrültek módjára rohantunk a H&M-be nadrágtartót venni, ami persze nem volt :P, összedőlt a világ :D )

   Utána lévő héten, Október 8-13-ig egyedül leszek a csajszikkal, mert Wietse Hollandiába megy (most raktuk össze a fényképalbumot a nagymamának). Szóval azon a hétvégén nem tudok sajnos semmit csinálni, de utána indul a banzáj. Tervezni már nem tervezek, úgyis máshogy alakul. De az őszi szünetben október 24-től lesz a lányok Párizsba mennek a nagymamához, ha minden igaz!!! Úgy legyen! És jön Anne haverja, és nem kell vigyáznunk a gyerekekre és akkor mi is megyünk 3asban Avignon, Monaco vagy Montpellier túrára meg Marseillbe is. Wáááá, annyi mindent kéne megnézni!

    A kajákkal még mindig hadilábon állok. Tökéletesen megcsinálom életemben először a magyar kajákat és erre nem eszik meg. Már megbukott a borsóleves, a krumplis tészta, a lecsó, félig volt csak sikere a rakott krumplinak és a bundáskenyérnek. Szóval nem egyszerű. Tényleg a legjobb megoldás az, ha kiveszel valamit a mélyhűtőből, kisütöd mélyhűtött zöldséget főzöl mellé, azt szevasz. Ráadásul a sütő sem működik még mindig. De az indonéz kaját csípik és a tejszínes pulykát is befalták!