Lányok

   Szerdán elmentünk Estérellel Marseillbe. Az ötlet nem volt rossz, a megvalósulás már kevésbé volt megnyerő. Azt vártam ettől a naptól, hogy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, Wietse is ezért javasolta a dolgot, hogy menjek vele, vásároljunk egyet. Én azért valamit látni is akartam, így végül kompromisszumot kötöttünk.

    Busz út még egész okés volt, beszélgettünk, de onnan tól káosz. Ment minimum 10 méterrel előttem, zene a fülében, és én kb csak loholtam utána. A Notre-Dame de la Garde-hoz mentünk fel először a domb tetejére. Kívülről egész jól néz ki, belülről már nem valami nagy szám. De a kilátás... Leírhatatlan. Belátni az egész várost, ellátni egészen messzire a tengeren. Tényleg valami hihetetlen. De szar érzés volt, hogy nem volt kivel együtt lelkesedni. Estérelle csak ült az egyik falon, és bámult ki a fejéből, abszolút nem érdekli semmi, ami egy kicsit is a kultúrával kapcsolatos.

   Utána ettünk egy kis tésztázóban, majd bevetettük magunkat a boltok tömkelegébe, mert ott is van egy bevásárló utca. Akkor kezdődött a rémálom. Estérelle semmire nem figyelve, szart a fejemre és haladt a maga útján. Amivel az egyetlen probléma, hogy a boltok nagyok voltak és nehéz volt megtalálni a másikat. Egy ideig mentem utána, de utána meguntam és utána folyamatosan egymást kerestük. És ez így ment egyik boltról a másikra. Amikor is rászóltam, hogy akkor ezt most be lehet fejezni, és elkezdhet normálisan viselkedni. Hát nem jött be, úgyhogy a másodikra már nem fogalmaztam annyira kedvesen. Onnantól jobb lett, de semmit nem beszéltünk kb. 

   Viszont én is találtam magamnak nadrágokat, meg vettem végre francia SIM kártyát, mert megkaptam Estérelle régi telóját. Szóval hurrá, szervezkedés indul.

   Ma a reggelt a Halloween-es sólisztgyurma festéssel kezdtük, nézzétek az eredményt. Egészen jók lettek. Persze ez is csak háromnegyed óra volt...

   Este meg átjött Gyöngyi/Noémi. Wietséék meg vacsorára voltak hivatalosak. Sajnos az este nem jól indult, mivel Gyöngyi elkezdett mesélni a családjáról. Iszonyatosan durva, mi megy ott, egyáltalán nem kezelik emberként kb. És köpni nyelni nem tudtam, mondtam, hogy nézzünk neki csaéádot neten, azon az oldalon, ahol én találtam, erre... mibe botlunk? Az ő családja keres au pair-t, a háta mögött. Teljesen kiakadt, végül sikerült beszélnie a szüleivel, megnyugodott, én meg addig csináltam töltött cukkínit. Aztán utána már helyrejött a hangulat, ettünk egy jót, meg a szokásos csajos dumálás.

    Holnap ellógom a sulit, nyehehe, mert megyünk kirándulni a családdal, délelőtt meg pumpkin vásárlás a piacon szombatra.