Pénteken Anne-nel lezsíroztunk, hogy tutira bemegyünk a városba, még csütörtök kérdeztem Carina-t, hogy van-e kedve csatlakozni, aztán végülis pénteken feldobtam az öteletet, a nyelvsulis csoportnak, hogy menjünk el valahova.
És végülis egész sokan, 7-en lettünk. Anne, Carina (mexikói lány, 26, au pair), Roxana (mexikói lány, 26, francia helikopter pilóta feleség), Indi (svéd/indiai, 34, mérnök itt egy fél évig), a francia fiú (Indi lakótársa, 17, de rohadtul nem annyinak néz ki), eljött Gyöngyi is és én.
Aztán mászkáltunk a városban meg beültünk egy pub-ba, ahol szörnyű volt a pincér csaj, de nagyon sokat röhögtünk, és dumáltunk, és nem jött be, amit a nyelvtanár mondott, végig franciául beszéltünk! Szóval egy hatalmas taps a csoportnak.
Megbeszéltük, hogy rendszeresítjük a dolgot, mert iszonyat jól esett kimozdulni, együtt lenni, nem a családunkkal, mindenki jó fej, belevaló, értelmes, aranyos, csak eddig senki nem kezdeményezett ilyen összeröffenést, pedig mindnekinek hiányzik a társas élet. Szóval innentől nincs megállás :) De azért jól esik Gyöngyivel magyarul beszélni, hogy nem kell gondolkozni a mondataimon :) Meg tulajdonképpen tök jó érzés, hogy mikor idejöttem, csak makogtam, és két hónap alatt simán megértetem magam és mtársalgok franciául. Otthon ez legalább egy évbe telt volna...
Jó Neked, hogy ilyen nyelvérzéked van! Egyébként meg is lepődtem volna, ha nem Te vagy a főszervező. :)
VálaszTörléslátod látod a szervező szerep megmarad. :D de annyira jó, hogy végre egy társaság is összejött, kezd kerek lenni a kinnlét, látom. :)
VálaszTörléspuszik
Kis Zsenim! :-)
VálaszTörlésna,ez ilyen kis Dóris szervezős este volt akkor, ügyes vagy:) mindig is volt érzéked a találkák összehozásához;)
VálaszTörlés